A nem kis termetű, ráadásul hajat sem viselő Szabó Simont kismillió minőségben ismerhette meg a hazai mozinéző közönség: legismertebb alakítása talán a Moszkva tér című klasszikusban az öblös hangú tuskó karakter, Rojál, akinek eljátszása után rendre ilyen szerepekre kérték fel (de játszott a Zuhanórepülésben, a Szíven szúrt országban, legutóbb pedig a tavalyi Megdönteni Hajnal Tímeát-ban lehetett elkapni).
Simon ezen kívül volt drum & bass DJ, majd rendező, príma kis függetlenfilmeket rakott össze, és kevés olyan húszas-harmincas kreatív él Budapesten, aki ne ismerné legalább látásból. Magyarul a véleményével vezényelni tud, és kisebb tömegekhez szólni.
Ezért is fontos az, amit ezen a napsugaras vasárnapon kiírt a Facebookra széles követőtáborának. Ez így hangzik:
Senkinek az érzelmi és értelmi auráját nem szeretném megsérteni, de értsétek meg kedves embertársaim, hogy én, Szabó Simon, nem tudom elfogadni sem a kirekesztő álláspontokat, sem az előítéleteket, sem a kormány visszhangjaként káráló masszát, az ide, ill. errefelé menekülő emberekkel kapcsolatosan. Nevezzetek kirekesztőnek, ha nem vagyok hajlandó meghallgatni sem olyan embertársaim érvelését és értekezését, akik számára nem egyértelmű a segítségnyújtás, az elfogadása egy olyan jelennek, melyben szerintem a jobb sorsban tengődők kutya kötelessége nemtől, vallástól, nyelvtől, bőrszíntől, identitástól függetlenül segítenie, akár csak egy jó szóval is!
Az egésznek a lényege, hogy kérném, ne szeressen engem az, aki ezt nem így gondolja, ne lájkoljon, ne legyen az ismerősöm, ne nézze a filmjeimet, ne jöjjön nekem a Moszkva térrel, se azzal, hogy - Jó voltál a Hajnal Tímeában... Felejtsen el, ne foglalkozzon velem, és tegyen meg egy szívességet, ne nevezze magát embernek! Legalább is a társaságomba' ne!
Simon ezzel együtt frissítette a profilképét egy Én a menekülőkkel vagyok feliratos képre. Nekünk extra hozzáfűznivalónk nincs is, ha csak nem annyi, hogy igen, így kell példát állítani egy rosszindulatú kormánypropagandával szemben. Igazából inkább azon csodálkozunk, hogy a hazai kultúrélet meghatározó figuráitól miért nem látunk gyakrabban ilyen kiállást - hiszen velük sokkal hamarabb tudnak azonosulni a tömegek, mint bármelyik tenyérdörzsölgető politikussal.
