Magyar Péter üstökösként robbant be a magyar politikába, amikor hirtelen szembefordult azzal a NER-rel, aminek rendszerhű tagjaként részesült a kiváltságosok kiváltságaiból, és az átlagot jóval meghaladó életszínvonalat érhetett el.
Igaz, amikor színre lépett, már a partvonal másik oldalán állt, válása Varga Judittal egyúttal a jövőjét is meghatározta. Ám simán ellavírozhatott volna az ismeretségek és a NER-es kapcsolatok biztonságot jelentő pókhálójában, de nem tette.
Egyelőre biztosan senki sem tudja, miért nem, és hogy mi is a szándéka. Egy szűk hónapon belül kétszer töltötte meg a budapesti belvárost tüntetőkkel, március 15-én az Andrássy utat, április 6-án Magyar Péter: Az első napon feloszlatnám a Klebelsberg Központot 2024. April 06. 17:20 a Kossuth teret. A demonstrációkra az egész országból érkeztek tüntetők, nem csak a budapestiek mentek ki az utcára.
De egyelőre azt sem lehet tudni, mit is akar igazán Magyar. Jó, leváltani a kormányt, habár ő leginkább Rogán Antal bukását akarja. De mi lesz azután? Oké, visszaépíti a demokráciát, megszünteti a Klebelsberg Központot, a KESMA állami támogatását. De kivel? Ki lesz a kormányfő, hiszen ő már kijelentette, hogy nem akar miniszterelnök lenni, kik lesznek a miniszterek, egyáltalán, hogyan néz majd ki a NER utáni rendszer?
És kik állnak Magyar Péter mögött? Mert a média ilyen gyors leuralását, két ilyen tömegrendezvényt, ilyen profi szerevezést nem lehet csak haveri alapon összedobni ennyi idő alatt. Itt profik dolgoznak, akik megkérik az árát. Amihez kevés az a pénz, amit a NER-pókháló szélébe gabalyodva annak idején össze tudott szedni.
Montecuccoli szerint a háborúhoz három dolog kell, pénz, pénz és pénz. A politika pedig háború, és sok pénz kell hozzá, főleg, ha az ember a nulláról kezdi. És még több, ha ilyen gyorsan ilyen sikereket ér el. Szóval, kik állnak Magyar Péter mögött, honnan a pénz, a tapasztalat és a hozzáértés?
Magyar Péter nyilatkozta azt is, hogy nem akarja a Fidesz bukását, csak a NER vezéreinek a távozását. És ha ezt komolyan vesszük, akkor hirtelen minden egyszerű és világos lesz.
Egy parancsuralmon alapuló, a jogalkotást, az igazságszolgáltatást, a média nagyobb részét kézben tartó hatalmat nem lehet békés úton, kívülről leváltani. Főleg úgy nem, hogy közben a hivatalos ellenzék is betagozódott a rendszerbe, ma már ők is a NER részei.
Egyáltalán, kik akarnának megdönteni egy ilyen stabil rendszert? Jó esetben azok, akiknek már túl sok, amit a kormány művel. Hogy egyre inkább kiszakítják az országot a nyugati tömbből, hogy Keletre fordulnak, a volt Szovjetunió diktátorok uralta utódállamai felé.
Kevésbé jó esetben egyszerűen hatalmat és pénzt akarnak azok, akik most a második, harmadik vonalban vannak, és egyre türelmetlenebbek. Ez is elképzelhető.
De legyünk optimisták, maradjunk az első lehetőségnél. Ha az a cél, hogy visszanyessék a NER vadabb hajtásait, vissza egy demokratikusabb, a nyugati orientációt nem megkérdőjelező modell felé, akkor nem másra, mint egy új kiegyezésre van szükség.
Így marad a jobboldali hatalom, maradhatnak az oligarchák, csak azoknak a vezetőknek kell távozniuk, akik súlyosan kompromittálták magukat. Egy ilyen listát bárki össze tudna állítani pár perc alatt. Ki kell békülni a Nyugattal, az EU-val, a NATO-val, vissza kell állítani a fékeket és egyensúlyokat, leépíteni a KESMA-t. Kevesebb kínai kapcsolatot és kevesebb akkumulátorgyárat, több olyan beruházást, ami nem az összeszerelésen és a bérmunkán alapszik.
Így a hatalom új birtokosai megőrizhetik életszínvonalukat, megmaradnak összeköttetéseik, és még az országot is visszafordítják a zsákutca irányából. És talán az ellenzék is vállalja tovább a szerepét.
Magyar Péternek és a mögötte állóknak két évük van ezt lejátszani, 2026-ban lesznek a következő országgyűlési választások. Amit egyébként nem muszáj megvárniuk.
Ez a kiegyezéses megoldás valószínűleg a magyar választópolgárok többségének is bejönne. Hiszen nem akarnak mást, mint nyugalmat, megélhetést, biztonságot, nem az érdekli őket milyen párt zászlaja leng a legmagasabban.
Persze, az is lehet, hogy egyszerűen a pénz és a hatalom hajtja őket, a többivel nem foglalkoznak. Akkor meg tökmindegy, melyik társaság van hatalomban.