Herényi Norberttel a szombathelyi Emlékmű-dombon beszéltünk meg egy időpontot, és volt nem nehéz kiszúrnunk találkozásunk tárgyát, a Citroen 2CV-t, amiről sok minden eszünkbe jut első pillantásra, csak a “veterán” jelző nem.
"37 éves. Nézd meg, nem látszik rajta a kor. Ez a kocsi inkább fiatalodott. Én öregedtem inkább” - mondja a büszke tulajdonos.
Norbi hozzáteszi: ez volt élete első autója, 19 éves korában kapta a szüleitől. Még a napra is emlékszik pontosan: 1995. február 7-án történt az adásvétel Zalaegerszegen.
És habár időközben voltak más autói is - kis Polksik, Suzuki, Opel - a Citroen megvan azóta, igaz, a járgány időközben kissé megváltozott belül és kívül egyaránt.
“Nézd, én a Knight Rideren nőttem fel, már gyermekkoromban imádtam az autócsodákat” - ad magyarázatot arra, hogy miért érezte úgy, hogy a kisautóra ráférne némi extra.
Először egy 12 voltos orosz kistévé került bele, amit végtelen mennyiségű egyéb kütyü és dísz követett.
A tulajdonosa azt mondja, az együttélés alatt kb. kétmillió forintot biztos hogy ráköltött már autójára, és ebben nincsenek benne a saját munkaórái. Merthogy saját kézzel bütyköli a járgányát az elektronikában amúgy igen jártas gazda.
A dekoráció és bővítés mögött nincs különösebb koncepció, ha megtetszik valami egy boltban, autós találkozókon, régiségkereskedésben, azt megveszi és beépíti - tudjuk meg.
Így lehetséges, hogy az évek folyamán az összes hangformátum lejátszó megjelent az autóban a kazettás magnótól kezdve a cd-lejátszón át a pendrive-ig.
A legbüszkébb talán a 18 funkciós távirányítási rendszerre, amellyel nemcsak a lámpákat és az autó elején található futófényrendszert (lásd: Knight Rider) és kacsahangot (lásd Citroen 2CV), de a gyújtást, az önindítót és a gázt is kezelni tudja több száz méterről.
Egyszer alaposan meglepett ezzel egy lánycsapatot, akik nem értették, hogy hogyan kelhet életre mellettük egy tök üres autó.
Azt mondja Norbi, a különleges Citroen híre már Japánba is eljutott.
Ő rendszeresen rendszeresen jár vele veteránautók találkozójára, ahol csodájára járnak a különleges autónak, vagy éppen kritizálják, mondván, vétek egy ilyen régi autót telezsúfolni tárgyakkal.
Őneki viszont pontosan így tetszik...
Még mielőtt mennénk vele a kört, egy kirándulócsoport érkezik az Emlékmű-dombara, akik lázas fényképezésbe kezdenek. Norbi csak legyint, megszokta, hogy mindenhol megbámulják.
