Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

„Láthatom a kártyájukat”? – Így vesztettem el védettségi igazolvány-szüzességemet

Nem úgy tűnik, mintha annyira pörögne a biznisz a vendéglátóhelyeken. Én megtettem a magamét.

„Nekem tolattak az Aldi parkolójában” – mondja nőm hétköznap délután, aminek én nem örülök maradéktalanul. Főleg, amikor meglátom a leszakadt hátsó lökhárítót és a behorpadt hátsó elemet.

Na jó, nagy tragédia nincs, megvan az előnye, ha az autó már nem fiatal annyira, és számos egyéb csata nyoma látszik már rajta. No de intézkedni kell.

A biztosító budapesti központja telefonon elérhetetlen (mostanában minden központ elérhetetlen), de szombathelyi irodájuk azt mondja, éppen tovább vannak nyitva, ha befutunk, még aznap elintézhetjük.

Befutunk, elintézzük, a hölgyek segítőkészek, kiderül, hogy a vétkes biztosítva van, vállalja a felelősséget, ráadásul helyes adatokat adott meg.

Még este hat óra sincs, és minden a sínen van.

Ez csak illusztráció, de a hangulat hasonló volt.
Józing Antal

Jön az ötlet, ha már így alakult, üljünk be valahova egy pohár borra, meg kell ünnepelni az autótörést, no meg fél éve nem tettünk ilyet, ráadásul a védettségi igazolványok is nálunk vannak, legalább le lehet tesztelni, hogyan is megy ez.

A belvárosi vendéglátóhely szinte teljesen üres, így a pincér azonnal ott terem, és lendületből kéri, mutassuk meg a plasztik kártyákat. Megtesszük. Személyi igazolványt nem kér mellé.

Helyette mi kérünk két pohár száraz fehéret, közben megszabadulunk a maszktól. Egész fura érzés visszakapni a normalitást.

Már amennyire normalitásnak nevezhető a helyzet. A helyiség ugyanis később sem telik meg, hogy finoman fogalmazzak, az idő legnagyobb részében ketten ücsörgünk a fal mellett. Nem tudom pontosan mire számítottam, de nem erre.

Közben érkezik egy nagyobb társaság is, ők születésnapot ünnepelnek, tortával, pezsgővel, ahogy illik, de ők maradnak kint a szeles teraszon, ahol valamivel azért nagyobb a pörgés, de még így is messze alulmarad a békebeli korszaktól.

Persze logikus. Az ember az ilyen helyekre sokszor társággal megy, és elég, ha valakinek nincs kártyája, marad a terasz. Ami azért, lássuk be, meglehetősen sufni megoldás, ha éppen nem süt a nap.

Én meg nekiállok gyorsan fejszámolni, és az jön ki, hogy kizárt dolog, hogy ebben a formájában ne legyen ráfizetéses ez a hely, és bevallom, fogalmam sincs, mit lehetne ezzel kezdeni.

A védettségi igazolvány amúgy nem hülyeség, és abban sem hiszek, hogy a megkülönböztetés jogszerűtlen lenne. Az államnak valahogy csak meg kell győznie az embereket, hogy oltassák be magukat, a választás joga náluk van.

De ha ez így megy majd augusztus végéig, akkor igencsak furcsa szezonban lesz részük a vendéglátósoknak, és a vendégeknek is.

És nem csak ebben a műfajban. Azt is hallottam, hogy az edzőtermek is kínlódnak, mert pont az a korosztály jár oda, akiknek nem jutott még kártya, vagy mert nem tartják fontosnak az oltást.

„Hogy a fenében lehet így majd koncerteket és fesztiválokat tartani?” – bukik ki belőlünk a kérdés, miközben a kongó helyiségen kirendeljük a búcsúkört. Merthogy már több mint egy éve van jegyünk egy budapesti koncertre, amit már háromszor halasztottak el. Eddig bíztam a nyári időpontban, de ezen este után már nem annyira.

Mindenesetre már sötét van, amikor fizetünk és távozunk. Ekkor már senki nem ül sem a kint a teraszon, sem belső helyiségben.

Mi pedig illendően felvesszük az utcán a maszkot.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Covid 19

Tovább az oldalra