Ez a felemás, jó premierekkel és viharos igazgatóválasztással megnyomott ’17-es szezon a Weöres Sándor Színház (és lapunk) fotósának, Mészáros Zsoltnak tárlatával búcsúzik. Hagyomány ez, és jó ötlet zárásként így egyben látni, mi mindennel gazdagodott az, aki Szombathelyen szereti a színházat.
A számok tükrében: 10 idei bemutatóról, 17 fotóval, a színház hivatalos fotósától, Mészáros Zsolt Sadnesstől.
Zsolt ráadásul nem akármilyen színházi fotós, és ezt nem azért írjuk le, mert a Nyugat.hu-nál kollégánk, hanem mert így van. Tizenkét éve fotózik, a szombathelyi színház alapításától kezdve, huszonéves kora óta csinálja, itt van a színház összes bemutatója előtt, éli és érti a darabokat. Ő az, aki nemcsak vaktában lövöldöz, hanem mérnöki pontossággal tervez, ügyes szemmel találja meg a legtöbbet magukba sűrítő színpadi pillanatokat, amelyekben tér és idő, színész és kompozíció, darab és lényeg együtt van.
Nagy kincs együtt az éles szem, a minőségérzék, és a szelektálás képessége. Képzelhetik, így évad végén, tíz premiert végigfotózva, mennyi nagyításra érdemes színházi fotója lenne. Telepakolhatná velük az egész aulát, de nem teszi, mert tudja: a 17 több mint 100.
Használja a színházi tereket, a díszleteket, jól elkapja a színeket, a mozdulatokat, és elcsípi a színészben a pózokon túli átváltozást. Hozzátesz az előadásokhoz, nem értelmez, de igazolja a színházat, annak eleven valódiságát. Ide kapcsolható ez a fotó is, Zsolt egyik nagy kedvence, még friss, pár hete készült Alföldi rendezte Volpone-premieren 
Rossz az, aki rosszra gondol! Hihetetlen izgalmas, ahogy Alföldi ezzel direktbe játszik 2017. May 13. 07:25 . Ez fotó, megosztott két tér és világ, köztes átjárás az ajtón, ne is magyarázzuk túl:
Ahogy Benkő Sándor, MÚOSZ-nagydíjas fotóriporter (akire Szombathelyen figyelnek, felnéznek és hallgatnak 
Attól függ, mennyire igaz, hogy honnan nézed 2015. January 22. 01:44 a fiatal fotósok) a kiállítás-megnyitón is megjegyezte, az átváltozás misztériuma valahol ott kezdődik, hogy Zsolt képeiben nem a társulat tagjait látjuk viszont, a lényeg nem az, ki játssza az adott szerepet, hanem maga a darab és a rendező számít. Ivanov 
Felkenni vagy lemosni a gyalázatot? Csakazértis Ivanov 2017. March 03. 19:08 roskad magába, nem Bányai Kelemen Barna, egy megsebzett nő ad pofont, nem Csonka Szilvi.
Hiszen a jó színész belehelyezkedik az ábrázolt személyiségbe, és annak ellenére, hogy tudatunk tudja, hogy egy színész játssza a szerepet, akkor is elhisszük neki a történetet, és a szerepet látjuk viszont. A jó fotós dolga, hogy ezt visszaadja.
– tette hozzá Benkő Sándor.Másrészt, fogalmazott a megnyitón Benkő, a jó fotó mindig történetet is hordoz, amit közvetít. A fotós kódolja a látottakat, és amennyiben a képet látó nézőben is hasonló alakul ki, mint ami a valóságban történt, akkor jól végezte dolgát, lehetővé tette a történet újraélését.
Vannak képek, amiket jobban megszerettek, ilyen a Volpone hármasa, ahogy ezek szemek beszélnek:
Dédi puszija, háttérben a kétségbeesetten kiáltó Kiss Marival:
Vagy itt van Ivanov és a magány:
Egy szó mint száz, ha arra járnak, ízlelgessék a fotókat, és örüljenek, hogy Szombathely színháza ilyen társulattal és ilyen erős évadon van túl. Jó megnézni Mészáros Zsolt fotóit - ha már láttuk azért, ha nem, annál inkább -, kedvünk támad beülni még egy-egy darabra. Hiszen június 14-éig még szinte minden este lesz valamilyen előadás.
