Mónika 2010-ben kóbor kölyökkutyaként szegődött Afganisztánban egy magyar katonákból álló járőrcsoporthoz, és a "parancs" ellenére sem akart elmenni mellőlük. A katonák megkedvelték a kutyát, és magukkal vitték a táborba, ahol körülbelül három évig szolgálta a magyar katonákat házőrzőként eleinte egy másik kutya társaságában. Később társa elpusztult, és Mónika egyedül maradt.
Az egyenruhásokhoz szokott kutya annyira a katonák szívéhez nőtt, hogy három évvel később úgy döntöttek, hogy a tábor elköltöztetésekor és a magyar katonák hazatérésekor sem hagyják magára, hanem hazahozzák, és gazdát keresnek neki. Ezért még Afganisztánban chipet és útlevelet kapott, és 2013. júniusában egy C17-es repülőgéppel ő is Magyarországra érkezett. A klíma-, és helyváltozás nagyon megviselte a kutyát, sem ételt, sem vizet nem akart elfogadni, ezért azonnal orvosi ellátásra szorult: a lesoványodott és kiszáradt kutyát előbb infúzión táplálták, majd a pápai kutyások segítségével nagyon sokat javult az állapota.
A két hónapos kötelező karantén már letelt, és mivel már az oltásokat is megkapta, új gazdájához, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis állományába tartozó Magony József őrvezetőhöz került, aki civilben kutyatenyésztő. Sokan szerették volna örökbe fogadni a kutyát, de azért rá esett a választás, mert itt egy négy hasonló kutyából álló falkához csatlakozhat Mónika, és továbbra is katonák között lehet, mivel a civilek felé még kicsit bizalmatlan, hiszen egész életét egyenruhások között élte eddig.
