Szentpéterfát bemutató cikksorozatunkban eddig megismerhették a falu történetét Szentpéterfa, a vasi falu, ahonnan az emberek fele kivándorolt Amerikába 2021. December 25. 19:29 , a kivándorlások okait. Azt is, hogyan őrizték meg az Amerikában élők identitásukat, hogyan tartják a kapcsolatot 
A szentpéterfaiak már akkor amerikai basabellsapkát hordtak, amikor nálunk azt még nem is ismerték 2022. January 30. 11:01 a szülőfaluval, és hogyan élik meg szentpéterfai származásukat az Egyesült Államokban.
Szentpéterfán a helyieket is megkérdeztük 
Szentpéterfa: Jöttek az amerikaiak, és nap mint nap francia-drazséval etették a malacokat 2022. February 12. 15:48 , akik szívesen meséltek amerikai kapcsolataikról, olyanokat is találtunk, akik szintén megjárták az Egyesült Államokat. Sorozatunk legújabb részében két, New Yorkban élő, egykori szentpéterfaival beszélgettünk.
A "disszidens" és a "katonaszökevény"
Jánny Lajos 1981-ben négy társával lépte át a határt, ezt akkor disszidálásnak nevezték. Öt hónapig egy osztrák menekülttáborban volt, aztán az Egyesült Államokba utazott. New Yorkban, Bronxban telepedett le, először a húsiparban dolgozott, majd elment egy építőipari céghez, ahol négy év alatt tanulta ki a szakmát. 25 évet dolgozott a cégnél, 55 évesen nyugdíjba ment.
A fia 27 éves, vegyészmérnök, a lánya 23 éves, logopédusnak tanul.
Kurcz Ferenc a környéken dolgozott határőrként, útlevélkezelő volt, amikor Szentpéterfán megnyílt a határ, őt vették fel elsőként a határátkelőhelyre. 1993. júniusában szabadságot kért, hogy meglátogassa az Egyesült Államokban Jánny Lajost, az unokatestvérét.
Ki is utazott, egy hónap után úgy döntött, hogy nem jön haza. Később a győri katonai bíróságon katonaszökevényként távollétében 25 évre ítélték, de aztán pénzbírsággal megúszta, igaz, akkor már amerikai állampolgár volt.
Mikor jártak itthon először?
Jánny Lajos: 88-ban jöttem haza először, hét év után megkaptam az amerikai állampolgárságot. Azóta legalább tízszer voltam itthon a gyerekeimmel együtt. Sajnos, a feleségem 11 évvel ezelőtt meghalt.
Mindig jó hazajönni, meglátogatni anyukámat, testvéreimet.
Kurcz Ferenc: 98-ban jöttem haza először, de csak Ausztriáig, a szomszédos hegyekben találkoztam a családommal, onnan néztem távcsővel, amikor a szentpéterfai temetőben a keresztapját temették.
Már 96-ban megkaptam a zöldkártyámat, mert egy szentpéterfai 56-os első generációs kitelepülőnek a lányát vettem el Amerikában, a zöldkártyával már mozoghattam Európában. Amikor lejárt a magyar útlevelem, meg akartam hosszabbíttatni, de nem sikerült.
Rá öt évre megkaptam az amerikai állampolgárságot, azóta rendszeresen járok haza, többször is voltam itthon már.
Itthon volt jobb, vagy most az Egyesült Államokban? Mennyire vágyódnak haza?
J. L.: A mi hazánk már ott van, ott vannak a gyerekek, én már 41 éve Amerikában élek. De mindig jó hazajönni látogatóba.
K. F.: Nálam is így van, én kint csináltam karriert. Egyetemet végeztem, és első orvosasszisztensként szívsebészeten dolgozom már 22 éve. New York mellett, egy 23 kórházas magánvállalatnál, ami ott az egyik legnagyobb magán-egészségügyi szervezet. Én is New Yorkban élek, egy órányira Lalitól, Long Islandon, az óceán mellett.
Én is édesanyámhoz járok haza, van itthon egy nővérem és egy húgom, de a régi baráti kört is meglátogatom. Ha megtehetjük, akkor évente hazajövünk. Az utolsó öt évben minden évben itthon voltam. Tavaly kétszer is.
Azért nem kis út.
J. L.: Ugyan, 12 óra az egész. Nyolc óra a repülőn, és négy arra, hogy ott kimenjünk a reptérre, itt meg hazaérjünk Pestről vagy Bécsből. Fél nap alatt itthon vagyunk most már.
Önök mindketten tagjai a kivándorolt szentpéterfaiak alapította Szent Péter és Pál Kulturális Egyesületnek, és voltak a vezetői is. Ezt az egyesületet még az első kivándorlási hullám idején, a 20. század elején alapították.
J. L.: Igen, ők kezdték, most már több mint száz éves a szervezet. Pennsylvaniában, Northamptonban alapították, aztán New Yorkban is létrehozták a csoportját. Most is több mint száz tagja van, évente háromszor, négyszer jövünk össze. Vannak hagyományos rendezvények, mi is megtartjuk például a péterfai búcsút.
Van szüreti fesztiválunk, mikulásünnepség, időnként elmegyünk kuglizni.
Úgy tudom, sok szentpéterfai járt már kint az egyesületnél.
J. L.: A Koprive tamburazenekar 2013-ban már volt nálunk, most két éve is jönniük kellett volna, meg tavaly is, de a pandémia miatt ezek a látogatások elmaradtak. De több zenekar és zenész is volt már nálunk. Még mindig jó a kapcsolat az otthoniakkal, mi meg legalább összetartjuk a szentpéterfai származásúakat.
Önök első generációs kitelepültek, de az Egyesült államokban vannak már másod-, harmad-, sőt többgenerációs leszármazottak. Ők mennyire érzik magukat szentpéterfainak?
K. F.: Sajnos,az első generációsok kihalnak, az 56-osok közül is kevesen vannak már. Akik még élnek, azok tartják a kapcsolatot velünk, a rendezvényekre is eljönnek. Szentpéterfaiak élnek az Egyesült Államok más államaiban is, Virginiában, Floridában, New Jersey-ben például, közülük is többen eljönnek a nyári rendezvényeinkre. Talán kéttucatnyi 56-os szentpéterfai él még.
J. L.: Vannak péterfaiak Kanadában, Chicagóban is, sokfelé.
És a leszármazottak? A második, harmadik generációsok? Akik mér kint születtek?
K. F.: Akit tudunk, azt közülük el-elhozzuk a rendezvényekre. Én is voltam az elnöke az egyesületnek két cikluson át, próbáltuk bevonni őket a szervezésbe is, hogy egy-egy eseményt ők szervezzenek meg. Van, amikor sikerül, van például sétahajózás Manhattan körül, a fiatalság ott szépen össze szokott gyűlni.
J. L.: Legalább 80 szentpéterfai fiatal összejön ezeken a hajóutakon, és ők a második, páran a harmadik generációhoz tartoznak.
Ők beszélnek még horvátul?
J. L.: Nem nagyon. A legtöbbje már nem beszél horvátul, magyarul meg főleg nem.
Northamptonban hányan vannak még szentpéterfaiak? Oda inkább az első hullámban telepedtek le.
K. F.: Oda talán a 20-as években telepedtek le, meg még előtte.
J. L.: Talán négyen-öten élnek még.
K. F.: Mi oda is járunk, a Lalival évente kétszer is elmegyünk. Két órányira van New Yorktól, 100 mérföld, 160 kilométer. Van ott egy szép magyar ház, táncrendezvényekre is alkalmas, van kugliterem is. Ott egy volt szentpéterfai működtette a bárt, 83 évesen még dolgozott.
Mekkora város Northampton?
K. F.: Most jól kiépült, olyan tízezren lakják. Elég felkapott, jók a munkalehetőségek, a közelben van egy nemzetközi repülőtér, komoly teherforgalommal.
J. L.: Én 81-82-ben sokat jártam oda, ott lakott a nagybácsim. Az egész egy nagy kukoricaföld volt, most már mindenhol házak vannak. Ott már tényleg kevesen vannak, de Floridában legalább tíz péterfai van, köztük a nagybácsim meg a húga is. Jersey-ben van egy pár, Bronxban is vannak néhányan.
K. F.: Ott még 56-osok is vannak.
J. L.: Összesen legalább 30-40 péterfairól tudunk New Yorkon kívül.
Velük is tartják a kapcsolatot? [/iq uestion]
J. L.: Azokkal nem, akik szét vannak szóródva mindenfelé. Akik New Yorkban élnek, azokkal igen.
K. F.: Lali nagy hentes, csinálja a magyar házikolbászt, meg minden mást, és így össze szoktunk jönni időnként. A nagybácsi házának pincéjében nagy kolbász. és hurkapartikat tartottak. Lali még tartja a hagyományt, ezt még szereti csinálni. De valahol füstölőt kell építeni, mert Bronxban leállították, amikor füstölte a kolbászt, mert nagy volt a füst.
Az egyesület hivatalos formában működik?
K. F.: Persze, megvannak az alapszabályok, a gyűléseken jegyzőkönyvet vezetünk, könyveljük a pénzügyeket, ahogyan azt kell. De egyesületként adómentességünk van.
A nagyobb eseményeken kívül mivel foglalkozik még az egyesület?
K. F.:Az a célja, hogy a szentpéterfaiak tartsák a kapcsolatot egymással és Szentpéterfával. Ennek érdekében teszünk mindent, mással nem foglalkozunk. Valamikor próbálkoztunk azzal, hogy együtt jövünk haza egy chartergéppel. Mert például 1996-ban, amikor 775 éves volt Szentpéterfa, legalább százan jöttek haza egyszerre az Egyesült Államokból. De ma már kevesebben lennénk, végül is én vagyok az utolsó, aki nem hivatalosan elment Szentpéterfáról.
Mennyire van jövője az egyesületnek?
K. F.: Azt látjuk, hogy Pennsylvaniában, Northamptonban milyen a helyzet, de amíg New Yorkban az egyesületnek megvannak az anyagi feltételei, addig tovább tudjuk vinni. Amikor elnökválasztás van, mindig van olyan, aki be akar szállni, hogy az egylet megmaradjon. Most olyan elnök van, a Lali egyik unokatestvére, aki már Amerikában született, és nem beszél sem horvátul sem magyarul.
J. L.:A mi generációnk tovább fogja vinni, reméljük, legalább addig létezik majd, amíg mi élünk. Hogy utána mi lesz, azt nem tudjuk.
A Szent Péter és Pál Kulturális Egyesület
Az egyesületet a 20. század elején alapították a pennsylvaniai Northamptonban a Szentpéterfáról kivándoroltak. Később, amikor New Yorkban is egyre több szentpéterfai kivándorolt telepedett le, létrehozták az egyesület New York-i fiókszervezetét. Aztán az egyesület székhelyét is áthelyezték New Yorkba.
Az egyesület bejelentett civil szervezetként működik, fő tevékenysége a szentpéterfai identitás és a horvát kultúra ápolása. Évente több rendezvényt szerveznek, amire meghívják az Egyesült Államok területein élő szentpéterfaiakat és a leszármazottakat, illetve Szentpéterfáról is rendszeresen hívnak meg vendégeket, kulturális csoportokat, zenekarokat.
Az egyesület aktív kapcsolatot tart Szentpéterfával, az alapítása óta eltelt több mint száz év alatt rendszeresen segítették és támogatták a falu fejlesztéseit, múzeumot, emlékhelyeket hoztak létre. Ezekről sorozatunk áprilisban megjelenő, utolsó részében olvashatnak.
