Egymást érik az embereket a rossz hírek. Egyik nap kivéreztetik a katát, másnap megnyirbálják a rezsicsökkentést.
Mindenki a táblázatot bújja, hogy nekik vajon mennyivel kell többet fizetni, pedig még ki se jött a Közlöny. Az élelmiszerárak közben a csillagos égig nőnek, ahogy az üzemanyagárak is az eget vernék, ha nem lenne az ársapka, ami miatt több benzinkút is korlátozásokat vezetett be. De valószínűleg így sem tartható örökké.
Ráadásul ma reggel Szombathelyen egy borús és szeles napra ébredtünk.
Az utakon is mintha kézzel fogható lenne ez a feszültség.
Oké, a magyar közlekedési morál eddig is a béka ülepe alatt volt, amit a nevetségesen elnéző ítéletek és büntetési tételek sem igazán igyekeznek javítani, de ma valahogy mindenki ideges volt, ment, mint az ökör.
Mögöttem egy fekete Tesla cikázott a sávok között, teljesen kiszámíthatatlan, de annál agresszívabb módon. Talán megnézte a táblázatot, és soknak találta a medence fűtésének leendő számláját, Pár autóval mögötte egy piros Seat is vérszemet kapott. Ő is bőszen váltotta a sávokat, berántott, bevágott, újra és újra. Szuper, két autóval előrébb van. Lám, mennyi közös van a villanyban és a benzinben.
Egy utánfutót vontató személyautó balra akart lekanyarodni a Paragvárira. A kanyarodó sávban piros lámpát kapott, így az utánfutó átlógott a másik sávba. A mögötte érkező hirtelen átrántotta a kocsit a másik sávba, az őt követő satufékkel reagált. Szerencsére a reflexek még működtek. Most még.
Szerencsésen megérkeztem a munkahelyre, senki nem törte össze sem a saját sem a másik autóját. Az épület előtti parkolóban még volt egy szabad hely van. Lám, kezdenek alakulni a dolgok. Előttem egy másik autós is lekanyarodott közben, túlhaladt a parkoló bejáratán, majd megállt a sarkon. Ahogy elhaladok mögötte, még a szemem sarkából látom, hogy gyorsan indexet kapcsol. Megkerestem az egyetlen helyet. Már kiszálltam, mikor mögém gurult az előbbi autó. Az ablak megindul lefelé, aztán a szóáradat, megkapom az eligazítást, hogy hogyan képzelem én. Én meg hallgatok, mert nem képzelem sehogy.
És most ezek után én is legyek feszült?
Persze tudom, hogy az érzelmeket nehéz kontrollálni, és sok moslék zúdul most ránk, de legalább a közlekedésbe ne vigyük ki ezeket, mert nem csak magunkat, hanem a többi ember testi épségét is kockára tesszük, arról nem is beszélve, hogy a feszültség újabb feszültséget szül.
Most még talán megszakítható a lánc.
(Címlapképünk csak illusztráció)
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
