Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

„Ne legyünk legelésző, fejüket leszegő birkák” – Beszélgetés Jordán Tamással

A „Vidnyánszky pápa” mellett is sok téma összejött az utóbbi időben.

„Vidnyánszky pápa” írása nyomán Jordán Tamás ismét az országos média középpontjába került. De mi nemcsak erről, hanem az általa vezetett szombathelyi színház jelenéről és jövőjéről is beszélgettünk. És nem kerülgettük a forró kását.

Hogyan telt a nyarad?

Zsuzsi, a párom, nagyon féltett a koronavírustól, ami gyakorlatilag több hónapos karantént jelentett. Ezt azért is tudtam jól viselni, mert rengeteg tanulnivalóm volt. Hogy mást ne mondjak, az Equus nem ment hibátlanul a szombathelyi premieren, és ebből most presztízskérdést csinálok, hogy tökéletes legyen. Aztán megkaptam a „A két pápa” szövegét is, amit időközben elkezdtünk próbálni. Emellett ünnepi eseménynek számított, amikor elsétáltunk a Fillér utcából a Lövőház utcába, hogy leüljünk az egyik teraszra. Úgy vártam erre, mint amikor egy gyereket levisznek a játszótérre.

Ezek szerint Budapesten töltötted a nyarat. Egyébként a szombathelyi otthonod a saját tulajdonod vagy bérled?

Bérlem, de nagyon szeretem. Még egy darabig, a szezon végéig lakom benne.

Jordán Tamás a Nyugat.hu szerkesztőségében.
Kiss Tamás

Az utóbbi időben neved sokat forgott az országos sajtóban, de nem a szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatása, vagy a darabok kapcsán, hanem a „Vidnyánszky pápa” című Facebook-posztod miatt. Nem szoktál ilyen sarkos véleményt nyilvánítani politikaközeli ügyekben. Nem bántad meg, hogy most megtetted?

Ez nem az első alkalom volt. Tavaly december 13-án már felszólaltam a Madách téri tüntetésen. Korábban az volt az elvem, hogy egy intézményvezető ne politizáljon, mert nem csak önmagát, hanem az általa vezetett intézményt is képviseli. De az év végi kulturális törvényjavaslat olyan drasztikusan belegázolt a magyar színházak életébe, hogy amikor a szervezők megkerestek igent mondtam. A beszédem és szerepvállalásom már akkor kivívta a hatalom rosszallását.

A Vidnyánszky pápa esetében pedig az történt, hogy én rettenetesen szeretem a fiatalokat. Magam is fiatal amatőr színészként kezdtem, később tanítottam a színművészeti főiskolán, a mai egyetemen, és sok minden más is köt az intézményhez. Így amikor a hatalom erre is rátette a kezét, úgy éreztem, hogy ismét meg kell szólalnom.

Sok elítélő vélemény érkezett az írásra, köztük a kormányközeli sajtó nagyon erős hangú kritikái is. Hogyan élted meg?

Tény, hogy volt néhány bírálat a kormánypárti oldalról, de ugyanakkor az is tény, hogy példátlan nagy számú pozitív reakciót – 3500 like-ot és 1800 megosztást - kaptam. Az elmarasztaló reakciók számomra nem váratlanok. Amikor a Nemzeti Színház igazgatója voltam, végtelen mennyiségben érkeztek engem elítélő vélemények, volt egy weboldal, ami kizárólag erre specializálódott. Önvédelemből nem olvasom az ilyeneket, már csak azért sem, mert többségüknek annyira ócska a minősége, hogy nem érdemes időt fecsérelni rájuk. Azokat szoktam megnézni, amire ismerőseim külön felhívják a figyelmemet. Amit a Vidnyánszky pápában megírtam egyébként cáfolhatatlanul igazak. A hatalom most ráncolja a homlokát, de az én írásomat hasonló tartalmú cikkek követték, és nem akárkiknek a „tollából”.

Önvédelemből nem olvasom az ilyeneket...
Kiss Tamás

Hogyan és miért született az írás?

A klubrádiós Kun Zsuzsával megbeszéltük, hogy majd bemegyek hozzá szombaton egy beszélgetésre az SZFE-ről. Én már csütörtökön azon gondolkodtam, mit mondok majd. Akkor már mindenhonnan dőlt „a demokrácia sárba tiprása” és az ehhez hasonló közhelyek. Nem akartam beszállni ebbe a kórusba, és este már azon voltam, hogy lemondom az interjút. Ám már jó ideje nálam volt „A két pápa” című előadás szövege, ami nagyon foglalkoztatott: Benedek pápa tele volt olyan problémákkal, mint az iszlám, a pedofília vagy a vatikáni pénzmosások. Közben eszembe jutott, hogy a színházi élet már régóta mondogatja, hogy Vidnyánszky a magyar színházi élet pápája. De akkor hol vannak az ő kérdései és kételyei? – tettem fel magamban a kérdést. Ez volt a vezérfonal. Éjjel egy óra volt, és tudtam, ha ott és akkor nem írom meg, akkor már soha. Hajnali négyre fejeztem be. Később nagyon sok támogató levél, SMS és hozzászólás érkezett.

Nyilván személyesen is ismered Vidnyánszky Attilát. Milyen volt korábban a kapcsolatotok?

Amikor Beregszászból átköltözött Magyarországra, a színházi tábor örömmel és szeretettel vette körül – közéjük tartoztam én is. Beregszász javára például jótékonysági estet szerveztem a Nemzeti Színházban, Vidnyászkyt még a kulturális minisztériumba is magammal vittem, hogy segítséget kérjünk. A nagyobb bajok és ellentétek akkor kezdődtek, amikor 2008-ban a Magyar Színházi Társaság elnöke voltam, Vidnyánszkyék pedig közölték, hogy egy új színházi érdekképviseletet hoznak létre Magyar Teátrumi Társaság néven. Könyörögtem nekik, hogy ne tegyék, beszéljük meg együtt a dolgokat, de hajthatatlanok voltak. Kerényi Imre ki is mondta: „Ezentúl mindenhol mi leszünk”. Vagyis 2008-ban már lehetett tudni, hogy mi lesz 2010-ban, és ez a folyamat most teljesül be. Időközben pénzügyileg és tartalmilag is szétverték a POSZT-ot, kiiktatva belőle a fesztivál lelkét.

Megmozdult valami a bejegyzés után?

Az írás óta jelentős vélemények kaptak sajtónyilvánosságot. Székely Gábor egy erős levél kíséretében mondott le tanári állásáról, Sodró Eliza, korábban a Weöres Sándor Színház tagja, megható levélben kérte Vidnyánszky Attilát, hogy mondjon le a kuratórium elnöki posztjáról, Udvaros Dorottya, a jelenlegi Nemzeti Színház vezető színésze, Vidnyánszky korábbi állítását cáfolva kiállt Zsámbéki, Székely Gábor valamint Ascher Tamás mellett. Karsai György professzor ízekre szedte és cáfolta Rátóti Zoltán SZFE-kuratóriumi tag állításait. Székely Csaba vitriolos írásban láttatta, hogy mi történik most az Színművészeti Egyetemmel. Hiszem, hogy sok jelentős művész is beáll majd ebbe a sorba. Bár ki tudja?

Sokan csendben maradtak.

Valljuk be, vannak, akiknek ez így jó. Aztán vannak a rezignáltak, akik azt mondják, hogy semmi értelme felszólalni vagy tüntetni, mert úgysem történik semmi. Végül pedig az egész szakmában jelen van a félelem: tudni kell, hogy hol van a határ. Ami egyébként egyre közelebb kerül: régen gyalogolni kellett, most már nagyot sem kell lépni ahhoz, hogy elérjük.

Valljuk be, vannak akiknek ez így jó.
Kiss Tamás

És mi történik, ha valaki átlépi?

Tudjuk, hol van, így nem merjük átlépni. És vannak határőrök is, talán a társulatokon belül is.

Megírtad volna a fent említett bejegyzést, ha nem egy ellenzéki vezetésű város színházának vagy az igazgatója?

Lehet, hogy nem. Kétségkívül ad valamennyi szabadságot ez a helyzet.

Az elmúlt időszakban kétszer is nagyon határozottan megszólaltál politikai ügyben, miután évtizedekig nem tettél ilyent. Mi történik a magyar színházi életben, ami miatt megváltozott a hozzáállásod?

Ez nem csak a színházakról a szól: ugyanaz történik az ápolónőkkel, a gyári munkásokkal és a trolivezetőkkel.

Mi történik?

A politika beleszól az életünkbe, meghatározva a pénztárcánkat és a mentális állapotunkat – és nem pozitív értelemben. Egyre jobban látszik, hogy alárendeltjei vagyunk egy olyan hatalomnak, ami rossz irányba viszi az országot. És vagyunk néhányan, akik azt mondják, most már muszáj szólni, hogy ne legyünk legelésző, a fejüket leszegő birkák.

Mindezek és Szombathelyről a jövő januári távozásod tükrében adódik a kérdés: Mennyire félted mindazt, amit létrehoztál ebben a városban?

Rettenetesen féltem. Elsősorban a társulatért aggódom. Én hívtam ide őket, sokan gyökeret eresztettek a városban, itt vettek házat, itt született gyermekük. Egy új igazgató nyilván sok mindenen változtat majd: az irányvonalon, a műsorterven, a rendezőkön és a színészeken is.

Egzisztenciálisan vagy szakmailag félted a társulatot?

Elsősorban egzisztenciálisan. Mit csinál egy középkorú szombathelyi színész, akire itt nincs szükség? Nagyon nehéz ebben a szakmában elhelyezkedni, főleg miután szétzúzták az alternatív színházakat. Az a kérdés, hogy az ide érkező rendezők milyen szakmai elképzeléseket hoznak magukkal, és mit tudnak abból átadni.

A te távozásoddal függ össze, hogy az utóbbi időben jó néhány nagy név elment a Weöres Sándor Színházból?

Tudom, hogy a nagy nevek távozása azt sugallja, hogy lyukak vannak a hajón, de valójában ez egy természetes folyamat. Példának az egykori kaposvári társulatot szoktam felhozni, amelynél erősebb nem volt a nyolcvanas években, mégis sorban ment el mindenki: Koltai Róbert, Molnár Piroska, Máté Gábor, Básti Juli, jómagam és sokan mások. Íratlan szabály, hogy a színészeknek 7-8 évente célszerű váltaniuk, mert tompulnak az érzékek, megszűnnek az impulzusok. Igazgatóként soha nem nehezteltem arra, aki menni akart és elment; mert ha aztán mégis marad, ott maradt a fejében az alternatíva után való sóvárgás. Kétségkívül nem használt a körülöttem zajlott 2017-es kinevezési cirkusz és az ezzel járó bizonytalanság: nem csoda, hogy ezek után a kollégáim igent mondtak, amikor valamely nagynevű fővárosi színház állást ajánlott nekik. De azt se felejtsük, hogy a nagy nevek távozása lehetőséget is jelent a korábban kissé árnyékban lévő, de tehetséges színészeknek.

Igazgatóként soha nem nehezteltem arra, aki menni akart és elment.
Kiss Tamás

Milyen érzésekkel vágsz neki az utolsó évadnak?

Nagyon sok feladatom lesz még, közte egy nagy szerep is: Zsótér Sándor rendezésében január 29-én, két nappal a távozásom előtt, lesz a premierje Becket egy darabjának, aminek az a címe, hogy „A játszma vége”.

Hiszek abban, hogy kialakult egy erős, összetartó, megbízható és egymásért dolgozó csapat Szombathelyen, amely kibírja a viharokat, és amire építhet az új igazgató Is. Biztos, nagyon hiányoznak majd, mert amit itt letettünk Szombathelyen, azt együtt tettük le. Ami történt, jól történt.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Közélet

Tovább az oldalra