Vagy egy jó sztorim a Savaria Szállóról - ezzel a címmel hirdették az estet, ahol egykori dolgozóktól kezdve történészeken át sok ember megjelent. Teltház volt a padlástérben és jó hangulat is, mint kiderült megannyi embernek van emléke az öreg hölgyről, aki ott áll a város közepén, akinek sorsáért sokan aggódtak az elmúlt tíz évben.
Százéves arisztokrata hölgy
Igen jól olvassák: hölgy. Spiegler Tibor vezette a beszélgetést és már az elején elmondta, hogy a százesztendős arisztokrata hölgyért mi férfiak a mai napig rajongunk, régen szerelmesek voltunk belé, és a nők féltékenyek voltak rá, mert többet voltunk nála, mint amennyit kellett volna.
Bevallom, nem tősgyökeres szombathelyiként én csak kétszer jártam a szállóban, egyszer még a kétezres évek elején ittam egy kávét a díszes közegben, illetve már a bezárás után két évvel tehettem egy nagy kört az épületben, a szobákba és termekbe be-bepillantva fényképezőgépemmel (ezen képek láthatók a tárlaton is). A második futókaland után már én is beálltam azon férfiak sorába, akik különösen kedvelik ezt az idős hölgyet, aki mellett nap mint nap elsétálunk.
Bravúros építészeti megoldások, a válság idején
Horváth József helytörténész kezdte a sztorik sorát, elmesélve a szálló és az azt építtető Kovács család történetét. 1914 április nyolcadikán kezdték el építtetni, hosszú-hosszú engedélyeztetési eljárás után, létrehozva a kor egyik legmodernebb szállodáját.
Olyan építészeti megoldásokat alkalmaztak hihetetlen minőségű kőműves-munkával, hogy megemeltük kalapunkat előttük - ezt már Sellyei Gábor belsőépítész mondta, aki a felújításban vett részt. Hozzá is tette, hogy e bravúros és alapos munka kicsit nehezítette is a felújítás megtervezését, hiszen nem volt egy felesleges féltégla, vagy fal sem, aminek ne lett volna funkciója. Később Őri Dezső, egykori szállodaigazgató is az építészeti megoldásokat emelte ki, a dupla pincerendszertől kezdve a szellőzésig. Építészetileg előremutató volt az épület.
Amellett, hogy a legjobb helyre épült
a városba érkezők mind szembe mentek az épülettel a Széll Kálmán utcában. Ez a közlekedési irány megfordításával megváltozott, viszont építésekor tökéletesen tengelyben állt az út végén, ahogy illik.
Pass Erzsébet recepciósi munkájáról beszélt, életében kiemelten fontos szerepet töltött be a nagyszálló. 1968-ban ez volt az első munkahelye és itt ismerte meg későbbi férjét egy kolléga személyében. Mesélt sok híres emberről, akikről még azt is tudta, hogy melyik szobában szálltak meg.
Göncz Árpád a 218-as szobában lakott
Például. Mindenki meglepődött, hogy milyen gyorsan pörögtek a nevek és a hozzájuk tartozó szobaszámok, kiváló memória! Az egykori recepciós még azt is elmondta, hogy sok vendégnek nem tetszett, hogy az 1985-ös felújítás után a 90 szobának csak egyharmadához tarozott fürdőszoba és WC, a többiek a folyosói vizesblokkot használhatták csak. Persze sok nagyrendezvényt említett, sok szép emlékkel, sok híres emberrel.
Aztán a főurak is meséltek, Kenesei János és Koós Antal személyében. Amikor Koós kezdett, akkor még frakkban és szmokingban dolgoztak és nagy rangja volt a háznak. Egy alkalommal a vidékről érkező mezőgazdász nagyapja is alig akart bemenni az épületbe, hiszen az annyira úri volt.
Kőrössy Tamás zenész sokat játszott a szállóban és elmondta, hogy amilyen fontos volt a környezet és a kiszolgálás, legalább annyira fontos, hogy milyen zene szólt este a vendégeknek. Egy öttagú zenekarral játszott akkoriban a vendégeknek esténként és a kerekasztal-beszélgetést követően is szolgáltatott zenésztársaival némi hangulatos muzsikát a kiállításhoz és állófogadáshoz a könyvtárban.
A közönség emlékei: háromgenerációs munkahely, szüzesség elvesztése és nászéjszaka
A közönség soraiból is szóltak páran, volt akinek édesapja dolgozott a szállóban és a szalagavatója is ott volt. Egy fiatal hölgy is szólt, akinek édesanyja felíróként dolgozott ott és gyerekkorában sokat rohangált az éttermi részen. Ő a személyzetet sokkal inkább egy családnak látta, s nem szimplán kollégáknak. Ezt a pulpituson ülők meg is erősítették.
Olyan is akadt a közönség soraiban, akinek apja főpincér volt, ő maga üzletvezető, és végül lánya is felszolgáló. Egy család három generációja dolgozott egy helyen. Aztán Rózsa Melinda olvasott fel a publikumnak egy történetet egy esztergályosból lett német fotósról, akinek nagymamája szombathelyi volt, és a nagyszállóban találkozott a szombati táncesten egy bizonyos Erzsébettel, cipőgyári varrónővel, aki egy végigmulatott este után elvette a 17 éves német fiú szüzességét.
Még egy házaspár is kiállt a publikum elé, akik 50 éve tartották esküvőjüket, a lagzit és a nászéjszakát pedig a Nagyszállóban töltötték.
Múltidéző kiállítás liftüveggel
A földszinten egy kiállítást rendeztek be, régi fotókból, tervrajzokból, használati tárgyakból, itallapokból vagy épp a lift díszes üvegéből. Nagyon jó hangulata van a tárlatnak, kicsit a szálló falai közt éreztem már magam, ajánlom mindenkinek, hogy a könyvtár nyitvatartási idejében nézze meg, november 28-ig látogatható és még beszélgetések is lesznek addig minden héten egy-egy egykori dolgozóval (bővebb infók a könyvtár honlapján).
Kedvencem az a fal, amelyen a szállodai bűnesetek újságcikkjei vannak összegyűjtve. Olvastam kettős öngyilkosságról, hangos mulatozásokról, egymást pofozó vendégekről, vagy épp cipőtolvaj vendégről. Nézzék meg!
És mi lesz a szállóval ezután? Ezt jelenleg senki sem tudja megmondani, hiszen 2005-ben is azért zárt be, hogy felújítsák, azóta pedig lassan eltelt tíz év, tulajdonost váltott, bútorait részben kipakolták, és üresen várja jövőjét, ott a téren, mi pedig nap mint nap elsétálunk előtte, kalapunkat megemelve köszöntjük őt, az idős hölgyet.
Egy olvasónk így emlékszik vissza
a Savaria Szállóra és néhány exkluzív képet is a rendelkezésünkre bocsátott.
"Örömmel olvastam a SAVARIA Szállóról szóló cikküket. Évtizedekig az MTESZ (Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége) Vas megyei Szervezete ügyvezető igazgatójaként dolgoztam (nyugdíjba menetelemig).
Nagyon sok rendezvényt, fórumot, konferenciát, bált szerveztünk az épületben teljes megelégedésünkre. Ezek közül egy geodéta bálon készült fényképet és két műszaki-, agárár értelmiségi fórumon készült képet küldök Önöknek."
Továbbra is várjuk olvasóink emlékeit, élményeit is a nagyszállóval kapcsolatban, a kommentek közt nyugodtan idézzék fel a múltat!