Egy 1978-es kiadású divatkönyvben találtuk meg Szombathelyt, a hazai könnyűipar éllovasát, a Sabaria cipőgyárral. Két ünnep közt pakolászva nagyanyám könyvespolcán láttam meg a divatos évkönyvet, ami nem volt külön könyvjelzőzve a szombathelyi vonatkozás miatt. Mi eredendően Pestről költöztünk a megyébe, még a kétezres években, viszont egyből kiszúrtam a manökenek - elnézést, manekenek - mögött a Claudius Hotelt vagy épp a Püspöki palotát.
A Lapkiadó Vállalat gondozásában 1978-ban megjelent Ez a divat ’79 címet viselő évkönyv a következő év trendjeit volt hivatott bemutatni. Külföldi kollekciókat is felvonultatott, például Yves Saint-Laurent vagy Balmain divatóriásoktól. No de kanyarodjunk csak vissza a párizsi kifutóktól a magyar könnyűiparhoz, amelyben túrázott egyet a szerkesztő, útba ejtve a szombathelyi Sabaria Cipőgyárat és a Styl Ruházati Vállalatot.
Évente hatmillió pár cipő és a titokzatos RR-program
A Ha a cipőm beszélni tudna… című cikkben Benkő László iparművésszel, a cipőgyár művészeti vezetőjével társalog az RR-programról, vagyis a retroreflektív anyagokkal készített cipőkről, amik a következő év, 1979 és 1980 iránykollekciójában szerepelnek. - Az RR-program egyébként fényvisszaverő anyagok használatát jelzi, amilyen manapság például a láthatósági mellényeken van.
a világító ruhák fontosságát, szükségességét a motorizáció terjedése miatt ma már senki sem vitatja, nálunk az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács kiváltképp szorgalmazza.
Balettcipő. Topánka. A forma: lapos sarok, nyújtott lábfej, bokában rögzítés. Párizs halványrózsaszínt, halványkéket, bézst mutat. Mint minden divat, ez sem mindenkinek előnyös.
E balettcipő igazán csak a hosszú combú, magas lányoknak csinos. Az alacsony termetűeknek a jelenlegi és a közeljövő módijában ugyancsak helyet kapó vékony, magas sarkú szandál, cipő klumpa ajánlatos.
- mondja a művészeti vezető, nem sejtve, hogy 2010 után magas és alacsony egyaránt hordta és hordja a 30 évvel később újra divatba jött topánkákat.
Aztán felsorolják a cikkben azt is, hogy évente hatmillió pár cipőt gyártanak, aminek felét exportálják a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, NDK-ba, Lengyelországba, Romániába, NSZK-ba, Svájcba, Ausztriába és Líbiába. További iparművészeket és tervező modellőröket is felsorolnak: Sütő Éva, Jankovics Zsuzsa, Römer Jutka, Tóth Mária, Horváth Lászlóné, Németh Tamás.
STYL - Ki ne csodált volna megy ilyen márkájú öltönyt!
Egy másik cikkben a szerző a Styl Ruházati Vállalathoz látogat. Élménybeszámolójában dicséri a korszerű kidolgozást, a Woolmark gyapjúöltönyt, amely tartózkodó, de mindenkor a divatot követő vonalvezetésű. Hamar le is írja, hogy:
a bohókás avantgarde-stílus nem a Styl műfaja
Mellényes öltönyben, háromrészes kosztümben gondolkodnak. A Styl rangját pedig divatdiktátor országok rendelései, nyugati bérmunkák, tartós exportpiacok fémjelzik.
A cikk írásakor ezerötszázan dolgoztak a Stylnél, volt varrodájuk Szombathelyen, Vasváron és Körmenden is. Évente háromezer kabátot, blézert, kosztümöt és nyolcvanezer öltönyt készítettek. Termelésük hatvan százaléka export (NSZK, Norvégia, Franciaország, Kuwait, Szovjetunió). Mint kiderül, Horváth László főkönyvelő szavaiból:
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
