Mi jut először eszünkbe, ha valaki azt mondja, ő swinger klubba jár? Hogy szeret táncolni? Vagy még nem nőtte ki a hinták iránti gyerekkori vágyait? És tulajdonképpen mik is azok a swinger klubok? Egy informátorunk, valamint orvosszakértőnk segítségével megpróbálunk válaszolni a kérdésekre.
De mi is az a swinger?
Vitatott, hogy milyen régi keletű a swinger kultúra: az biztos, hogy csírái már évszázadok óta fellelhetőek. A swinger tulajdonképpen egyfajta közös megegyezésen alapuló nyitott párkapcsolat. Ez egy modern szubkultúra, ahol a párcsere akár rendszeres időközönként is megtörténhet. Eddig nem volt ennyire evidens, de napjainkban szinte már teljesen kialakult hozzá a megfelelő intézményi háttér. Ma már nem csupán a négy fal között van tere, hanem találhatók külön erre a célra kialakított klubok, ahol a párok szervezett, privát körülmények között, féltékenység nélkül kalandozhatnak.
Az, hogy ez az életforma ennyire „divattá” vált, a 20. század utolsó évtizedeire tehető. Ekkor nagy növekedés észlelhető azoknak a számában, akik szvingelnek: a Kinsey intézet szerint ez akár a házaspárok két százalékát is kiteheti. Ez csaknem százezres nagyságrendet jelent csupán Magyarország területén.
Hol, mit, mennyiért?
Ennek az igénynek megfelelően, országszerte egyre több jól berendezett swinger klub nyílik, de persze itt is megjelentek már a nyerészkedők: swinger klubnak álcázott bordélyházak igyekeznek elterelni a hatóságok figyelmét. Egy ilyen klub komoly tőkebefektetést igényel. A színvonalasabbak több száz négyzetméteren, több emeleten, medencével, bárral, étteremmel, exkluzív berendezésekkel csábítanak. Folyamatos innováció, és korszerűsítés jellemzi őket. Tehát kell, hogy legyen mögötte igény, mert ha nem lenne, nem érné meg őket üzemeltetni.
A kisebb városok persze nem biztos, hogy el tudnak tartani egy swinger klubot, ekkor általában a tulajdonos „öszvér-megoldáshoz” folyamodik. Ilyenkor az adott klub alkalmazásában áll egy professzionális hölgyemény, aki kellően felhevíti a hangulatot.
A swinger partikat mindig előzetes bejelentkezés alapján rendezik, hogy megfelelő arányban legyenek a nemek képviselői. Ez meglátszik a belépők árán is: míg szingli hölgyeknek a beugrás legtöbbször ingyenes, vagy nagyon jutányos, párok már 8-12 ezer forintot is ki kell hogy fizessenek a bejutásért. A legborsosabb árat az egyedül érkező férfiaktól kérik: őket 10-15 ezer forintra taksálják.
A swinger aranykora
Az első fővárosi swingerklub valószínűleg a pornókirálynő, Maya Gold nevéhez köthet - mondta el informátorunk. Persze akkor még csak egy kültelki házban folyt a hancúrozás, és maga a művésznő is sokszor beszállt kedélyt javítani. Manapság már nincs szükség húzónevekre, a klubok a minden ízlésnek megfelelő igényes kialakítással, és a tematikus estekkel (csipkefehérnemű, álarcos stb.) hódítanak.
A klubokban nagyon fontosak az alapszabályok, amiket mindig be kell tartani. A ruhákat, telefont, fényképezőgépet mind egy ruhatári szekrényben kell hagyni, nem lehet más senkin, csak fehérnemű, esetleg egy törülköző. A nem nemet jelent: minden megegyezéses alapon történik, ha visszautasítottak valakit, az nem próbálkozik többet. És a legfontosabb a diszkréció: nem készít senki semmiféle felvételt, és nem pletykálja el, kibe botlott a medence partján…
Mielőtt mindenki elrohanna swinger klubot keresni Szombathelyen, eláruljuk, hogy információink szerint Vas megyében bizony egy sincs. A legközelebbi esetleg Sopronban található, de sajnos ennek a létezése sem bizonyított.
Az orvos válszol
Szakértőnk, dr. Buda Botond szerint borzasztóan könnyű lenne azt mondani, hogy akik ilyen helyeket látogatnak, mind beteg emberek. Készült azonban egy reprezentatív tudományos felmérés Bergstand vezetésével 14 évvel ezelőtt, amely bebizonyította, hogy a swinger klubot látogatók között semmivel nincs több szexuális devianciával, sem pszichés zavarral küzdő ember, mint az átlag népességben.
Sok nívós tengerentúli pszichológiai és pszichiátriai szaklapban jelentek meg kutatási eredmények az utóbbi évtizedekben, amelyek azt támasztotta alá, hogy azok a párok, házaspárok, akik swingelnek, semmivel sem boldogtalanabbak vagy instabilabbak, mint „normális” társaik.
Sőt, hogy csak néhány példát említsünk az ismertebb tudományos vizsgálatok közül: Bartell, Bergstrand és Williams, Denfeld és Gordon, Gilmartin, Jenks, O’Neill és O’Neill kutatásai egyértelműen azt mutatják, hogy a swinger életformát élő emberek között kiemelkedő mértékű a házastársi elégedettség, morálisan védendő értékeik között messze első helyen áll a család.
Alternatív életmód
Bergstrand és Williams, továbbá Jenks egyenesen odáig mennek, hogy kutatásaik alapján felvetik: a mai világban – ahol ilyen családromboló módon és mértékben növekszik a válások és házastársi félrelépések, hűtlenségek, titkolt tartós viszonyok aránya – ésszerű alternatíva lehetne egy társadalmi szintű megengedőbb elmozdulás a jelenlegi monogámia felől egy olyan megengedőbb paradigma irányában, amely az extra-dyadikus kapcsolatokat – ha azok konszenzuson alapuló, swinger-jellegűek – nem feltétlenül tekinti „ördögtől valónak”. Sőt, a boldog házasság összetartása, a család feltétlen prioritásának biztosítása szempontjából a swinger életmód valamilyen oknál fogva „védő faktorként” funkcionál.
Rámutatnak persze a kutatások arra is, hogy egy már haldokló házasság, párkapcsolat megmentésére aligha ez a legalkalmasabb módszer. Tehát ha „döglődik” a párkapcsolatunk, mert unalmassá vált a szexuális együttlét, vagy nincs már miről tartalmasan beszélgetnünk (ha volt egyáltalán valaha…), ha már a házastárs képét sem szívesen látom, akkor bizony hiába próbáljuk „földobni” azzal, hogy elmegyünk egy swinger klubba – remélve, hogy ettől majd minden megoldódik. A swinger biztosan nem jó recept erre, sőt, akár még olaj is lehet a tűzre!
Ám egyébként, ha két ember egymásra van hangolódva, jól megvannak, akkor ezt az összhangot – legalábbis a kutatások tanúsága szerint – a várakozásokkal ellentétben semmiképp nem rontja a swinger életmód. Sőt: a jelek szerint boldogabbá, kiegyensúlyozottabbá, családcentrikusabbá teheti őket, s a válás kockázatát is csökkentheti.
Heves vita tárgya
Ez az életforma természetesen éles vitát vált ki az élettudományok és az erkölcstan szakemberei között. Az élettudományok képviselői régóta evidensnek tekintik, hogy az ember a maga biologikumában inkább partnerváltogatásra, pontosabban: poligámiára és poliandriára termett. Morális mivoltában azonban – legalábbis az európai zsidó-keresztény kultúrkörben – szigorúan monogámiára van „hangolva”, monogám mederbe van kényszerítve.
Hogy mekkora ellentmondás feszül itt, azt jól mutatja az az átfogó brit tudományos vizsgálat is, melynek eredményei szerint jelenleg a brit családokban felnövekvő minden tizedik kisgyermek „kakukktojás”: más az édesapja, mint a családfő. Átlag kétgyermekes családokkal számolva könnyű kikalkulálni, hogy a konzervatív Nagy-Britanniában (is!) minden ötödik édesanya olyannyira félrelép, hogy abból gyermekáldás is származik, sőt a megfogant gyermeket meg is tartja!
Képzeljük el, ennek a húsz százakékos félrelépési aránynak a hányszorosa fedi a valóságot, ha beleszámoljuk az a sokkal nagyobb tömegeget, aki „szerencsésen” védekezik a gyermekáldás ellen, vagy esetleg – ha mégis megfogan – elveteti gyermekét! Nem tévedünk nagyot, ha úgy kalkulálunk, hogy a házastársi vagy tartós élettársi kapcsolatban élő nők legalább ötven százaléka bizony nem monogám. S persze – mivel mindehhez férfi is kell – ugyanez a férfitársadalomról is elmondható.
Liberalizálódás
Nagyjából a huszadik, huszonegyedik századra tehát elérkeztünk a liberalizmusnak egy olyan fokára, ahol az ember egyre inkább úgy gondolja: megengedheti magának azt, hogy a biologikum parancsának engedve a monogámia morális béklyóból kilépjen.
És ezt – akár tetszik nekünk és a morálteológusoknak, akár nem – a populáció ötven százaléka meg is teszi! Elgondolkodtató a fent hivatkozott bőséges és korrekt tudományos tanulmányok alapján, hogy ha már megteszi, nem védettebb-e válástól és egyéb családi krízistől, nem boldogabb-e, nem sérül-e kevésbé a család integritása, ha mindezt swingerkeretek közt teszi, aki teszi…
