Hogy érzed magad egy ilyen komoly fellépés előtt?
Nagyon izgatott vagyok, vegyesek az érzéseim. Kicsit ijesztő, hogy ilyen komolyan hirdették meg, hiszen kezdő csapat vagyunk. Ugyanakkor nagyon nagy megtiszteltetés, és nagyon nagy öröm, hogy ilyen nevek mellett léphetünk fel.
Azt hiszem, a Lamantin fesztivál történetében Te leszel a legfiatalabb fellépő.
Nem tudom biztosan, de elképzelhető.
Ha jól tudom, veled, veletek indult a Művészeti Szakközépiskolában a jazz szak.
Én vagyok az egyik kísérleti bárány, ha lehet így fogalmazni, a legelsők között voltam, akik itt jazzt tanulnak. Csak néhányan jelentkeztünk, és az évek alatt forrott ki az egész. Nagyon sok tanárcsere volt, és sok minden hiányzott az elején. De úgy érzem, most már nagyon magas színvonalon zajlik az oktatás.
Tanárcserét említettél. Az iskolán belül adtak benneteket kézről kézre a tanárok?
Igen, a jazz tanszakon belül mindenképp, nyilvánvaló, hogy néhány diákért nehezebben köteleződnek el a tanárok, főleg úgy, hogy Pestről járnak le, mert Szombathelyen nagyon kevés a jazzista.
Mondanál egy-két nevet?
Persze. Például Fónai Tibor, ő egy szuper basszusgitáros, pár hete nyert egy versenyt is. Gáspár Szilvia énektanár, ő is sokat koncertezik. Ülkei Dávid, ő a Modern Art Orchestrában játszik jelenleg, szaxofonos. Hirtelen ők jutnak eszembe.
Sokat tanultál a tanáraidtól?
Persze. Még nagyon az elején vagyok az egésznek, de úgy érzem, hogy sok tudást kaptam már tőlük.
Voltál már korábban is a táborban?
Igen. Ez már a harmadik vagy negyedik alkalom, nem is emlékszem pontosan.
Azt tudod, ugye, hogy a tábor hallgatóinak egy része később visszajön oktatni.
Ez biztató.
A közelmúltban nyertél meg egy országos versenyt.
Ez a Lakatos Ablakos Dezső emlékére másodszor megrendezett országos jazz verseny volt. Több kategória volt, az éneken kívül nyilván minden hangszer külön versenyzett, és ezen belül korcsoportok is voltak. Én a saját korcsoportomban, ének kategóriában nyertem. Sikerült első helyezést elérnem, néhány különdíjjal. Nagy élmény volt, igazából a tapasztalatszerzés miatt mentem, mert olyan nagy nevek voltak a zsűriben és a kísérőzenekarban is, hogy már ezért megérte. Reméltem, hogy ők mondanak majd olyat, amit hasznosítani tudok.
És valóban így volt, az elődöntő után én már szárnyakkal repültem le a színpadról, olyan jó volt, örömzenének éreztem az egészet. És, hogy ilyen eredményt sikerült elérnem, az erre egy pluszt tett még.
Hány induló volt a csoportodban?
Tizenvalahányan voltunk, tíz és tizenöt között.
Ezzel a győzelemmel azért már nevet is szereztél. Most már Pesten is tudják, ki az a Mágedli Maja.
Érdekes is, hogy a táborban jönnek néhányan, hogy húha, hallottam rólad valamit, és jókat hallottam, és hogy kíváncsi vagyok. Ez nagyon furcsa még.
Miért éppen a jazz? Ez rétegzene, inkább az idősebbek kedvelik. Tényleg, hány éves korodban kezdtél el a jazzel foglalkozni?
Tizennégy, tizenöt éves voltam.
Mi fogja meg egy ilyen fiatal lányt a jazzben?
Nehéz megfogalmazni. Klasszikus zenei gyökereim vannak, klasszikust kezdtem tanulni. Kacsintgattam a könnyűzene több irányába is egy kicsit, a poposabb műfajok és a musicalek felé. Nem tudom pontosan megfogalmazni, talán érzem a jazzben azt, hogy nagyon komoly zenei tudás van mögötte. Sajnos, azt tapasztalom, hogy nagyon sokan lenézik a jazzt, a klasszikust magasabbra emelik, pedig úgy veszem észre, hogy jazznek a klasszikus az alapja, és ezen felül jön még az a rengeteg dolog, ami ilyen csodássá teszi ezt a muzsikát.
Nagyon megfog az improvizáció is. Maga az, hogy az ember egy kicsit kiönti a lelkét és elvarázsolódik a színpadon.
A többi műfaj nem tudja megadni ezt?
Nem. Ez a legtömörebb válaszom. A többi műfajnál éreztem, hogy az nem az enyém, és úgy gondolom, azokban nem is voltam jó. Egyrészt, mert a hangom sem olyan, erre a közönség is felfigyelt, mondták, hogy furcsa és más, mint amit megszoktak. Alapvetően nincs klasszikus hangom, úgy gondolom. Szóval, ez akkor sem működött volna, ha szeretném.
És a könnyebb műfajok?
Most már nem kötnek le. Próbálom csak a jazznek szentelni az életemet és a mindennapokat, nagyon szeretném, ha erről szólhatnának majd azok az évek, amelyek még előttem állnak.
Sok év áll még előtted.
Igen, reméljük.
Hangszert is tanultál?
Igen, hét évig klasszikus zongoráztam, és eleinte nagyon meg is szerettem. Úgy volt, hogy azon a pályán megyek tovább, aztán, amikor elkezdett érdekelni az ének, akkor a zongora háttérbe szorult. Nem bántam meg, de most már közel sem játszom annyit, mint régen.
Kipróbáltam a fuvolát is, mert nagyon vonzott a hangszer, de nem voltam túl kitartó, nem gyakoroltam túl sokat, úgyhogy az tényleg csak egy belekóstolás volt.
Ha jól tudom, a komolyzenei háttér a szüleidtől ered.
Anyukám klasszikus zenész, apukám nem zenész, de ő is zeneszerető ember. Igen, anyukámnak köszönhetem, hogy nagyon sok koncertre jártunk, igényes zenét hallgattunk otthon, és hallottam, láttam, ahogyan felkészül a koncertekre, ahogy tanít. Már kisgyerekként is bementem a művészetibe, és már a folyosón hallottam a zenét. Biztos, hogy ezeknek is köze van ahhoz, hogy most én is efelé szeretnék menni.
Örült annak, hogy Te is a zenei pálya mellett döntöttél?
Nagyon tisztelem benne, hogy mindenben támogat, és nagyon figyel arra, hogy ne befolyásoljon. Azt mondta, bárhogyan döntök, ő próbál segíteni. Nyilván, nagyon örül neki, hogy a zene érdekel, és annak is, hogy a jazz, mert nagyon szereti ezt a műfajt.
A kortársaid hogyan viszonyulnak ahhoz, hogy jazzt tanulsz?
Akiket ismerek a korosztályomból, őket nem köti le a jazz, sőt, nagyon-nagyon sokan nem is tudják, hogy mi az, még csak el sem tudják helyezni a műfajok között, nagy sajnálatomra. Hát, ez nem egy közös téma, és nem egy kapcsolódási pont. Persze, a suliban egész más a helyzet, mert az egyik másik közeg.
Nem próbálod őket egy kicsit nevelni?
Nem hiszem, hogy sikerülne, meg nem is akarom őket befolyásolni. Mindenkinek megvan a saját ízlése, megvannak a saját gondolatai, nem szeretnék ebbe beleszólni, mert én sem szeretem, ha beleszólnak az enyémbe.
A jazz melyik ágát szereted a legjobban? Hiszen nagyon sok van.
Ez is érdekes, mert tényleg rengeteg van, és azt veszem észre, hogy mindegyik leköt. A tavalyi táborban nagyon sokrétű koncertek voltak, a free jazztől a fúziós, a cool, mindenféle, és mindegyiket úgy ültem végig, hogy találtam benne valami nagyon különlegeset. Minden koncert után úgy jöttem ki, hogy hú, milyen jó lenne majd ezt is csinálni. Nem döntöttem el különösebben, és nem tudatos az, hogy melyiket választom. Egyelőre próbálok a standardek alapján minél több alapdolgot magamba szívni, aztán talán majd kiderül, hogy mi lesz.
Egyelőre a standardeknél maradsz?
Azért maradok azoknál, mert tényleg úgy gondolom, hogy mindennek az az alapja, ha tudom a legalapvetőbb standardeket. És ezek alapján próbálok betekinteni a korszakokba, a stílusokba is, a swing, blues, ballada, bossa nova, a latin zenék, ezekbe mind bele lehet tekinteni éneklés közben.
Említetted a bluest. Rokon műfaj valóban, de azért mások a gyökerei mint a jazznek. Ha megnézzük, jazzénekesnő azért van bőven, de a bluesban kevés a női énekes. Téged érdekel a blues?
Szeretem, de nem tudnám napokig elhallgatni, megmondom őszintén.
A jazzt igen?
Igen, abszolút. Úgy gondolom, egy jazz standard a harmónia mellett sokkal izgalmasabb lehet, míg a bluesnak azért kötöttebb a formája. De van ezer olyan bluesszám, ami közel áll a szívemhez, de a műfaj azért annyira nem.
Van példaképed?
Zenészből nincs, mert rengeteg nagyszerű zenész van. Rengeteg példaképem van, fogalmazzunk így. Mindenkitől el lehet lesni nagyon sok dolgot, nem tudok egyetlen embert megnevezni.
Beszéljünk a zenekarodról. Hogyan jött össze, kik a tagjai?
Egy zenekari gyakorlatból jött létre ez a formáció, ilyen kötelező jelleggel kerültünk össze, de én úgy gondolom, hogy nagyon jó barátságok születtek. A versenyben is nagyon támogattak a fiúk, és amikor kaptam ezt a lehetőséget, hogy felléphetek a fesztiválon, egyértelmű volt számomra, hogy ez a kis csapat jön majd, és ők is lelkesen beleegyeztek.
A basszusgitárosunk Lovász Barni, ő pont ma felvételizik az akadémiára, nagyon jó basszusgitáros, a koncerten majd úgyis kiderül. Wolford Beni zongorázik, ő pár éves kora óta tanul zongorázni, és Binder Károlynál kezdte, ha jól tudom. Ő is jár felvételikre, neki már beindult a szekere.
Tegnap este derült ki, hogy a szaxofonos fiú sajnos nem tudja vállalni a fellépést, ez egy kis stresszt is okozott neki. Krepli Tibi lett volna egyébként a szaxofonosunk, nagyon sajnálom, hogy ez így jött össze, de nyilván ugyanúgy próbálunk hozni mindent. És Radics Igor fog dobolni. Úgy volt, hogy Csomós Vincze lesz a dobos, de neki is közbejött valami, úgyhogy ez a koncert elég érdekesen alakult. Igor fantasztikus dobos, úgy egy hete beült az első közös próbánkra, és mindent elsőre ledobolt. Sőt, még mi válogattunk, hogy mit doboljon, mert többféle témát ajánlott fel.
A Radics Igor kicsit idősebb nálad, a többiek a te korosztályodhoz tartoznak?
Igen, ők mind a suliba járnak. Igaz, ők érettségi utáni képzésen vannak, huszonévesek, de diákok, csak idősebbek nálam.
Milyen műsorral készültök?
Ahogy már mondtam, standardekkel foglalkozunk, és próbáljuk minél színesebbé tenni, mindenféle műfajból belecsempészni egy kicsit. A balladától kezdve lesz blues, swing, egyéb. Remélem, hogy jól sikerül, nagyon készülünk rá.
És mi van a 17 éves lányok életstílusával? Jársz bulizni?
Igen, járok szórakozni a barátokkal, de nincs sok szabadidőm. Tényleg a zenének szentelem a mindennapjaimat, reggel nyolctól este hétig általában a suliban vagyunk, ugye, a közismereti oktatás mellett vannak a zenei órák, és gyakorolni is kell. Kéthetente a tanáromhoz, Winand Gáborhoz utazom a hétvégén, ezért kevesebb idő jut arra, hogy a barátaimmal legyek. De azért el szoktunk menni ide-oda.
Discóba is?
Nem az én műfajom, nem nagyon bírom azt a zenét. Nem nagyon bírom elviselni.
Érettségi után hogy tervezed a jövődet?
Külföldön szeretnék továbbtanulni.
Vannak konkrét terveid?
Még nincsenek, nézelődöm egyelőre. Akár a tengerentúlra is gondolok, de nagyon vonz a grazi egyetem is, de oda nagyon nehéz bekerülni. Remélem, hogy sikerül elsőre a felvételi, ha nem, akkor biztosan próbálom tovább képezni és felkészíteni magam.
De mindenképpen jazz és ének.
Mindenképpen, igen. Ez a tervem.
