Mészáros Tibort jól ismeri Szombathely. Egy vagány, sokszor különc erőemelő, aki mindig töri valamiben a fejét. Olykor kőgolyókat pakol, máskor autókat borogat és közben mindig van egy-két jó szava, egy poénja a közönséghez. A Rumi úton járva azonban teljesen új szerepkörben láthatjuk a város nagy maciját.
Ahol Pötyi az úr
-
Sportolsz még?
- kérdezem Tibit, akivel már régóta ismerjük egymást, ezért kicsit furcsa is, hogy keze helyett öklét nyújtja.- Gyere csak, de ne haragudj, most csak így pacsizunk. A Pötyi az előbb nyalt telibe – mondja a szokásos mosollyal a szája szélében. Aztán a kérdésemre is választ kapok. -
Persze, edzeni lejárok még, de vagy egy éve nem voltam versenyen. Ez itt, most nagyon leköt
– tárja szét két sütőlapát méretű kezét.Na de mi is az ez? Mészárosék egy gyerekparadicsom kiépítését vették a fejükbe. Na jó, pontosítok. Tibi vette a fejébe. Mert a 150 kilós kőgolyók ellensége olyan szelíd lesz a gyerekek közelében, mint pillangó a tavaszi napsütésben. -
Az asszony csak a fejét fogja, amikor bedobom a legújabb ötletem. De tudja, nincs apelláta. Amit én kitalálok azt meg is kell valósítani. Mert Tibi bácsi mindig kitalál valamit
– kacag fel a nagy ember, miközben a birtok hátsó vége felé bandukolunk.
-
A feleségem már 18 éve foglalkozik fagylalttal. Amikor ideköltöztünk ebbe az üzletbe, én nagyon megörültem látva a nagy telket, látva a lehetőséget. Elképzeltem az egész komplexumot. Játszótérrel, tyúkudvarral
– és amíg meséli az előzményeket, addig lassan bandukolva meg is érkezünk az állatokhoz. -Hát íme, ez a mi kis állatkertünk. 21 állatunk van. Köztük a legnagyobb, Pötyi, a póniló. Egy 180 kilós fekete csoda. Hihetetlen személyisége van ennek az állatnak. Ő az udvar legnagyobb lakója. Egyelőre. Mert hamarosan jön majd az Öcsi, a nagy ló. Azt még nem tudjuk, hogy mi lesz a dolog végkimenetele.
Az Öcsi megneveli majd a Pötyit, vagy a Pötyi rontja el az Öcsit. Majd meglátjuk. Aztán van két birka hölgyünk, Anikó és Klára. Ők meg ott a kecskéink. Erika a 3 éves anyakecske és a gidája Izabell. Mondanom sem kell, ő a gyerekek nagy kedvence. Az hagyján, hogy Izabell a gyerekek kezéből eszik, de nagyon szereti, ha simogatják. Hát ezért ő a közönségkedvenc. Aztán vannak lúdjaink, indiai futó kacsáink, egy bráma házaspárunk, néma kacsánk, japán kakasunk. A dolog érdekessége az, hogy nálunk itt minden ingyenes. Ingyenes az állatok látogatása, a pónilovaglás, mert Pötyit minden szombaton és vasárnap három órakor felnyergeljük és ameddig van gyerek, ő addig megy.
Kati várban Shrek az úr
Nehezen fojtom Tibibe a szót, mert csak ömlik belőle. Az üzlet és a baromfi udvar közötti játszótér is a szíve csücske. Arról is szívesen beszél.
-
Ez itt a Kati vár
– mutatja tovább a gyerekparadicsom kellékeit. -Shrek őrzi, látod? Volt egy régi lakókocsink és akartam kezdeni vele valamit. Szépen lefestettük és most a gyerekek játszanak benne. De én már gondolkodtam tovább. Szeretnék hozni egy kispolskit. Ide letennénk a lakókocsi elé, kiékelném, aztán hadd vegyék azt is birtokba. Már érdeklődtem is pár bontóban, hamarosan meg is lesz. De ha már a terveknél tartunk, jön majd még pár állat is. Már beszerzés alatt vannak nagyon szép hófehér magyar kacsák. Ami pedig teljessé tenné az udvart, az egy páva kakas. Ez sem olyan földtől elrugaszkodott dolog ám. Ezen is rajta vagyok
– tekint a jövőbe a birtok ura.
Egy picit aztán hagyjuk magunkból kiáradni a mélyen ott szunnyadó gyermeket – kis libikóka és hintázás – majd tovább indulunk a nyüzsgő Rumi útra. Amit magunkkal viszünk: Az érzés, hogy milyen kedves kis oázis ez, ahol békében el lehet nyalni a kedvenc fagyinkat.
