Szombathelyen fizetős övezetben legkönnyebben úgy parkolhat ingyen az ember, hogy felpattan robogójára, s azonmód a belvárosba hajt. Megkeresi a legdrágább, az úgynevezett kiemelt parkolási zónát, a felfestett - amúgy autónyi nagyságú - helyek közül kiválasztja a neki legmegfelelőbbet, s a közepébe állítja motorbiciklijét. Akkurátusan lezárja a gépet, s már mehet is ügyes-bajos dolgai intézésére, parkolójegy-vásárlással egyáltalán nem kell bajlódnia.
Hosszú órákra, de akár egész napra is bátran odahagyhatja robogóját az ember az aranyparkolóban, lófrálhat kedvére a városban, hiszen jól tudja, hogy semmiféle bántódás nem érheti azért, mert nem fizetett. Ha végzett ügyei intézésével, vagy végérvényesen beleunt a belvárosi tengés-lengésbe, komótosan visszasétál a parkolóba, s egyszerűen, senkitől sem zavartatva elporzik a helyszínről, mintha sosem lett volna ott.
A kifigyelt robogós
A robogós embert tehát semmilyen veszély (úgynevezett Mikulás-csomag) nem fenyegeti az ingyenes parkolás miatt, talán egyedül a kiemelt övezetben lakó autótulajdonosoktól kell tartania. Ezek a jóemberek - hogy, hogy nem - kifigyelték, s rettenetesen megelégelték kényelmes parkolási szokását, így hát megpróbáltak rajtaütni, hogy kellőképpen megfegyelmezzék. Heteken keresztül lestek rá, résen voltak szakadatlanul, de egyszer sem sikerült kézre keríteniük. (Nyilvánvalóan résen volt a robogós ember is, megneszelte, hogy valami készülődik ellene.) A kudarc azonban nem szegte a lakók kedvét, a világért sem adták volna fel a küzdelmet, stratégiát változtattak inkább. Most meg a parkolóőrökre lestek.
S egy szép napon, amikor ismét feltűnt egy robogó a házuk előtti parkolóban, s az őrök - az apró motorra ügyet sem vetve - éppen a várakozó járműveket vizsgálgatták, közéjük rontottak. Egymás szavába vágva követelték a robogó gazdájának haladéktalan megbüntetését, s emelt hangon azt tudakolták, hogyan úszhatta meg eddig szárazon. Az őrök azonban sajnálkozva kijelentették, hogy nem áll módjukban megbüntetni a robogós embert, mert nem teszik lehetővé a szabályok.
Az effajta motorbiciklikre - alkalmas felület híján - amúgy sem tudnának biztonsággal elhelyezni Mikulás-csomagot, ráadásul teljesen értelmetlen lenne a tasakos büntetés, hiszen a robogóknak nincsen rendszámuk. Summa summárum: robogóval, akár tetszik valakinek, akár nem, ingyen parkolhat a magyar ember, még legdrágább zónában is.
Felbőszült lakók
A kiemelt övezeti lakók nem akartak hinni a fülüknek. Égbekiáltó igazságtalanságot emlegettek, azt lobbantották az őrök szemére, hogy ők maguk ezreket fizetnek azért a bérletért, amellyel a házuk közelében parkolhatnak, közben holmi robogósok egyszerűen kiröhöghetik őket. S nemcsak őket, hanem azokat az autósokat is, akik - ha a belvárosban akad dolguk - kénytelenek megvásárolni a méregdrága parkolójegyet.
A robogós ember telhetetlensége pedig valósággal felbőszítette a lakókat. Azt végképp nem tudták neki megbocsátani, hogy egy egész autónyi helyet foglalt el a motorbiciklijével. Hát micsoda egy világ ez?, kérdezték feldúltan az őröktől.
A dolgozók nem foglaltak állást, válaszként egyszerűen csak széttárták a karjukat. A lakók kicsit morgolódtak még, aztán - tehetetlen dühükben - jól megfenyegették a távol lévő robogós embert. Szentül megfogadták, hogy legközelebb eltolják a robogóját a búbánatba, úgy, hogy sose találja meg többé. Szépen vagyunk.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
