Nem akarom részletezni az okokat, de valahogy úgy alakultak a családi viszonyrendszerek, hogy már bő öt évtizede ingázom a Szombathely-Pécs-Budapest-tengelyen, autóval, vonattal, korábban még stoppal is.
Örültem, amikor végre megépült az M86-os, csalódtam, amikor először (másodszor, harmadszor stb.) végighajtottam az M6-oson, miközben több százszor ütött szíven a Somogy (Zala, Baranya) apró falvainak szegénysége.
Mindezek fényében élénk érdeklődéssel olvastam a MÁV bejelentését 
Április 11-től új menetrend lesz - Nagy változások a Szombathely-Pécs vonalon 2021. April 09. 10:42 , mely szerint április 1-től radikálisan átalakul Szombathely-Pécs vonatközlekedése, munkába állnak az InterRégió szerelvények, és alapjaiban újul meg a két város közötti menetrend.
Ez jól hangzik, de lelkesedésem némileg letörte az a néhány olvasói levél, mely szerint az új rendszer közel sem tökéletes, merthogy rendszeresek a késések. Viszont a vasúti közlekedéssel foglalkozó Facebook-csoportokban nem láttuk nyomát, hogy ez folyamatos probléma lenne.
Így vagy úgy, éppen ideje volt letesztelni az új rendszert.
Pécs felé: öreg vonat, majdnem egy órás késés
A vasúti pénztárnál 4620 forintot fizetek, ami több, mint az interneten feltüntetett 4107 forint, de a hölgy azt mondja, biztos, hogy az internetes kedvezményt néztem. Mondjuk így is, úgy is elég drága, ennyi pénzből majdnem autóval meg lehet fordulni, de ezt most ne firtassuk.
Az nagyobb csalódás, hogy a peronon nem egy ilyen csinos Desiro Április 11-től új menetrend lesz - Nagy változások a Szombathely-Pécs vonalon 2021. April 09. 10:42 , hanem ez a retroszerelvény vár:
De mihelyst elindulunk, be kellett valljam magamnak, hogy ezeket a régimódi kocsikat mindig jobban szerettem, mint az IC-típusúakat. A sebesség ugyanaz, viszont nincs bezártság érzés. Előveszem a könyvet, és amikor olyan kedvem van, lehúzom az ablakot és beletartom arcom a szélbe és a júniusi napfénybe.
Bánja kánya, hogy mennyire leharcolt a kocsi, hogy mennyibe kerül egy út.
Nagykanizsáig le is érünk, hipp-hopp, utána viszont elfogyni látszik a lendület, állunk itt, állunk ott, miközben az ország talán legszebb részén, a Dráva-mentén csordogálunk dél felé.
Közben az órámra nézek, és látom, hogy ebből nem lesz időben Pécsre érés. Hívom tehát ismerősöm, hogy ne siessen annyira elém jönni, mert ebből késés lesz.
Aztán még kétszer telefonálok rá, mindig újabb is újabb időpontokat mondok, hogy aztán ötven perces késéssel végül csak megérkezzem a baranyai megyeszékhelyre.
A Desiro
Visszafelé az interneten veszem a jegyet, ami szintén okoz kihívásokat, de ezekre most nem térnék ki. Az viszont fura, hogy most az interneten 4620 forint van feltüntetve árnak, ebből kapok kedvezmény, és végül 4156 forintot utalok át.
Viszont a pécsi állomáson egy Desiro vár rám.
Láthatóan már volt előélete a szerelvénynek valahol, és annyira nem kifinomult szerkezet, mint a Flört 
A mi városunkban soha! 2013. November 11. 17:37 , nem is túl kényelmes, de kétségkívül kulturált, más utazási élmény, mint idefelé a retrokocsi.
A beszélgetésekből az derül ki, hogy a vasutasok is most ismerkednek vele, egymás között beszélnek róla, és részben az utasok is.
Miközben kint csepereg az eső, megy a Desiro szépen, bizonyára tartja a menetrendet is, el is könyvelem, hogy talán legközelebb is vonattal jövök, kerül, amibe kerül, de aztán olyan történik, ami mindent felülír.
Csattanás a síneken
A vonat elején ülök, éppen az első német leckémet ismétlem az anyutól kapott nyelvkönyvben valahol Murakeresztúr előtt, amikor egy csattanást hallok, a vonat megremeg, a mellettem többen felkiáltanak.
A másodperc tizedéig azt hiszem, hogy kisiklottunk, de mégsem, a vonat gyorsan fékez és megállunk a nyílt pályán, a mozdonyvezető és a kalauz elhagyja a vonatot és fut vissza a sínek mellett.
Néhány perc múlva már kitisztul, mi is történt, és az is, hogy az InterRégió-tesztemnél most vannak fontosabb dolgok is,
A vonatunk elé ugyanis egy sorompó nélküli földúton kihajtott egy Seat, amit az ütközés egy mélyebb árokba taszított.
A helyzetet nemcsak az bonyolítja, hogy egy nehezen megközelíthető helyen történt, hanem az is, hogy a mobiltelefonok átálltak a horvát segélyhívóra. Próbálok segíteni (a horvátok azt mondják, ilyenkor elé kell tárcsázni a 0036-es előhívó számot), de időközben megoldódik az az akadály.
Ami a legfontosabb: bár a Seat totálkárosra törött, úgy tűnik, az autó két utasa – a csodával határos módon - komolyabb sérülés nélkül megúszta a dolgot.
Elsőként a tűzoltók érnek ki, aztán a mentők és rendőrök.
A MÁV és annak dolgozói egész jól kezelik a helyzetet, de ettől függetlenül még mindig bizonytalan, hogy hogyan tovább. Az utasok egy része megszervezi, hogy ismerősök jöjjenek értük a Mura kanyarulatához, a többiek nézik a mentést, amíg világos van, aztán visszaülünk a Desiróba, és türelmesen várjuk, hogy mi történik.
A rendőrök a helyszínelés után engedélyt adnak a vezetőnek, hogy próbálja ki, megy-e a szerelvény. Úgy tűnik, hogy igen, így aztán az engedélyek beszerzése után elmegyünk Nagykanizsáig, ahol kivonják a vonatunkat a forgalomból.
Van egy kis kommunikációs hiány, de aztán mindannyian felszállunk a mögöttünk érkező - és miattunk feltorlódott - következő Pécs-Szombathely InterRégióra.
Innentől kezdve már sima az út Szombathelyig, ahova nagyjából két és félóra késéssel érkezünk be.
Úgyhogy most az a helyzet, hogy a tervezettnél sokkal több időt töltöttem a vonalon, nem mindennapi élményekkel lettem gazdagabb, de valójában mégsem tudom, milyen most vonatközlekedés Szombathely és Pécs között.
