“Kitiltaná a telefonokat az iskolákból a kormány” - járta be a hír 
Elfogadta a parlament: a kormány bekeményít a mobiltelefonok iskolai használata ügyében June 12. 11:29 a magyar közvéleményt. A Magyar Közlönyben megjelent rendelet szerint a mobiltelefonok, illetve a internetre csatlakozni képes eszközök, valamint a kép- és hangrögzítő eszközök a “használatban korlátozott tárgyak” közé tartoznak, vagyis ezek szeptembertől nem használhatók szabadon azokban az iskolákban sem, ahol eddig engedélyezték őket.
Általános iskola első osztálytól kezdve középiskola tizenharmadik évfolyamra vonatkozóan a mobilokat le kell adni a tanítás kezdete előtt, majd az iskolának vissza kell szolgáltatnia a nap végén azokat a diákoknak.
A törvény továbbá megtiltja bizonyos tárgyak bevitelét az oktatási intézmények területére. A Telex gyűjtése szerint ide tartozik többek között:
A 18 éven aluliaknak nem forgalmazható tárgyak is ide tartoznak, például a cigaretta vagy az alkohol. Viszont amennyiben a diák elmúlt 18 éves, akkor ezekre is ugyanaz az eljárás vonatkozik, mint a telefonokra: leadja, majd visszakapja.
A törvény komoly kritikát váltott ki a pedagógus szervezetekből, elsősorban a mobilokra vonatkozó rész. A leggyakoribb vélemény szerint, ahelyett, hogy bevonná az okostelefonokat az oktatásba, a kormány jó poroszos módon inkább kitiltotta őket a tanteremből.
De nem Magyarország az egyetlen, ahol így áll a helyzet.
Angolosan távoznak a mobilok az iskolákból
A Business Insider számolt be arról, hogy London Southwark kerületében maguk az iskolák fogtak össze a telefonok kitiltása érdekében. Az adta meg a löketet, hogy egy kormányzati kutatás szerint 2020 és 2022 között 52 százalékkal nőtt a gyerekek képernyő előtt eltöltött ideje.
A mentálhigiénés problémák, az internetes zaklatás és az alvászavarok mellett a lap által megkérdezett igazgató arról is beszélt, hogy a szegényebb társadalmi rétegekhez tartozó gyerekeket sokkal negatívabban érinti a telefonjaikon való csüggés. Szerinte nekik többet kell szocializálódniuk, mint a társaiknak, akiknek a jövőben több munkalehetőség biztosított jobb családi kapcsolataik miatt.
Az iskolaigazgató a szülőket is arra buzdította, hogy a kisgyerekeknek ne vegyenek okostelefonokat, ha pedig szükségesnek látják mobilt adni a gyereknek, akkor válasszák inkább a “butatelefonokat”.
Az iskolák mellett a szülők is felléptek az okostelefonok ellen. Édesanyák és édesapák kezdeményezésére több WhatsApp-csoport is indult, amelyek aztán mozgalommá nőtték ki magukat. A céljuk saját bevallásuk szerint “szembeszállni a nagy tech cégekkel, akik gyarmatatosítani akarják a gyermekkort.”
Viszont a briteknél sem pártolja mindenki a tiltást. A Guardian számolt be arról, hogy egy Ian Russell nevű édesapa, aki az öngyilkosság megelőzésére szakosodott Molly Rose Alapítvány igazgatója úgy véli, a kormánynak inkább a szabályozásra, mintsem a teljes tiltásra kéne törekednie.
Russell szerint a tiltással több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hoz, és a gyerekeket büntetik a nagy techcégek hibái miatt. És nem ő az egyetlen, akinek az ilyen szintű tiltásokkal gondja van.
A szándék jó, a kivitelezés problémás
Egy pedagógus ismerősünk szerint a törvénnyel számos probléma is van, például a végrehajtás akár már egy száz fős iskolában már komoly gondokat jelenthet.
Nem világos, kinek a felelőssége, ha a telefonok eltűnnek vagy valami károsodás éri őket. A drága telefonokra vigyázni nem könnyű feladat és azok biztonságos tárolását is nehezen tudják kivitelezni az oktatási intézmények.
Személyiségi jogi problémákat is felvet, ha a diák nem tud kommunikálni a hozzátartozóival akkor, amikor kellene neki, mert nincs nála a telefon. Az is kérdéses, hogy ha a diáknál esetleg elvonási tünetek jelentkeznek, mondjuk sírógörcs és társai, akkor van-e az iskolának pszichológusa vagy legalább orvosa, aki ilyenkor segíteni tud.
Bár ismerősünknek több baja is van a törvénnyel és úgy véli, “pedagógus legyen a talpán, aki ezen eligazodik”, szerinte alapjáraton a cél nemes. Azt is megemlíti, hogy a legtöbb iskolában a házirend már szabályozza a telefonhasználatot, úgyhogy nem ez az első kísérlet az ügyben.
A Z generáció már első kézből tapasztalta a mobiltilalmat
Én már az okostelefonok korában jártam általános iskolába. Felsőben az osztályfőnökünk, aki egyben a technikatanár is volt, összebarkácsolt egy nagy kék dobozt, amibe délelőttönként bele kellett tennünk a mobiljainkat, amiket csak az utolsó óra után kaptuk vissza, amikor a hetesek elmentek a kulcsért.
Persze, voltak alkalmak, hogy kivehettük őket előbb vagy egyáltalán nem kellett leadnunk, például gyereknapon és egyesek igyekezték kicselezni a rendszert valamilyen módon, például egy eldugott telefonnal, de a legtöbb esetben az osztályfőnök megszámolta a bent lévő mobilokat.
Ez most sokakat (és itt nem csak a “telefonfüggő fiatalokra”, hanem az “ezek a mai fiatalok” táborra is utalok) meg fog lepni, de valahogy túléltünk a telefonok nélkül is. Beszélgettünk a kedvenc videójátékainkról, délután az udvaron játszottunk vagy bent társasoztunk, de mindig csináltunk valamit a szabadidőnkben.
Mivel középiskolába már informatikus szakra jártam, ott nem meglepő módon mindig nálunk volt a telefon. A szakmai órákon sokszor szükségünk volt rá, de az is előfordult, hogy valamelyik tanár a megszokott tanmenet jegét akarta megtörni egy Kahoottal. Aki nem ismerné, voltaképpen egy tanítást segítő internetes, kvízversenyre hasonlító játékról van szó.
Mi túléltünk telefonok nélkül is, ha a gyerekek szórakozni akarnak a szünetekben, akkor megtalálják annak a módját. Ellenben középiskolában gyakran hasznát vettük a telefonnak és a tanárok is igyekeztek olykor bevonni őket az oktatásba, amit mi értékeltünk. Ha nagyon akarták, az iskolák így is tudták szabályozni a mobilhasználatot a házirend segítségével.
