A csendháborítással kapcsolatban számtalan tévhit kering a közbeszédben. Ezek közül a legtöbbet hivatkozott az este 10-es határvonal, miszerint azután már tényleg nem szabad hangoskodni. Az igazság viszont az, hogy a csendháborítás egyáltalán nincs időhöz kötve.
Én is elkövető vagyok
Az igazság az, hogy két éve én is beleszaladtam egy durva tévhitbe. Én azt gondoltam, hogy külterületen nem érvényes ez a jogszabály, hiszen hivatalosan nincsenek lakók, akiknek meg lehetne zavarni a nyugalmát. Ezen felbuzdulva rendeztem is egy vas megyei külterületi zártkertben egy szép nagy zenés bulit egy nyári éjszakán, nagyjából 50 meghívott vendéggel.
Olyan este 11 felé szóltak is a barátaim, hogy egy úr engem keres. Gyorsan átadtam a DJ pultot és megkerestem a hívatlan vendéget. Meghallgattam, hogy mik a panaszai, majd önbizalomtól duzzadva közöltem vele, hogy ez külterület, és jó lenne, ha egy évben egyszer elviselné az ezzel járó jogomat a hangoskodáshoz. Ebben nem értettünk egyet, és abban egyeztünk meg, hogy ő kihívja a rendőröket, mi meg folytatjuk a bulit.
Egy óra múlva meg is érkeztek a rendőrök, és elég mérgesek voltak, amiért ilyen messzire kellett autózniuk az éjszaka közepén. Felszólításra vázoltam nekik a jogi érvelésemet, amit egy mondattal azonnal rombadöntöttek:
“Ez nincs így.”
És tényleg nem így van. A jogszabály ugyanis így szól:
195. § (1) Aki lakott területen, az ott levő épületben, vagy az ahhoz tartozó telken, tömegközlekedési eszközön, továbbá természeti és védett természeti területen indokolatlanul zajt okoz, amely alkalmas arra, hogy mások nyugalmát, illetve a természeti vagy a védett természeti értéket zavarja, szabálysértést követ el.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt a közterület-felügyelő, természeti és védett természeti területen a természetvédelmi őr és helyi jelentőségű védett természeti területen az önkormányzati természetvédelmi őr is szabhat ki helyszíni bírságot.
Ha ez elsőre kicsit megfoghatatlannak tűnik, az nem véletlen. Nincs lefektetve sem az, hogy mikor lehet elkövetni, sem decibelhez kötött határérték, sem semmilyen objektív mérőszám.
Kis túlzással, ha zavar, neked van igazad
Ezek után jogosan merül fel a kérdés: egyáltalán hogyan állapítják meg a csendháborítás tényét?
Szubjektíven. Igazából a csendháborítás nem egy konkrét aktus, sokkal inkább egy jogszabályi hatályra emelt érzület. Szemléletes példa, hogy a felszámolt bulink egy akadékoskodó résztvevője az alábbi szituációra kérdezett rá a rendőröknél: Én innen holnap hazamegyek, fáradt leszek és másnapos. Egész nap aludni fogok. Kora délutánonként a szomszéd zenét szokott hallgatni. Engem ez zavarni fog. Feljelenthetem? A rendőr pedig őszintén válaszolt is:
"Fel lehet jelenteni."
Ez elsőre talán abszurdnak hangzik, a helyzet viszont az, hogy végülis a zene olyan indokolatlan zaj, ami zavarhatja másnapos barátunk nyugalmát akár délután 2-kor is. Tehát tulajdonképpen a csendháborításhoz két teljesen szubjektív tényezőnek kell egyszerre megvalósulnia: indokolatlannak kell lennie és zavarnia kell valakit.
Zavaróan tág kategória
Engem például eléggé zavar a kutyaugatás éjszakánként. Kertes övezetben lakom, és mostanában gyakran kapom magamat azon, hogy csak hallgatom éjszakánként a szűnni nem akaró kutyaugatást. Nem tudok mást mondani, ez zavarja a nyugalmamat, ilyen módon “alkalmas a nyugalom megzavarására”.
Viszont minden bizonnyal mást meg az idegesít, amikor a barátaimmal házibulit tartok, és a teraszon cigizés közben hangosan értekezünk a például a csendháborításról.
Most melyik a csendháborítás? Mindkettő? Egyik sem? Vagy csak az egyik?
Indokolatlanul szubjektív
Elsőre persze egyértelműnek tűnhet, hogy a házibuli csendháborítás, a kutyaugatás pedig nem az. Azonban ha jobban belegondolunk, mégis miért lenne indokolt a kutyaugatás? Indokolt kutyát tartani? Hát esetleg a vakoknak, a terápiás állat-tartóknak, a rendőröknek és a hegyimentőknek. Mindenki más ugyanazzal indokolja a kutyatartást, amivel én a házibulit: örömünket leljük benne. Ráadásul én egy évben egyszer tartok házibulit, a kutyák viszont állandó lakosai a környéknek.
Innentől kezdve az az abszurd szituáció áll fenn, hogy az egyik kutya nem csendháborítóan ugat, hiszen mondjuk egy vak ember vakvezetőként tartja, a kutyáknak pedig természetes tulajdonsága az ugatás, tehát ez indokolt kutyaugatás, míg a másik kutya ugyanúgy ugat, de az egy egyszerű házikedvenc, tehát ez a jogszabály szerint csendháborító ugatás.
A belvárosban még égetőbb ez a dilemma
Szombathely belvárosát gyakran éri az a kritika, hogy este 9 után normál esetben még nyáron is olyan kihalt, mint a dinoszauruszok. Nem igen vannak a közterek felé néző teraszos, kiülős helyek, és minden udvarra néző terasszal rendelkező kocsma küzd a lakossági bejelentések áradatával szemben.
Zenés eseményeket tartani kifejezetten konfliktusos, a legtöbb hely egyszerűen nem is vállalja be. Erre jó példa az Uránia udvarban lévő Premier, amely többek között emiatt is zárta be a felső, zenés bulikhoz kialakított helyiségét. Megkerestem a hely üzemeltetőjét, Avas Mártont, aki készséggel a rendelkezésemre állt.
Elmondta, hogy a ’90-es évek vége óta működik az Uránia udvarban zenés-táncos szórakozóhely, az elmúlt időszakban azonban egyre gyakoribbá váltak a lakossági visszajelzések, elsősorban a zene hangerejével és a vendégek forgalmával kapcsolatban, ami miatt több rendőri és önkormányzati ellenőrzés is történt, az utóbbi időszakban pedig több alkalommal is leültek egyeztetni a városvezetéssel. Bár hivatalos hatósági bezárás nem történt, végül úgy döntöttek, hogy elbúcsúznak a felső szinten működő zenés-táncos teremtől.
Elmondása szerint nehéz döntés volt, és ha nem lett volna ilyen mértékű külső nyomás, akkor valószínűleg nem, vagy csak jóval később zárták volna be az emeleti részt.
“Fontos hangsúlyoznom, hogy az önkormányzattal minden alkalommal korrekt, kompromisszumkereső egyeztetések zajlottak, és mi is törekedtünk arra, hogy partnerként álljunk a kérdéshez. Már a nyitás óta minden hétvégén két biztonsági őrt alkalmazunk, nem engedjük ki a poharakat az udvarra, és több belső szabályozással is próbáljuk minimalizálni a környezeti hatást.”
- tette hozzá Avas.Bár a bevételük jelentős részét az alsó szint biztosította, Avas utólag úgy látja, hogy az emelet hiányában nem tudnak olyan vonzó programot kínálni, ami igazán ott tartaná az embereket.
“Természetesen megértjük és tiszteletben tartjuk a környék lakóinak igényeit, ugyanakkor fontosnak tartom kimondani: egy belváros alapvetően nem lehet teljesen csendes, steril környezet. A pezsgés, a kulturált vendéglátás és az éjszakai élet mindig is része volt az ilyen városrészek identitásának. Úgy gondolom, a hosszú távon fenntartható együttélés nem teljes elcsendesítés, hanem egyensúly – ebben próbálunk mi is felelősen részt vállalni.”
- zárta gondolatait.Egy belvárosi ismerősöm elmondta, hogy ha este kinyitja az ablakot, egyik fülében a Ferences-kerti diszkó szól, a másikban pedig egy kocsma zajai. Igaz, őt annyira nem zavarja mindez, szeret a belvárosban élni annak előnyei és hátrányai mellett is.
Egy másik belvárosi ismerősömnek viszont korábban sok problémája volt az azóta másik helyre költözött Bohémmal. Őt kifejezetten zavarta az éjszakai mulatozás, amit többször jelzett is a hely számára. Amikor megkérdeztem, hogy mit gondol arról, hogy ez mégiscsak a belváros, aminek vannak bizonyos velejárói, azzal érvelt, hogy neki már a szülei is ebben a lakásban laktak, ezek polgári lakások, és korábban nem voltak ennyire hangosak a szórakozóhelyek. Az élőzenének például nem volt ennyire durva basszusa. Tehát nem ő költözött a hangzavarba, hanem a hangzavar költözött a belvárosba.
A témában megkérdeztem a körzet önkormányzati képviselőjét, Lukács Dánielt is
Megtudtam, hogy az önkormányzatnak viszont van külön rendelete, amely 40 decibelben maximálja a szórakoztatóipari egységek megengedett zajszintjét. Ezt tartósan és visszatérően nem szabad túllépni. Szerinte ez nem egy szigorú tiltás, ami ezt a hangerőt meghaladja, az egyszerűen tényleg hangos. Ráadásul az önkormányzat csak végső esetben szankcionál, először mindig a párbeszédre törekszik a vendéglátóipari egységekkel. Ahol szankcióra kerül sor, ott már tényleg valami komoly baj van.
Akkor most feljelentsem vagy ne jelentsem?
Erre a kérdésre nyilván nem ez a cikk fogja megadni a választ. Ami biztos, hogy azt érdemes lehet észben tartani, hogy éppen a szabály gumi jellege miatt minket is bármi szinte bármikor feljelenthet. Emiatt talán érdemes lehet inkább valamiféle közös megoldásra, kompromisszumra törekedni.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
