Kezdjük azzal, amit a választópolgár tapasztal, ha elmegy voksolni. Miután igazolta személyazonosságát, két szavazólapot kap. Az egyiken a választókerületben regisztrált egyéni jelöltek szerepelnek, nevük mellett a jelölő párt vagy szervezet. Ezzel nincs egyéb dolgunk, mint kiválasztani azt, akire szavazni akarunk, és a neve mellett lévő körbe tenni az ikszet.
A pártlistákon nem változtathatunk
A másik szavazólapon pártok, szervezetek szerepelnek szépen egymás mellett, a párt neve és logója alatt pedig több név egymás alatt. Ez a megyei listás szavazás, itt a választott pártra, szervezetre kell voksolnunk.
Fontos, hogy a pártok alatti nevekből nem válogathatunk, a listát úgy kell elfogadnunk, ahogyan van. Illetve, a jelölő párt, szervezet változtathat rajta később is.
És, hogy mi lesz a szavazatok sorsa? Ez már jóval bonyolultabb, megpróbáljuk röviden összefoglalni.
Érvényes és eredményes
Kezdjük az egyéni képviselők választásával. Itt egyértelmű a helyzet, aki a legtöbb szavazatot kapja, az lesz a választókerület országgyűlési képviselője. Persze, vannak azért egyéb szabályok is. A választás kétfordulós, kivéve, ha már az első fordulóban érvényes és eredményes lesz. Az érvényesség azt jelenti, ha az adott választókerületben regisztrált szavazók legalább fele, plusz egy fő elmegy szavazni. Eredményes pedig akkor, ha közülük legalább 50 százalék plusz egy fő ugyanarra a jelöltre szavaz.
Ha a két feltétel valamelyike nem teljesül, jön a második forduló, nálunk két héttel később, vagyis most április 25-én. Itt már akkor is érvényes a szavazás, ha a regisztrált választópolgárok legalább 25 százaléka, plusz egy fő voksol. A második fordulóban már nincs eredményességi küszöb, a legtöbb szavazatot kapott jelölt kapja a mandátumot.
Kevesen tudják, hogy a listás szavazáson is lehet második forduló, akkor, ha a részvétel nem éri el az 50 százalék plusz egy főt. Ez azért sem kapott eddig nagy nyilvánosságot, mert az elmúlt húsz év alatt talán két alkalommal fordult elő ilyen, Észak-Magyarország egyik választókerületében. Ahol a listás szavazásnál is második fordulót kellett tartani.
A politikai elemzők, közvéleménykutatók szerint az idén nem valószínű, hogy lesz ilyen választókerület, jelenleg 60-65 százalékra teszik a szavazási hajlandóságot. Mint ahogyan azt is valószínűsítik, hogy az egyéni választókerületek többségében sem lesz szükség második fordulóra, a jelöltek nagy része már az első voksoláskor meg tudja ugrani a limitet.
Mire jó az országos lista?
Sokat hallunk az országos listákról, de mégsem szavazhatunk erre. Mi is ennek az oka? Egyszerű, az országos lista arra szolgál, hogy az egyéni és a megyei listás szavazáskor ne legyenek elveszett szavazatok. Kicsit tudományosabban: azok a szavazatok is érvényesüljenek, amelyek az egyéni és a területi listás szavazásokon nem eredményeztek mandátumot.
A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy az egyéni képviselőválasztáskor második, harmadik, stb. helyre jutott jelöltekre leadott szavazatokat pártonként összegyűjtik egy-egy nagy kalapba, talán ismerős a kifejezés, ezek a töredékszavazatok.
A megyei listás választáskor is keletkeznek töredékszavazatok, ennek taglalásába bonyolultsága miatt most nem mennénk bele, ezeket is pártonként összesítik, és töltik bele abba a bizonyos kalapba. Aztán megnézik, az adott pártra öszegyűjtött töredékszavazatok hány százalékát teszik ki az összes szavazatnak, és az országos listán megszerezhető mandátumokat ebben az arányban osztják ki a pártok között.
Kompenzáció és fék
Könnyű belátni, hogy az országos listáról azok a pártok kapnak több mandátumot, amelyek gyengébben szerepeltek az egyéni és a megyei listás szavazásokon. Ezért is hívják kompenzációs listának, célja, hogy a választási eredmények minél hűebben tükrözzék a választópolgárok akaratát.
Persze, az nem lehetséges, hogy a kompenzációs listáról kapott mandátumokkal meg lehessen fordítani a választás végeredményét. Az egyéni választókerületekből 176 képviselő jut az országgyűlésbe, a megyei listákról 152. Az országos listáról pedig 58 helyet oszthatnak ki, így jön ki a parlament 386 mandátuma.
Ezek a számok azonban nem kőbevésettek, a megyei listákról általában kevesebb, az országosról több mandátumot osztanak ki. Ennek részletezésétől bonyolultsága miatt eltekintünk, de a lényeg, hogy a töredékszavazatok nem vándorolhatnak át egyik párttól a másikig.
Máshol így csinálják
A magyar választási rendszer egyébként az egyik legbonyolultabb a világon, nem véletlen, hogy amikor - Tölgyessy Péter vezetésével - kidolgozták, el is terjedt, hogy egyedül ő látja át az egészet. Vegyes rendszernek hívják, mivel egyesíti magában - figyelmeztetés: itt már politikatudomány jön - a többségi és az arányos rendszert. Az érdekesség kedvéért nézzünk két, homlokegyenest ellenkező példát.
Angliában a vesztes megy a lecsóba
Angliában például az egyszerű többségi rendszer van érvényben. Ennek lényege, hogy a választók csak képviselőjelöltekre, azaz személyekre voksolnak, az a jelölt kap mandátumot, aki az adott választókerületben a legtöbb szavazatot kapta. És kész, a többiek mennek a lecsóba, vagyis a többi jelöltre leadott szavazat elveszik.
Ennek következménye egyébként az angliai kétpárti parlamenti rendszer, ami jó néhány évtized alatt alakult ki ugyan, de stabilan tartja magát, még ha időnként váltás is van a kormánypárt és az ellenzék között.
Persze, sokak szerint – valószínűleg Tölgyessy is közéjük tartozott – ez igazságtalan, hiszen egy adott körzetben hiába kapott a második helyre szorult jelölt akár 49,9 százaléknyi szavazatot, az őrá voksolók hiába szavaztak, akaratuk semmiféle módon nem érvényesül.
Svájc az arányosságot kedveli
De előtte nézzünk meg a másik alaprendszert, a listás, arányos voksolást. Itt a szavazólapon pártok, szervezetek szerepelnek egymás mellett, a szavazó közülük választ ki egyet, és ráteszi az ikszet. Arra nincs lehetősége, hogy az egyes listákon szereplő nevekre voksoljon, ha választ, akkor úgy kell elfogadnia a listát, ahogyan van.
Az értékelésnél aztán összesítik az egy-egy pártra leadott szavazatokat, és azok arányában osztják ki a mandátumokat. Vagyis, a nyertes párton kívül a többiek is mandátumokhoz juthatnak, persze, minél kevesebb a rájuk adott voks, annál kevesebb az elnyert mandátum. Ilyen rendszer van pld. Svájcban.
Svájc abból a szempontból is érdekes, hogy - egyedüliként a világon - ún. direktoriális rendszere van. Ami azt jelenti, hogy a kantonok (régiók) önálló parlamenttel, kormánnyal rendelkeznek, a szövetségi országgyűlésbe nem választják, hanem a kantonok delegálják a képviselőket. A köztársasági elnök személye pedig évenként változik.
Svájcban hét kanton van, a választási ciklus hét évig tart, a kantonok elnökei éves váltásban töltik be a köztársasági elnöki pozíciót.
Mexikó: Nincs újrázás
És még egy érdekes kivétel. Mexikóban hat évig tart egy ciklus, ideértve a parlamentet, a kormányt és az önkormányzatokat is. Viszont, aki egyszer betöltött már egy posztot, az nem indulhat még egyszer a választásokon. Tehát maximum hat évig lehet valaki parlamenti vagy önkormányzati képviselő, államfő, kormányfő vagy akár polgármester. Szóval, Mexikóban nincs olyan, hogy politikusi életpálya. Hogy ez jó vagy rossz, Olvasóink megítélésére bízzuk.
