Már sok éve jártam a Szigetre, és azt hittem, semmi újdonságot nem tudnak mutatni nekem, így meglepetésként ért, hogy egy komplett strand fogadott a fesztivál újpesti vasúti híd felé eső végén.
Legutóbb három éve még sok nyugágy szolgálta itt a fesztiválozókat, idén sajnos szinte egy sem. Így aztán mindenki a maga módján és lehetősége szerint oldotta meg a Duna partján való napozást, pihenést. Ital bőségesen áll rendelkezésre a pultokban, de meglepetésemre kaja fronton csupán egy hot dog-árus fellelhető.
A szervezők gondosan a parthoz közel kerítést telepítettek, és nem is alapvetően azért, hogy úszva ne tudjon senki belógni a Sziget területére, hanem hogy elejét vegyék a bátrak mélyebb vízbe merészkedésének. A strandon tartózkodókra egy önkéntes mentőszolgálat munkatársai vigyáznak folyamatosan. Vezetőjük elmondta, hogy idén eddig a legkomolyabb esetük egy lábujjtörés volt, pár ficam, bőrsérülés, de szerencsére semmi más.
Maradjon is ez így. A tegnapi álmos vasárnap délelőtt kevesen fürödtek, annál többen aludtak törülközőiken. Az árnyas fák alatt vagy két tucatnyian jógáztak és közel ugyanannyian bámulták őket. A pultban két lány félig hangosan mondta egymásnak: „már csak másfél nap, ezt már kibírjuk”.