Miközben a kormány egyre több, szimbolikus elemmel (vármegye, járás, kúria, főispán) közelít a rendi társadalmi felépítés felé, a valóság is azt mutatja, hogy az emberek életútja egyre jobban hasonlít a régi, és egy időre elhagyott társadalmi formákhoz.
Mi az a társadalmi mobilitás?
A társadalmi mobilitás azt jelenti, ha valaki a születési körülményeinél magasabb képzettséget szerez és nagyobb tudást igénylő munkát végez. Például: munkásszülők gyermeke értelmiségi lesz.
A társadalmi mobilitás csökkenése azt jelenti, hogy az emberek többsége megmarad a születéskori helyzetében. A fenti példa alapján: munkásszülők gyermeke munkás, értelmiségiek gyereke értelmiségi lesz.
Ami azért kedvezőtlen a társadalom egészére, mert a kasztok kialakulásához, a tehetségek elfojtásához, az uralkodó osztály kialakulásához vezet. Mint a középkorban.
Aminek születsz, az maradsz
A g7.hu-n megjelent Társadalmi Riport 2022 tanulmánysorozat szerint az egyik legérdekesebb jelenség, hogy amellett, hogy egyre nagyobb az esélye, hogy valakinek ugyanaz lesz az iskolai végzettsége, mint a szüleié, az is, hogy a sajátjához hasonló végzettségű párt választ magának.
Ami azt is jelenti, hogy
Magyarországon több évtizedes időtávon csökken, és az európai mezőnyben is legalacsonyabbak között van a társadalmi mobilitás szintje.
A származáshoz képest elért végzettség alapvetően határozza meg azt, hogy valakinek milyen élete lesz. A végzettség ugyanis erős összefüggésben van várható jövedelemmel. De azzal is, hogy valaki milyen környéken fog élni, vagy hogy hány egészségben töltött életévre számíthat. Ha egy társadalomban a származás meghatározó, akkor az egyénnek kisebb esélye van az abból adódó hátrányok leküzdésére.
A párválasztásnak ezzel összefüggésben annyiban lehet jelentős szerepe, hogy mivel a pár tagjai vagyon- és jövedelmi közösséget is alkotnak, egy származás szempontjából vegyes pár kevésbé iskolázott tagja számára a kapcsolat felfelé irányuló mobilitást is jelenthet.
A párkapcsolatokban is meghatározó a végzettség
Míg 1980-ban még a párkapcsolatban élő fiatal magyarok 49 százalékának volt ugyanaz a végzettsége, mint a párjának,
2016-ra az azonos végzettségű párok aránya csaknem 55 százalékra nőtt.
A 80-as évek elején a vegyes végzettségű pároknál még többségben volt azok, ahol a férfinak volt magasabb a végzettsége, de 2016-re ez egyértelműen megfordult, több mint kétszer annyi párkapcsolatban a nő végzettsége volt magasabb, mint a férfié.
Mindkét trendre jelentős hatása volt egyébként a felsőoktatásba kerülők arányának növekedése. Egyrészt amíg 1980-ban még messze az általános iskolát végzett párok voltak arányaiban a legtöbben az azonos végzettségűek között, 2016-re már diplomás párokból volt a legtöbb ezen a csoporton belül.
A tanulmány külön megjegyzi, hogy csökkent az olyan kapcsolatok aránya, ahol a pár tagjainak végzettsége "távolsági" volt, tehát nem szomszédos végzettségi kategóriákba tartoztak.
Viszont elképzelhető, hogy a mobilitási lehetőségek csökkenését az emberek éppen a párválasztáson keresztül próbálják ellensúlyozni. Az 1941 és 1994 között született magyar férfiakra és nőkre vonatkozó adatok elemzése alapján azonban nem ez a helyzet:
Magyarországon a társadalmi záródás a párkapcsolatok záródásával is együtt járt.
Mivel egyszerre csökken a mobilitás, és nő az azonos végzettségű párok aránya, értelemszerűen egyre több lesz az olyan ember, akinek a végzettsége megegyezik a szüleiével és párjáéval is. Az elemzés szerint a legfiatalabbak között, tehát akik 1977 és 1994 között születtek, már minden harmadik ember ilyennek számít Magyarországon.
Ennek következtében a magyar társadalomra egyre nagyobb mértékben lesz igaz, hogy az erőforrások a társadalmi hierachia tetején koncentrálódnak, az anyagi egyenlőtlenségek pedig nőnek. Ezzel az egyébként is szegmentált magyar társadalomban tovább nőnek a távolságok. Ahogy a tanulmány fogalmaz,
a bezáródási folyamat a gazdasági egyenlőtlenségek mellett rendies jellegű határokat alakíthat ki.
