Évtizedeken keresztül olyan neves televíziós kommentátorok (akkoriban sportriportereknek nevezték őket) tolmácsolásában láthattam a sporteseményeket, mint Vitray Tamás, Knézy Jenő vagy Gulyás László, akiknek nem kellett mankó, nem kellett, hogy közvetítés közben szakkommentátor ecsetelje, hogy mi, miért is történik a pályán. S úgy tűnt, ők is hitték azt, hogy aki leül egy futball- ,kézi-, kosár-, vízilabda mérkőzést megtekinteni, az ismeri is azt a sportágat. Már annyira, amennyire egy nézőnek ismernie kell.
Aztán jöttek a kereskedelmi adók, s vele együtt a szakkommentátorok, az elemzések, értékelések. Ha jól emlékszem, ezt először a Sport tv alkalmazta még a fociközvetítéseknél is (szerencsére erről már leszoktak), aztán – gondolván, hogy jó példa - átvették más tévécsatornák is. meglepetésemre és csodálkozásomra egyes sporteseményeknél (például kosárlabda) már a közszolgálati televízió is rászokott a mérkőzés élő közvetítésénél is a szakkommentátor alkalmazására. Ennek két oka lehet: vagy a kommentátorok manapság már nem érzik magukat elég felkészültnek ahhoz, hogy bármilyen sporteseményt szakmai segítség nélkül leközvetítsenek, vagy a nézőket nézik dilettánsnak.
Biztos vagyok abban, hogy hajdan sértő lett volna, ha egy élő közvetítés közben el kell magyarázni, hogy a labda gömbölyű, hogy miért ment mellé egy lövés, vagy miért sikerült gólt lőni, dobni. Manapság már nagyobb mértékűek az elemzések, magyarázgatások, mint maga a sportesemény. Szakmai vélemény a mérkőzés előtt, a szünetben, utána és kommentár közben. Mintha nem is egy szórakoztató program lenne egy sportközvetítés, hanem szakági sportiskolai foglalkozás. Miért kell egy meccset elemezni mérkőzés közben és azon kívül is? Miért kell több szakkommentátort is igénybe venni? Ilyen gazdagok a tévétársaságok?
Néző vs. kommentátor
Eleinte az élő közvetítések szakkommentátorai még kissé visszafogottak voltak, s csak akkor szólaltak meg, ha valóban indokolt volt. Akkor is az esetek döntő többségében azt mondták el, amit a képernyőn amúgy is mindenki látott, vagy a kommentátor (sportriporter) már elmondott. Ma már kész eszmefuttatások és kötetlen beszélgetések zajlanak a kommentátor és a szakkommentátor között, az utóbbi néha alig engedi szóhoz jutni az előbbit, nem törődve azzal, hogy közben a pályán folynak az események. Egyre több olyan ismerősöm van, aki kijelenti, hogy bármennyire is szeret egy sportágat, egyszerűen nem nézi meg a televízióban, ha az élő közvetítést a szakkommentátorok okoskodása, magyarázgatása, mesélő hajlama szakítgatja meg.
Legyen szakmai értékelés a szünetekben, a mérkőzések után, s aki ezt akarja, nézze meg, de közvetítés közben ne kényszerítsék a nézőket szakmai eszmefuttatások végighallgatására. Az még érthető és elfogadható, ha olyan sportágak közvetítésekor alkalmaznak szakkommentátort, amelyek lebonyolítása, szabályai nem vagy alig ismertek Magyarországon a nézők előtt. Gondolok itt a rögbire, a baseballra, a cselgáncsra, bowlingra, vitorlázásra, vívásra, hogy csak néhányat említsek. De a futball, a kézilabda, a kosárlabda, a vízilabda, s talán még a jégkorong is olyan, amelyet nem kell mérkőzésenként elmagyarázni a nézőknek. Mindig örömmel néztem meg a SportKlub, az Alba Volán mérkőzéseinek közvetítését, ahol elég volt a kommentátor ahhoz, hogy izgalmasan és szakszerűen tolmácsolja az összecsapásokat.
Ami pedig a legutóbbi női labdarúgó-világbajnokság mérkőzéseinek élő közvetítésekor történt az Eurosporton, az kissé megdöbbentett. Olyan komoly összecsapások közben, mint a német-francia vagy az ausztrál-japán - egy sokszínű stúdióbeszélgetésnek (mondhatnánk kávéházi beszélgetésnek is) lehettünk fültanúi. Mindenről szó esett (főként az előbbin), legkevésbé a képernyőn éppen folyó mérkőzésekről. Lehettek szép akciók, gólveszélyes kapu előtti szituációk, a kommentátor és a női szakkommentátor csak mondta, mondta, mondta a magáét.
Evés közben az étvágy, nézés közben pedig az agyhalál jön meg
Az amúgy sem magas színvonalú mérkőzések érdekességét, izgalmát végleg elvéve, s szerintem nem használva a női labdarúgás népszerűsítésének. Azért nagy ritkán egy-két perc figyelem jutott a mérkőzésekre is. Az igazsághoz tartozik, hogy a döntőre már kimerülhettek a témák, mert egyre inkább az éppen folyó találkozó került az előtérbe. A női vb meccseiről rendre boldogan kapcsoltam át a Copa América találkozóira, ahol szakkommentátor nélkül, a kommentátornak csak a mérkőzésre fókuszálásával élvezhettem a találkozót
Akik ragaszkodnak szakkommentátor alkalmazásához az élő közvetítések közben, azoknak azt javaslom, hogy nézzenek meg, hallgassanak meg egy élő meccsközvetítést szakkommentátorral és anélkül, s tapasztalni fogják a különbséget. Összehasonlításként képzeljék el, hogy egy izgalmas krimi vagy egy kellemes vígjáték vetítése közben elkezdené a filmesztéta ecsetelni, hogyan történt a forgatás, milyenek voltak a beállítások, hogyan viselkedtek a színészek, milyen rendezői instrukciók hangzottak el. Bizonyára nagyon élveznék a filmet.
