Gallia. Megbukott a hétvégi választásokon a francia jobboldal elnöke, Monsieur Sarközy, aki az idegeneknél csak saját nevét utálhatja a legjobban, hisz még egy magyar számára is világos: bevándorolt szülők gyereke kompenzálhat ennyire túl a célon. Hollande karizmája legalább akkora, ha megfeszíti az európai politika tükrében, mint a mi Viktorunké. A két izompólós srác és pártja közt annyi a különbség, hogy Sarközy nem Viktor, Hollande nem Gyurcsány. Ez komoly előny, tehát a golyókat hajigáló penészes sajtzabálók nem fognak egy választás után belehalni egy kibékíthetetlennek tűnő rossz politikai dilemmába. Rövid háború után hosszú béke van nyugatra. Piszok mázlisták.
A szőrszál a palacsintában viszont elég szaros, úgy hívják, hogy Marine Le Pen, alig két betűvel több, mint az apja, de lehet, hogy ez elég lesz neki a fehér faj győzelméhez. De az még odébb van. Most a szocialisták bevállalták a felelősséget, ami ebben az esetben pont a fiskális felelősség elvetése… oké, zavarban vagyok, ami nem csoda az eurót, Merkelt, a görögöket nézve, némi arab fűszerrel ízesítve, vagyis nem semmi baguette sül Párizsban. Mi lesz akkor a mi Viktorunkkal, hisz evvel Hollande kitúrta kedvenc forradalmi szerepéből? Ráadásul egy szocialista (pfúj) fog szabadságharcot vívni a német megszorításokkal szemben, aminek természetes szövetségese Viktor lesz?
Kutya Szerbia. Huzamosabb ideig szoktam e balkáni országban lapulni, tehát különösen érdekelt, mi fog történni Magyarország déli határainál (vicces, hogy a magyar média nem igazán nedvesedett be, pedig emlékeim szerint valaha fegyvert szállítottunk a horvátoknak, perszonáluniót vizionálva. Mindegy, biztos jó üzlet volt, csak kár, hogy a vajdasági magyarok ügyének nem használt, de semmi gáz, nincsenek annyian, mint az erdélyiek. Rosszindulatú olvasóimnak mondom, hogy ez az utolsó mondat cinizmusról árulkodik, valóban).
A szomorú helyzet az, hogy Boris Tadicot megverte Tomislav Nikolic, vagyis Karadic spanja, másképpen mondva, a háborútól romantikus lelkű, ortodox kucsmás radikálisok befordultak a célba. Na, puszi neked Orbán Viktor, mert ha itt megnyomják az AK47-esre hangolt turbó folkot a haladó radikálisok, akkor nem tanácsolom, sőt, eszetekbe ne jusson bárkinek is fegyvert szállítani! Már ha szeretitek a határon túli magyarokat.
Én például nem mindegyiket, hogy különbséget tegyek azonnal köztünk. De ez azért van, mert köztük, és nem felettük élek. Kötődöm a vajdaságiakhoz, azért mondom, hogy illene valamiféle érzékenyebb szomszédságpolitikát kidolgoznunk, mert északon és délen éppen megint összeállnak természetes szövetségként a volt kis antantok. A posztmodern különbség, hogy ők nem akarnak európai szövetséget háttérként maguknak a magyargyűlölethez, viszont megtartanák továbbra is Koszovót, guzlica szól az éjszakában, még mindig meleg a gyalog pite határunk lábainál. Így az ottani demokratának fel van adva a lecke, vajon támogatja-e az amúgy nem nagy szám Tadicot, vagy szétszórja magát a kispártok között? Amiből sokkal több van, mint itthon. Szerbia törvényei jóval liberálisabbak a magyarnál, csak ide köpöm. Ádernek sok mindent kell bizonyítania, hisz az ő nevéhez kötődik az a bornírt választási törvényünk is, amit bátran, szemlesütés nélkül szégyellhetünk Európában.
Persze az is lehet, hogy fölöslegesen fosok, hisz az múlt héten Suboticán járt Orbán Viktor, és a szabadkai magyaroknak lelkesen ecsetelte fél órában, miként is győzték halálra magukat a választáson. Ez iszonyúan érdekelte a külhoni magyarokat, miként győztek saját hazájukban saját maguk felett a magyarok, kár, hogy ők egy másik országban élnek, mindegy, volt taps is. Ajjaj. Attól félek, éppen elég a krízishez méltó paranoiás személyiség, komoly messiási víziókkal és üzleti érdekeltséggel jutott most hatalomhoz a Kárpát-medencében.
Micsoda szerencse, hogy Magyarország körkörösen védekezik, befelé hatékonyan, vagyis szigorúan bezárt minden rést a médiában, és híradóiban, ami a külvilágról szól. Inkább lájkolja a gyilkosságokat, a közúti baleseteket dögivel, kis színesben Szíjjártó mosolyát, a végén egy kis foci összefoglalóval. Jobb nem beszélni arról, ami nem velünk történik, mint bevallani azt, hogy paradigmaváltást kéne végeznünk a külpolitikánkban, különösen a határainkat körbe vevő kormányokkal szemben. Már, ha számít egyáltalán bármit a szórványság. Szavazatként, úgy tudom, szükség volt rájuk.
Láttam eskütételt közelről, akkor Demjén Rózsi CD szólt azoknak, akik azt hitték, hogy azok, amik, magyarok, de most már papírjuk is volt róla. Mindegy, nem megyek bele a lélek pszichológizálásába, hisz jó volt a szándék, csak fájt sokaknak az anyaországi kultúrfölény. Főleg, akkor, amikor a nemzetbe jelentkező határon túli magyar sokkal műveltebb, érzékenyebb, okosabb volt annál a fideszes klientúrába tartozó pártkatonánál, aki ilyenkor a zászlót fogta, és a Himnusz alatt megjelent a szeme sarkában egy könnycsepp. Fontosak a szimbólumok, tudom, és milyen kár, hogy az élet meg nem ilyen, sokkal több benne a hétfő, kedd, szerda, mint a vasárnap.
A hétvégén hazánkban is fokozódott a nemzetközi helyzet. A Jobbik húsvéti keresztény lelkülettel mindenkit megvéd a halála után, akcióban felvonultak egy borsodi településen, és cigányterrorról ugattak. Népszerűségük tovább emelkedik, ami nem jó hír kis hazánk cigányainak, kb. olyan helyzetbe szorultak bele, mint a Tadic- Nikolic féle Szerbiában a magyarok. Drukkolhatnak Orbánnak, hogy tartsa meg ígéretét a kép pofonra vonatkozóan, amit kivételesen nem ők, a romák kapnak, hanem egyszer az életben azok az egyenruhás civilek, akik a magyarságot védik tőlük.
Gyöngyöspata beszélő név, az ördög vetése nem halt el, csak, mint egy Lars von Trier féle Dogville-ben, a települést hívják másként, ebben a hónapban Berzék. A kocsmában nemcsak emberhalál történt, de erkölcsileg is megbukott egy közösség. Megöltek ott hárman egy embert, a többiek meg nézték. Móricz novella, a súlyosabbak közül. Tragédia történt, ami manapság a Jobbik kedvenc marketing eszköze, éltek is vele vissza, és előre.
Volt jó hír is a hétvégén. A doktori címen megbántott, lemondott köztársasági elnökünk, Pali bácsi, szerzett magának még egy ingatlant. Még jó, hogy időben aláírta azt a törvényt, ami biztosítja neki ezt a pecót. Hurrá, most már négy lakása is van! Azóta egy kicsit jobban érzem magamat én is.