A legfurcsább magyar borvidék - Budafokon talán több pince van, mint szőlőtőke

A főváros és környéke tele van érdekes helyekkel.

„Tegye fel a kezét, aki innen a kerületből jött!” – mondja az idegenvezető, amire a nyolc fős csoportból hatan emelik fel a kezüket. Erre a fordulatra nem számítottunk, de sok minden másra sem, amikor a közelmúltban megjelentünk egy budafoki pincebejáró sétán.

Úgy keveredtünk oda, hogy még jóval korábban olvastam egy írást, amely a kevésbé ismert budapesti földalatti helyszíneket mutatta be. Megemlítették többek között a várbarlangokat, a kőbányai és a budafoki pincerendszert.

Ez utóbbival legegyszerűbben minden hónap első szombatján lehet megismerkedni az úgynevezett pincejárati napokon.

Józing Antal

Ekkor megnyitják kapuikat az itteni pincészetek, múzeumok, programokat szerveznek a vendéglátóhelyek, ingyenes járat ingázik a helyszínek között.

Így érkezünk ki a 213-mas busszal a központinak számító helyszínre, az úgynevezett Borvárosba, amiről valamiért azt gondoltam, egy nagy vendéglátó egység, amely mellesleg szervez „gyárbejárásokat” is.

De szerencsére előtte időben odatelefonáltam, mondták, hogy nem egészen így van, jó lenne, ha odaérnék a túra indulására, mert ha nem, akkor ennyi volt, nem kolbászolhatunk önállóan a labirintusban.

Szóval, ahogy azt már elsütöttem az első mondatban, nyolcan jöttünk össze, hat lokálpatrióta és két kíváncsi szombathelyi. A pénztárnál árulnak ugyan bort, a túrához is tartozik menet közben egy kis kóstoló, de ez nem erről, hanem sokkal inkább arról szól, hogy újfent rácsodálkozzunk, hogy mennyi érdekes hely van a fővárosban és környékén.

Kinézve a barlanglakás ablakán
Józing Antal

Elsőként kimegyünk az udvarra és megnézünk a bejárat feletti-melletti egykori barlanglakást. Nem a leghíresebbet Budafokon (az is megnyílik ilyenkor, ám nem sikerült időpontot egyeztetnem), de egy kis ízelítőt kapunk abból, hogy hogyan is élt itt 700-800 ember a mészkőbe vájt üregekben. Azt mondja a vezetőnk, ez a – részben berendezett - lakás luxusnak számított viszonylag nagy alapterületével, Dunára néző ablakaival.

De a lényeg ezután jön: mintegy 10-15 perces összefoglaló nyomán megtudjuk a legfurcsább magyar borvidék történetét.

Következzen hát az összefoglaló összefoglalója

Már a rómaiak felfedezték az itteni puha mészkövet és elkezdték a bányászatát, aminek eredményei a pincék lettek, közben a közeli dombokon megindult a szőlőtermesztés is, amihez kapóra jöttek a tárolására kiváló földalatti járatok.

Az igazi nagy fellendülés azonban jóval később, a törökök hazamenetele és a németek betelepülése után kezdődött, amikor is közel két évszázadon keresztül a dél-budai régió vígan termelte a bort, egészen a 1880-as évekig, amikor is a filoxéra gyakorlatilag kiirtotta az összes ültetvényt.

A földalatti Borváros
Borvaros.hu

Azóta gyakorlatilag csak mutatóban van szőlő Budafokon, merthogy a főváros közeli területeket jobban lehetett értékesíteni mondjuk lakóépületek számára – magyarázza a vezetőnk, miközben beljebb sétálunk a labirintusba -, viszont 100-120 kilométer (!) hosszú pincerendszer itt maradt, és hamar kiderült, hogy nagy lehetőségek vannak benne.

Budafok-Tétény szőlő nélkül is gyakorlatilag az ország borközpontja lett, egyre több borász bérelt vagy vásárolt itt pincét a főváros közelében. Az 1900-as évek elején már 302 kereskedelmi borpincészet működött a környéken, üzemeltek a pezsgőgyárak, közöttük a leghíresebb a Törley, amelynek ma is itt van a központja.

Mindehhez persze számos vendéglátóhely is kapcsolódott, az életérzéshez sokat hozzátett a kisvárosi hangulat, a domboldalak és a Duna-part.

A Mesterségek Múzeuma
Józing Antal

A kommunizmus aztán betett a boros romantikának, ahogy annyi másnak is, egyetlen cég, az Állami Borforgalmi Rt. vett át itt mindent, ennek minden következményével.

A budafokiak – és ezt mi tesszük hozzá – láthatóan most próbálják feléleszteni a dicső, szeretni való és nagyon emberi múltat.

Számos híres borász telepedett itt meg az utóbbi időben (Sauska, Várszegi, Katona stb.), kellemes vendéglátóhelyek indultak, ebbe a sorba illeszkednek a már említett havi pincejáratok vagy az évenkénti bornapok. Nem lehetetlen vállalkozás, de azért nem is könnyű, elég nagy a felhozatal most ebben a műfajban.

Ez a fotó a séta után, a Duna-parton, egy vendéglátóhely teraszáról készült. Szemben Csepel fényei.
Józing Antal

Gyakorlatilag már ezért a történetért érdemes volt felszállni a 213-mas buszra ezen a hideg, szeles téli napon, maga a pincebejárás már csak ráadás.

Mint kiderült, a Záborszky Pincéhez (ehhez tartozik a Borváros) is hosszú pincerendszer tartozik, ebből járunk be körülbelül két kilométert.

Vezetett túra a pincelabirintisban
Józing Antal

A fenti történeten kívül megismerkedtünk egy történelmi hordósorral, a szocializmus betontárolóival, egy mesterségek múzeumával (ez egy panoptikumszerű rész), a magyar borvidékek jellegzetes pinceépítészetét bemutató borutcával, és összefutottunk félúton egy borkóstolós csapattal, akiket kicsit irigyeltünk.

Hogy visszajövünk-e, azt nem tudjuk, mindenesetre nagyon nem bántuk meg, ahogy Vácot Múmiák és sütemények: Vác, az ismeretlen város a Duna partján 2021. July 31. 19:30 , a Gellért Fürdőt Ilyen a külföldi turisták között megmártózni a Gellért fürdőben 2021. October 31. 12:01 vagy a Kiscelli Múzeumot Ha kissé letérne a főcsapásról - A budapesti Kiscelli Múzeum felfedezése 2021. November 21. 15:22 sem.

Lám, lám, mennyi előnye van annak, hogy nem nagyon tudunk határon kívülre menni, de a felfedezési kedvünk változatlan.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? A szerkesztőségünkkel szeretne közölni valamit? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: [email protected]

Kapcsolódó cikkeink

Ilyen a külföldi turisták között megmártózni a Gellért fürdőben

Régóta szemezgettem a világ talán legszebb fürdőjének fotóival.

Múmiák és sütemények: Vác, az ismeretlen város a Duna partján

Addig fedezzük fel ezt a hangulatos kisvárost, amíg elkerüli a tömegturizmus.

Ha kissé letérne a főcsapásról - A budapesti Kiscelli Múzeum felfedezése

Mi például egy vécékiállításba cseppentünk bele.

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Helyek