Április 27-én landolt a gépe Japánban Mesits Sándor szombathelyi bicajosnak, aki a szigetország átszelésére vállalkozott. Előzetesen már megírtuk, 
Az Amerikai Egyesült Államok után Japán átszelésére készül a szombathelyi kerékpáros March 09. 18:57 hogy 2-3 ezer kilométert teker majd körülbelül öt héten át délről észak felé. Kagosimából indult, a cél Sapporo. Közben kiderült, ha minden jól megy, Sándor öt helyett, három hét alatt teljesíti a távot.
A szombathelyi férfi keresztül kerekezte 
Egy szombathelyi férfi gondolt egy nagyot, és lazán átbiciklizett az Egyesült Államokon 2022. June 24. 11:06 már az Amerikai Egyesült Államokat, de a Brüsszel-Marseille távot is maga mögött tudhatja már. 
Ötvenéves korára egy férfi vagy alkoholista, vagy kerékpáros lesz! 2023. February 08. 19:15
A nagy rutin miatt tisztában van azzal, hogy mekkora és milyen felszerelést érdemes vinnie, milyen bicikli, ruházat szükséges ahhoz, hogy hidegben, forróságban, esőben, napsütésben is tudjon tekerni.
A bicajos napi szinten számol be élményeiről egy privát Facebook-csoportban, de beszéltünk is vele, ezért azt is tudjuk, hogy még ő is meglepődött azon, milyen simán ment a megérkezése. A biciklijét is könnyen megtalálta a hatalmas reptéren.
Sándor így nem sokkal a landolás után már egy csipketerítővel kibélelt taxiban utazott első szállására. Egy mindössze 2,5*2,5 méteres szobában szerelte össze a biciklit.
Mivel sötétben érkezett a nagy Kjúsú sziget legdélibb városába Kagoshimába, csak másnap szembesült az egészen különleges kilátással. „A füstölő vulkán és az alattam elterülő város finoman szólva is mellbevágó élmény volt” – írta bejegyzésében.
Soha nem érzett ízek
Már teljes gőzzel üzemelt a reggeliző, ahová ébredés után betért és mivel nyitott az új ízekre, nem bánta, hogy a reggeli nagy részét nem tudta beazonosítani. Mézes füstölt angolna és ismeretlen eredetű hínármoszatleves biztosan szerepelt a kínálatban.
Sándor azt mondja, a japán konyha semmilyen más nemzetéhez sem hasonlítható. „Az ételeknek nemcsak az állaga, a színe vagy a formája furcsa, hanem az íze is. Nem is éreztem még soha ilyen ízeket. Van, ami finom és van, ami egészen borzalmas” – meséli.
A kerékpárosnak persze nem mindegy, hogy mit és mennyit eszik, hiszen napi 4-5 ezer kilokalóriát éget el, így ha nem akar fogyni, akkor pedig naponta ennyit be is kell vinnie a szervezetébe.
Szűk utak, ici-pici autók
Aztán kalandorunk vonatra szállt, hogy a sziget legdélibb pontjáról indítsa a túrát, bicajjal tekert vissza Kagoshimába. A japánok híresek a szabálykövetésükről, így nem meglepő, hogy egy hölgy a vonaton rögtön bepanaszolta Sándort, hogy a kerékpárt nem becsomagolva szállítja, merthogy ez az előírás. A kelet-európai elszántság azonban győzött, nem szállították le a vonatról.
Szűk utak, icipici autók, de vigyáznak a kerékpárosokra. 40 km éppen elég volt az első napra. Azóta az időjárástól, a szintkülönbségektől függ, mikor, mennyit teker. Napi 5-6, maximum 7 órát ül a bicajon. Volt olyan nap, hogy 70, míg máskor 170 kilométert tett meg. A szigetek között komppal közlekedik. A férfit hol a trópusi időjárás, a páratartalom, hol pedig a monszun teszi próbára, amikor telefonon beszéltünk, mindössze 10 fokban tekert. Ez a 10 fok tolerálható ideig óráig, akárcsak a szél és az eső, de ha ezek összefognak, az már cseppet sem komfortos.
Sok a furcsaság az európai szemnek
Reggel fél 5-kor már teljesen világos van, este 7-kor pedig teljesen sötét. Sándornak egy-egy hosszú nap után jólesik megmártózni a helyi tradicionális fürdőkben, ahol el vannak különítve a nők és a férfiak. Ülve zuhanyoznak az emberek és van, hogy a tetováltaknak tilos belépni. Számos hasonló furcsasággal találkozik nap, mint nap a magyar turista.
Ilyen az is, hogy a japánok ahhoz képest, hogy a digitalizáció úttörői, rengeteg papírt használnak vagy, hogy reggelizni, vacsorázni sokan szállodai pizsamában, köntösben mennek. A leveses tésztázókban az elégedettség fokmérője pedig a hangos szürcsölés.
Újabb furcsaság a magyar szemnek, hogy a japán társadalomban a gyermeki lét megjelenítése sokkal mélyebb, mint máshol. A feliratok, útbaigazítások, jelek meseszerű figurákkal vannak megjelenítve, annak ellenére, hogy ezek felnőttekre vonatkozó üzenetek. A japánok imádják az automatákat: nemcsak italos, hanem leveses, pizzás, rizses vagy bugyis automata is van.
Valamiért ott erősen tartja még magát a DVD-piac, hirdetik, kölcsönzik, adják és veszik. Szintén érdekes jelenség, hogy életkorra és nemre való tekintet nélkül szemérmetlenül szívják az orrukat. Szerintük tiszteletlenség nyilvánosan orrot fújni.
"A szállodai szobában, ha közel megyek a WC-hez az öntudatra ébred és felnyitja magát. Ha eltávolodok, lehúzza magát, libabőr" - tudjuk meg a kerékpárostól, aki megjegyzi, a nyilvános illemhelyeken is okosvécék vannak. És az sem megy csodaszámba, ha az étteremben egy robot viszi ki a rendelést.
Az viszont tényleg meglepő, hogy a legtöbb étterem este 8 körül bezár, de Sándor örömére az étkezés és az élelmiszerek ára alacsonyabb, mint Magyarországon. Például egy főétel ára körülbelül 2-3000 forint között mozog.
Valószínűtlenül zöld hegyek és városi őrület
Bármilyen kemény is közben a terep, a látvány kárpótolja a bicajost: valószínűtlenül zöld hegyek, sűrű növényzettel és meredek lejtőkkel, a tetejük felhőpamacsokban bújik meg.
Sándor Sikoku szigetén is kerekezett, ami a négy fő sziget közül a legérintetlenebb. Egy nemzeti parkon is áttekert, ami hatalmas élmény volt a semmihez nem hasonlítható táj miatt.
De a nagyvárosi idegbajból is jutott neki, Kiotót és a nyolcmilliós Niigatát is megjárta már. Ezek a nagyvárosok egy egész más Japánt mutatnak. Ezek a high-tech megapoliszok, és teljesen személytelenek.
A kulturális és nyelvi burok
Sándor azt meséli, érdekes a viszonyuk a helyieknek az amerikai/nyugati életformához és kultúrához.
Hozzánk hasonlóan kulturális és nyelvi burokban léteznek, nagyon fontosak számukra a tradíciók, de közben kívánják is a nyugati életformát. A városok hasonlóan épülnek fel, mint nálunk: a külvárosok bevezető útjain nagy áruházak, plázák, autókereskedések sorakoznak.
Rengeteg az amerikai gyorsétterem. Megveszekedetten rajonganak a nyugati luxustermékekért, igazodni szeretnének a világdivathoz. Van egyfajta megkülönböztetett tisztelet a fehér ember iránt. "A hajlongás már nálam is rögzült, a rutinom része lett" - mondja.
A japánok általánosságban nagyon kedvesek, alázatosak, precízek bármit csinálnak. Ugyanakkor fegyelmezettek, távolságtartóak és visszafogottak. "Próbálom a gesztusaikat megérteni, megfejteni a viselkedésüket, de, hogy jobban tudjam őket elemezni, ahhoz hosszabb időt kellene itt töltenem. Így a felszínt kapirgálom, de azt tudom, semmihez sem fogható ez az ország: a kultúrája, az ételei, a tájak, a városok és az emberek. Sokan azt hiszik, hasonlítanak a többi ázsiai néphez, de szerintem nem" - összegez a bicajos utazó.
Sándornak a család, a barátok, az ismerősök mind-mind nagyon drukkolnak és persze aggódnak is érte, szerencsére van egy vészhelyzeti kontaktja, ha segítségre lenne szüksége: a felesége gimnáziumi osztálytársa Japánban él. Egyszer már hívta Krisztiánt, mert a kompra csak japánul lehetett jegyet váltani. Reméljük ennél nagyobb nehézségekbe nem ütközik Sándor, akinek teljesítménye és bátorsága mindenképpen elismerésre méltó. És miután hazaért, várjuk egy még részletesebb élménybeszámolóra a Nyugat.hu podcast-stúdiójába. Cikkünket pedig zárja egy naplementés kép, amit természetesen a szombathelyi bicajos lőtt egy hosszú, átkerekezett nap után.
