Szelestén születtem. Épültem egy ötszobás házat, aztán megnősültem. Az asszonyt Simaságról vettem ki egy majorból. Nekem már megvolt az ötszobás ház. Jöttek a gyerekek. Van egy lányom, meg egy fiam. Jó… A kettő között, sajnos, ugye veszélyeztetett volt, kórházban volt, meghalt az egyik (a harmadik gyermekem), mire beért a mentő - kezdi mesélni élettörténetét a jelenleg hajléktalanként élő Szele Tibor vasárnap reggel fél 8-kor a szombathelyi vasútállomás előtti Éhen Gyula téren, a 72 Bisztró kifőzde, élelmiszer- és csemegebolt külső, utcai pultjának támaszkodva.
S mindezt arra a kérdésemre válaszul osztja meg önként - nevét és arcát is vállalva az alkoholgőzös riporthoz -, hogy hogyan vált hajléktalanná. Majd így folytatja:
A téesz, ahol Szelestén dolgoztam, megszűnt. Eladtam a házat, Vasegerszegen vettem egy kisebb házat. Én hülye, úgy döntöttem, hogy lebontom. Épültem egy négyszobásat. A gyerekek felnőttek… Még általános iskolások voltak, mikor az asszony elhúzott. És tulajdonképpen én neveltem fel őket. Fiam megnősült, lányom férjhez ment. A házat nem tudtam fizetni, mert azon volt hitel. Elvitte a bank. Most itt vagyok Szombathelyen, a Zanati úti hajléktalanszállón. És most nincs mit csinálnom.
A másfél perces összefoglaló után kérdezz-feleleket „játszottunk” a halványkék szemű, 1962. május 20-án született, tehát 60 éves „csövessel”, miközben szívjuk az imént vásárolt cigit, amivel megkínáltatta velem magát. Tibor – merthogy természetesen minden hajléktalannak neve is van - egyébként egy jó kiállású, értelmes ember benyomását kelti.
Miért nincs mit csinálnod?
Mert nincs rá se pénzem, semmi. Hova menjek, mit csináljak már ennyi idősen??
De most mit csinálsz itt éppen?
Itt?
Ja.
Csikkezek. Meg találtam egy zsömlét, vagy izét. Megmutassam? Mert megmutathatom.
Nem kell.
Nincs miből innom még egy sört se. Magyarán mondva. De annyira nem is érdekel.
Mindjárt veszek neked egyet, ha kérsz…
Ha van, akkor megiszom. Ha nincs, akkor nem zavar. A cigi se: ha van, elszívom. Ha van kis pénzem, veszek dobozzal.
És most mi a reményed?
Huhh, nem is tudom.
Itt vagy 60 évesen az utcán.
Pontosan. És most?
Mi a véleményed a mai Magyarországról? A kormányról mi a véleményed? (Tudják, arról, amelyik bevezette 2018-ban az úgynevezett hajléktalantörvényt, amely kimondja, hogy aki életvitelszerűen közterületen tartózkodik, az szabálysértést követ el.)
Fúúú… Hát én nem vagyok ilyen politikus, vagy izé. Fogalmam sincs, lehet, hogy az nem rossz. Vagy hát nem is tudom, mit mondjak. Sajnos így alakult. Nem hibáztatom a kormányt ezért.
Magad elsősorban, nem? (Tovább nem is erőltetem politikai vonalon a beszélgetést.)
Pontosan. Családi ügyek, vagy hogy mondjam.
Kire haragszol, vagy ki okozta ezt, hogy utcára kerültél?
Az asszony. Pedig nem ittam, nem cigiztem. Dolgoztam éjjel-nappal, hogy a családot eltartsam.
Mióta vagy a hajléktalanszállón?
3 hónapja. De azelőtt 2 hónapig Sopronban voltam hajléktalanszállón. Aztán úgy volt, hogy visszamegyek Szelestére, mert Hegyfalun dolgoztam állattenyésztésben, egész életemben állatok mellett. Talán munka lenne. Nem is a munkával van a gond, hanem a szállással.
És kapsz most ebben munkát?
Hát, csak el kéne menni Hegyfalura. Több mint 25 kilométer. Azért nem megyek, mert nincs a vonatra vagy buszra pénzem. Na, érted? Mert engem ismer ottan az Isten is. Csak odáig el kell jutnom.
(Ekkor megmutatja a szociális segélye havi bizonylatát.)
(Foglalkozást helyettesítő támogatás: egységesen 22.800 forint. Egy hónapra, azaz 30 napra. 2023-ban Magyarországon.)
Ebből 5-6 ezer forint elmegy az ebédre a szállón.
(A többit valószínűleg italra és dohányárura költi.)
Sajnálom!
Én is magamat. Nem szoktam csikket felvenni a földről, mert mindig dolgoztam.
Hogy érzed ezt a helyzetet emberileg? Megsemmisíti az önbizalmadat?
Engem, agyilag tönkretett. Mert másra nem gondolok, ha bemegyek a szállóra, lefekszek, csak arra, hogy én mit is keresek ott. Mikor két házat felépültem. Voltak teheneim, bikák, disznók, kocák. Családom. Most meg egyedül. Ezt bárki előtt megmondom, utána lehet nézni, mert így van. Sajnos.
Mióta dohányzol egyébként?
18 éve. Ha veszek egy dobozzal, eltart egy-két napig. Szivarkát szoktam venni.
(És megmutatja, hogy milyen elemózsiát talált a bisztró melletti bicikli csomagtartójában.)
Mit gondolsz, mi tudna segíteni rajtad, vagy hogyan tovább?
Szeretnék elmenni innen, és munkát találni az állattenyésztésben. A faluban egy kis szállást. Vagy egy nővel összejönni. Egy idősebb nőnek segítenék, ha dolgozok. Fizetni a… vagy bármiben. Nekem ez a vágyam, hogy egy nővel összejöjjek, és talán akkor máshogy lesz. Mert akkor van értelme dolgozni is.
Így van. Itt vagyok 36 évesen, és párkapcsolat nélkül ugyanezt érzem.
Szeretnék valamit újból kezdeni, de 60 évesen nehéz. Csak úgy tudok valamit kezdeni, ha lenne egy hölgy, aki adna valami erőt, hogy továbblépjek. Főzne-mosna rám, én meg segítenék bármiben, amiben tudnék. Hoppá, a fontos: hogy valakit tudjak szeretni.
A legalapvetőbb igény, nem?
Az. Szeretnék valakit szeretni, meg szeretném, ha valaki szeretne. De így most, pénz nélkül ki áll szóba valakivel? Hát nem nagyon.
Még pénzzel se.
Sok még pénzzel se. Így van.
Tehát az nem elég motiváció, hogy bemehetsz egy hajléktalanszállóra, ugye?
Nekem nem.
Senkinek, szerintem. Semmilyen férfinek.
Én csak 3 hónapja vagyok ott, de sokan évek óta a szállón vannak. Még senki szájából nem hallottam, hogy Tibi, el szeretnék innen menni, valamit szeretnék kezdeni az élettel. De én minden áldott nap azt mondom, hogy legyen annyi pénzem, hogy felüljek a buszra, azt’ elmenjek Hegyfalura, a Sárvári Állami Gazdaságba, a tehenészetbe fejni a teheneket géppel. Még ha éjjeli őrnek, akkor is. Ez száz százalék. Itt a nyakam.
Kívánom, hogy minden vágyad teljesüljön!
Elbúcsúzom a vasútállomás előtt Tibortól, aki tétova léptekkel visszaindul a hajléktalanszállóra.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
FRISSÍTÉS:
Cikkünk alapján megkereste lapunkat a riportalany közeli hozzátartozója, és Szele Tibor több állítását cáfolta. Elmondása szerint például a 2008-as válás hátterében a férfi iszákossága és többszöri erőszakossága állt, gyermektartást soha nem fizetett.
Felhívjuk tehát olvasóink figyelmét, hogy ne vegyék készpénznek a riportalany által elmondott emlékeket, mert igazságtartalmukat nem tudtuk ellenőrizni.
