Legutóbb az Ernst (komoly) az élet (Bunbury) című darabban láttam Fekete Lindát egy citromsárga bikiniben. Egészen pontosan a Pais kolléganő által írt ajánlónak 
Fekete Linda a citromsárga bikiniben színháztörténelmet írt 2018. March 24. 07:41 a galériáját végigpörgetve akadt meg a szemem a művésznőn és azon az elképesztő atléta alakján, amit a fürdőruha láttatni enged.
Naponta járok edzeni, a kajára is többé kevésbé odafigyelek, de még sincs ilyen hasam. Ez most az élet vagy a genetika igazságtalansága nem tudom, minden esetre felhívtam Lindát, hogy szánjon már rám pár percet és mesélje el, hogy hogyan is lesz valakinek ilyen teste. A színház éttermében ültünk le.
Linda egy nagy bögre kávéval érkezett.
De ugye nem sértődsz meg, hogy nem a színházi szerepeidről kezdelek el faggatni, meg az színészi önkifejezés eszközeiről, esetleg a színpadi önmegvalósításról?
Dehogy, ne viccelj már - mondja Linda mosolyogva. A testem hozzátartozik a színházi létemhez.
Na, akkor mesélj nekem, hogy a fenébe nézhet így ki valaki, aki nem profi sportoló?
Sokan vannak, akik ilyen önnyugtatás miatt mondják, hogy jaj hát biztos neki a genetikája ilyen, meg ehet bármit, rajta nem látszik meg, én meg hiába koplalok nem jutok egyről a kettőre, közben meg órási adag kajákat tolnak be éppen a tévé előtt. Ez egy kőkemény munka. Ha nekem 10 órára kell bejönnöm a színházba, akkor 7 órakor kelek fel és másfél órát edzek előtte. Volt olyan, hogy mentem forgatásra hatkor és hajnali háromkor keltem fel.
De mit edzel?
Ezt a programot én találtam ki. Az van, hogy túlságosan sok súlyzós gyakorlatot nem tudok végezni, mert egyből elkezdek izmosodni. Amikor a Dzsungel könyvében Ká voltam, megtanultam a szerep kedvéért rúdtáncolni. Aztán fűztek is, hogy menjek versenyezni, tetszett is, neki is álltam edzeni. Két hét múlva kezdtem kinőni a ruháimat, kezdtem izmosodni. Az olvasóknak azt tudni kell, hogy a színházban nem úgy működik, hogy egy színész csak úgy változtat a külsőjén. Még egy hajvágást is előre le kell egyeztetni. Úgyhogy abba is hagytam.
De visszatérve. Minden reggel végigcsinálok egy programot otthon.
Négy perc plank, 400 felülés, 400 oldalfelülés, 400 lebegőfelülés, 400-400 karkörzés és karemelés, 400 guggolás, 400 kitörés, 300 mellkasemelés és 300 lábemelés hasonfekve.
Ezt egyébként nem ennyivel kezdtem. Az az elvem, hogy a test hozzászokik ezekhez a gyakorlatokhoz, így időről-időre emelem a darabszámot.
Akkor pár év múlva ki fogsz csúszni a másfél órából?
Ez így van. Ez tizeniksz éve egy húsz perces edzéssel kezdődött, most másfél óránál tartok.
És mit eszel, hogyan táplálkozok? A testépítők, sportolók ugyanis mindig azt hangsúlyozzák, hogy az edzés egy dolog, de a táplálkozás ennél még fontosabb.
Hát akkor én vagyok a nem teljesen üdítő kivétel. Egyrészt tizenhárom éve vegetáriánus vagyok, de nem meggyőződésből, hanem egyszerűen nem szeretem a húst. Valahogy nem jön be. Másrészt pedig hát egyszerűen nem eszek. Szép, nem szép ez van. Iszonyatosan édesszájú vagyok és inkább egész nap nem eszek csak, hogy este betolhassak egy egész doboz meselinzert. Meg kávézok egész nap, cukor nélkül csak tejjel, ez elveszi az étvágyat. Kínzom magam, mazochista vagyok, de én ezt imádom.
Nem vagy éhesen agresszív, mert én ha éhes vagyok szörnyen agresszív leszek.
Nem, vagyis egy ideig nem. Mert az van, hogy én teli hassal nem tudok gondolkodni, én akkor tudok kreatív lenni, ha üres a hasam. Persze aztán amikor már átfordul a dolog, és már szörnyen éhes vagyok, akkor meg tudod jön a hűtő kievése. Vannak kilengéseim. Például karácsony, a mákosbejgli, jaj, hát nagyon szeretem, egy egész rudat szoktam egyedül megenni.
Aztán vannak ilyen legendás mondatok, amik szinte minden olvasópróbán elhangoznak, hogy akkor most a Linda ugye meztelen lesz?
És nem?
A legbevállalósabb rendezők mindig kacérkodnak a gondolattal, de aztán végül nem. A Czukor Bazsinak volt most egy darabja a Homebank, ahol van egy jelenet, amikor bemegyek az ATM-hez. A Bazsi mondta, hogy ha gondolom, akkor nyugodtan csináljam meg a jelentet ruha nélkül. A próbán meg is volt, szerintem működött is, aztán végül is abban maradtunk, hogy ez egy diák darab és maradt a ruha.
Akkor az, csak a rendezőkön múlik, hogy eddig nem láttuk Fekete Lindát pucéran?
Mindig elhúzzák a mézesmadzagot, de aztán nem lesz belőle semmi, sajnos.
Bevállalósabb rendezőket Szombathelyre! Sokan amúgy biztos irigykednek a testedre, te elégedett vagy magaddal?
Dehogy! Minden reggel ráállok a mérlegre - azt persze nem fogom megmondani mennyit mutat - de sosem vagyok elégedett a súlyommal. Folyton új célt tűzök ki magamnak, ami persze elérhetetlen. Ha választhatnék, akkor egy vékony, nőies testet szeretnék magamnak, olyant, mint a színházban a Gonda Katának van.
