Július 18-án jelent meg „Hogy a fenében lehet az, hogy a Sopron–Eisenstadt út a MÁV-nál háromszor annyiba kerül, mint az osztrák ÖBB-nél” című írásunk 
Hogy a fenében lehet az, hogy a Sopron–Eisenstadt út a MÁV-nál háromszor annyiba kerül, mint az osztrák ÖBB-nél 2025. July 18. 07:00 a soproni vasúti jegyvásárlás anomáliáiról.
A cikk jelentős olvasói figyelmet kapott, több száz hozzászólás érkezett hozzá.
Többek között az alábbi levelet kaptuk „Takács Bence közlekedési szakértő” aláírással:
„Szívesen megvilágítom önöknek a MÁV és az ÖBB árai közti különbséget az eisenstadti vonatozásra. Sopron osztrák állomás, ahol az ÖBB (és a Burgenland által szolgáltatásra megbízott GYSEV/Raaberbahn) osztrák belföldi jegyet ad el a szakaszra. A MÁV osztrák belföldi jegyet nem tud eladni, csak nemzetközit, de Sopront nemzetközi vonatok nem érintik, ezért kénytelenek Pomogyon át adni a jegyet, ahol járnak nemzetközi vonatok.”
A levél alaposan felkeltette az érdeklődésünket, mert egy olyan állítást tartalmazott a „Sopron osztrák állomás” kitétellel, ami eddig meg sem fordult a fejünkben.
Ez az információ megfelel a valóságnak?
– kérdeztük a levél tartalmáról a MÁV-ot.
„Nem teljesen”
– érkezett a válasz.
Majd a társaság gyakorlatilag megismételte korábbi közlését, miszerint csak olyan útvonalra tudnak jegyet kiadni, amit az osztrák vasút felvesz a kiadható viszonylatok listájába. Az ÖBB által megadott, nemzetközi jegykiadáshoz szükséges adatok közül „hiányzik az a viszonylat, amely lehetővé tenné a Sopron és Eisenstadt közötti értékesítést”. A MÁV jegykiadó rendszere nincs közvetlen kapcsolatban az ÖBB rendszerével, csak az ÖBB által megadott adatokat tudja beemelni a saját rendszerébe.
Magyarul a jelen esetben nem a MÁV, hanem az ÖBB a ludas, náluk van a hiba javításának lehetősége.
És hogy ez mikor történik meg?
„A MÁV megkérte az ÖBB-t, hogy a hiányzó útvonalat és árat vegye fel a kiadható útvonalak listájába, de mivel csak évente kétszer van frissítési lehetőség, így várhatóan csak a következő menetrendi időszaktól lesz lehetőség jegykiadásra ezen a viszonylaton” – közölte a vasúttársaság.
Hogyan derült fény a problémára?
Ha valaki lemaradt volna az előzményről: a közelmúltban egy eisenstadti zenei fesztiválra utaztunk Szombathelyről. Sopronig a GYSEV-vel közlekedtünk, majd megnéztük a MÁV honlapján a Sopron–Eisenstadt jegyárat, ami 24,3 euró volt – ez háromszorosa az ÖBB Scotty alkalmazásában elérhető 8,4 eurós árnak. Ráadásul ha két jegyet veszünk – márpedig mi kettőt vettünk –, a különbség mindjárt négyszeresére nő.
A GYSEV be van kötve az osztrák rendszerbe
Tovább bonyolítja a dolgot, hogy a soproni állomás pénztárában az ÖBB alacsonyabb árán kínálták a jegyet.
Ezért tette bogarat a fülünkbe az olvasói levél „Sopron osztrák állomás” állítása.
Ezzel kapcsolatban ezt írta most a MÁV:
„A soproni állomáson azért tudták kiadni a jegyet, mert a GYSEV rendelkezik hozzáféréssel az ÖBB értékesítési rendszeréhez.”
Viszont – tesszük hozzá – ez csak papíralapon működik, mert ha interneten szeretnénk jegyet vásárolni a GYSEV honlapján, az átirányít a MÁV (drágább) rendszerébe.
Mi az egyik tanulság?
Kérdeztük a MÁV-ot: elképzelhető, hogy más nemzetközi viszonylatban is vannak ilyen anomáliák?
„Bármelyik vasúttársaság esetén előfordulhat adathiány vagy téves adat, az minden esetben az adatot szolgáltató társaság (jelen esetben az ÖBB) felelőssége, hogy a valóságnak megfelelő, pontos adatot bocsásson a többi vasúttársaság rendelkezésére.”
Mindebből azt a tanulságot vontuk le, hogy nemzetközi jegyvásárlásoknál nagyon alaposan tájékozódjunk, mert nagyon könnyen előfordulhat hasonló eset, és nem feltétlen csak az MÁV-ÖBB viszonylatában.
És mi a másik tanulság?
Sokan úgy kommentálták előző írásunkat a közösségi oldalakon, hogy el sem olvasták a cikket, és reflexszerűen a MÁV-ot és dolgozóit hibáztatták.
A MÁV valóban számos problémával küzd, de ezeket nem feltétlenül az ott dolgozók idézik elő. Sőt, amikor vonattal utazunk, gyakran az az érzésünk, hogy a cég teljes összeomlását éppen a munkatársak erőfeszítései akadályozzák meg. (Kicsit hasonlóan az egészségügy vagy az oktatás helyzetéhez.)
Így a másik tanulság az, hogy mindig olvassunk el egy cikket és csak utána fogalmazzunk véleményt. Persze aki hajlamos erre, az már nem jutott idáig a cikk olvasásában.
