Tornacipős, ferde szemű kislányok hegedűtokkal a hónuk alatt csivitelnek, valaki franciául duruzsol, mögöttem egy neves előadóművész tanítványaival arról értekezik: mennyire nem jó, ha valakinek anyakomplexusa van. Pár perc, és teljes lesz a csend, addig a szombathelyi 28. Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál nyitányára gyülekezünk.
Így látszatra „mi szombathelyi zenebarátok”, ahogy Puskás Tivadar polgármester a megnyitón fogalmazott, a szokottnál is kevesebbnek tűnünk, de a szeminaristák és tanáraik közel teltházat hoztak. Szombathelyi arcokkal, a hivatalból megjelenteken kívül alig találkoztunk. Az viszont üdítő, hogy hiányzott az öltönyös kisestélyis koncert-merevség, a közönség fesztiváli hangulatban múlatta az időt. És látni csíkos-pólós lezser fiatalokat, rockzenész-forma fejkendős tanárokat.
Míg a szombathelyi zenekar bepakol
Hallom ám, egy pocakos őszes halánték okítja a programfüzetből hölgytársaságát:
Bartók Csodálatos mandarinját ismerjük, az tudvalévőleg jó, ráadásul a szvitet játsszák, nem a teljes művet, az hallgathatóbb. A következő darabot, Louis Andriessen La Giróját túl kell élni, aztán szünet, akkor iszunk valamit. Horváth Balázs Gershwin parafrázisa biztos érdekes lesz, John Adams Nixon Kínában című operáját meg majd meglátjuk…
Hát megláttuk… Aki péntek este nem volt rest, az tényleg nem bánta meg, hogy ráért, és ezt a programot választotta. Még csak nem is kellett megveszekedett vájtfülűnek lenni ahhoz, hogy végig tudjuk követni a nyitókoncert eseményeit. Hűsítő kortárs tánc-dallamokat kaptunk a nyakunkba.
Egy feltűnő jelenség, virtuozitással: Monica Germino
Első körben dicséret illeti a válogatást, nem volt olyan darab, amitől jó értelemben nem borsózott a hát. És tévedett a mögöttem ülő őszes úr: az Amsterdamban élő holland zeneszerző és zongorista, Louis Andriessen La Giró–ja nem csak hogy nem emészthetetlen, de élőben roppant izgalmas színpadi vállalkozás. Monica Germino hegedűművész elbűvölő színpadi jelenség, aki nem csak hegedült a mű folyamán, hanem elénekelt egy olasz dalt, suttogott és gyönyörűen mesélt angolul. Hozzá a hagyományos kamarazenei apparátushoz zongora, hárfa, cimbalom és ütőhangszerek társultak, jól kiegészítve Monica színészi kvalitásokat is felvillantó sodró előadásmódját. A szombathelyi zenekar is kitett magáért, ráadásul a zenészek megtanultak játék közben mosolyogni:)
„Tánc, minden szinten” így hangzik a fesztivál idei mottója, és ha nem is jelent meg színpadi valójában a tánc (pedig vártam), a tánczene, mint műfaj vagy motívum minden darabban fajsúlyosan szerepelt. Nem mehetünk el szó nélkül Howard Williams mellett sem, aki karmesterként nem egyszer maga is szinte táncra perdült. Humort sem mellőzve, játékosan, nagy élvezettel vezényelt: Horváth Balázs darabjában a közbeékelt csendet is letáncolva ütemjelezte.
Nagy siker Horváth Balázs I Gott Riff-je
Erről jut eszembe, a megnyitón egy hazai ősbemutató részesei is lehettünk, Horváth Balázs I Gott Riff című művét először hallhattuk, hiszen a darabot a Filharmónia kifejezetten az idei Bartók Fesztiválra rendelte. A legzajosabb sikere épp ennek lett. A keletkezéstörténethez tartozik, hogy pár hónapja a fiatal szerző rábukkant a neten egy videófelvételre, amelyen Gershwin ráadásszámként a I got Rhythm című számát játssza. A felvétel elemzése után Gershwin riffjeit kisebb elemekre, szilánkokra tördeltre, saját motívumokkal fejelte meg. A forma követi a gershwini verziót, miközben a zenei anyagok töredezettsége miatt teljesen más kompozíció keletkezett. A játékban megszólal az eredeti Gershwin is. (A fiatal zeneszerző nevét érdemes lesz megjegyezni, itt bővebben olvashatunk róla.)
A megnyitó műsorát a zene és a tánc jegyében a Nixon Kínában című John Adams-operából származó The Chairman Dance zárja. Az amerikai poszt-minimalista zeneszerző nagy feltűnést keltett operájából azt a bizarrnak tűnő képet kapjuk, amikor Mao asszony váratlanul megjelenik az elnöki banketten, felakaszt néhány papír lampiont és ellejt egy csábító táncot. Mao elnök kilép egy képketretből és a foxtrott hangjaira táncolni kezdenek.
Ez már csak így van – bajaim a szervezéssel
Az ősbemutatók után – talán már hagyományosan – idén sem jutott senkinek sem eszébe a szerzőket, a hegedűművészt egy virágcsokorral vagy bármivel meglepni, munkájukat megköszönni. Hiányérzetem emiatt volt. A magam részéről az estnek házigazdát is adnék, aki miközben a számok között a zenekar pakol, mesélhetne a darabról, bemutathatná a szerzőket stb. Barátságosabbá, otthonosabb téve az estét.
A folytatásról…
Bartók Táncszvitje és Liszt Mefisztó keringője mellett különleges meglepetésekkel is készülnek az ide fesztiválon, a Nagymama táncától az elektroakusztikus Táncrendig, a Száz ölelés című új kortárs tánckompozíciótól a jazz programokig. Megemlékeznek a 100 éve született John Cage-ről és a több ezer éves cimbalomról. Nemzetközi rangú művészek és professzorok, tehetséges fiatalok találkozóhelye: ez lesz idén a Bartók Fesztivál. További részleteket itt találnak… 
Nagyon új zene, tánccal és Bartókkal 2012. July 03. 15:29
