Több negatív vonatkozásban is előkelő helyen szerepelünk nemzetközi megmérettetésben, de biztos vagyok abban, hogy az egy kocsmára jutó lakosok arányában is az élmezőnyben végeznénk. Italmérések tömkelege szolgál búfeledtetőként, pénzcsapolóként. Egymás hegyire-hátára telepítik a vendéglátóhelyeket, s mint kiderül, szinte mindegyik megél.
Csakhogy, míg valamikor természetes volt, hogy aki itat, az etet is, manapság sok italmérésben a lényeg, hogy a kedves vagy kedvetlen vendég csak vedeljen, ennie nem muszáj. De az édes csoki legfeljebb a gyereknek jó, a sós mogyoró pedig az újabb rendelési „köröket" gerjeszti. A fentebb vázolt helyzet tudatában mégis ledöbbentett, hogy a mai kocsmai színvonalú vendéglátóhelyeken az ételválaszték chipsből, ropiból, csokiból és - még leírni is tragikomikus – rágógumiból áll.
Na, már most, egy kocsmában pár sör vagy néhány pohár bor után biztosan nem édes csokira vágyik a megéhező vendég. Hogy a rágógumi mióta tartozik a harapnivalók közé, azt bizonyára csak az üzemeltetők tudják. Hogy rá lehet harapni, az biztos, s hogy nem étel, nem lehet lenyelni, nincs tápértéke, az is biztos. Nos, minderről híres komikus színészünk, Kabos Gyula egyik filmbeli figyelmeztetése jutott eszembe. Amikor filmbéli rokonát megkínálta rágógumival, a következőképpen figyelmeztette: Rágni, nem lenyelni!
