A Vas megyei Sárvár nem éppen a politikai változatosság bástyája: 1994 óta minden polgármester-választást a Fidesz nyert, a térség országgyűlési képviselője pedig a kormányoldal egyik legstabilabb embere, Ágh Péter. A közéletet kevés kihívás, kevés alternatíva, annál több KESMA és narancssárga jellemezte.
Most viszont kaptunk egy levelet az egyik olvasónktól, aki a három gyerekével vett részt egy eseményen, amit pár hónappal ezelőtt még szinte elképzelhetetlennek tartott volna a városban.
Nem színes, nem csillog – de valami megmozdult
A történet egy családi napról szóló szórólappal kezdődött, amin nem volt rajta pártarc, csak két kis TISZA Sziget-logó jelezte, hogy ennek a történetnek van politikai vetülete.
„Másnap már az üzletek kirakatában is ott volt, a feleségem meg otthon kérdőre vont: miért nem szóltam, hogy megvan a vasárnapi program?” – írta az olvasónk. A család végül elment. Sokkal inkább a kíváncsiság és a családi program ígérete vonzotta őket a Csónakázó-tó partjára, mintsem a két kis logó, vagy azok politikai üzenete.
Végül, írják, pont azt találták meg, amit kerestek. Nem egy pártpolitikai felhangokkal túlzsúfolt szavazatvásárló eseményt, hanem ugrálóvárat, főzőversenyt bográcsozással, rajzversenyt, hip-hop táncbemutatót, arcfestést, trambulint, kosárpalánkot és harmonikázót. Ekkor már az elmúlt évtizedek berögződéseit, a harsány politikai beszédeket, a propaganda kiadványokat, a pártos mörcsöket, vagyis a közpénzek céltalan elégetését elég távolinak érezhették.
Ez most akkor civil volt?
A családi napot a Tisza Párt vidéki önszerveződő csoportjai, a TISZA Szigetek dobták össze. Nem hozott ki senki tévéstábot, nem készült róla országos anyag. Mégis, egy sárvári család – és úgy 150-200 másik ember – "azt érezte: valami itt elindult".
„Kicsit kétkedtem, hogy egy ilyen esemény mögé lehet-e valódi szervezés. De lehetett. A gyerekeket este hétkor alig lehetett hazavinni. Mi ez, ha nem közösség?” – írta az olvasó.
Sárvár Fideszes város? Lehet, hogy csak az volt?
Ez nem pártváltás. Ez nem forradalom. Ez egy másik ritmusú mozgalom, amit nem lehet kampányidőszakokhoz igazítani. Lehet, hogy csak annyi történt, hogy néhány ember már nem félt, inkább csak jól akarta magát érezni. Ki akarta mozdítani a családokat, akiket a kormány gazdaságpolitikája egyre negatívabban érint.
„Szerintem csak ennyit látunk. Már nem félnek. Már nem félünk” – zárta levelét az olvasónk. És lehet, hogy ez még csak a talajvíz. De egyszer a talajvízből is lesz áradás.
