Leszögezem, nem én vagyok a legjártasabb ember zeneországban. Inkább vagyok az, akinek mások küldenek át jó zenéket, semmint hogy én nekik. A Sziget felhozatalát nem bölcs megértéssel olvasom, hanem inkább mint egy kisiskolás, aki házi feladatot kap, és még izgatottan ül neki megírni. De több száz előadót átnyálazni és konkrét döntéseket hozni azzal kapcsolatban, hogy melyik nap milyen buliórarendet állítok össze magamnak, számomra nem triviális. Néha elég furcsa dolgok zajlanak ilyenkor a fejemben.
Ezt azért mesélem el előljáróban, hogy enyhítsem a Sziget második napjának fő sztoriját: a Wavy-koncertet. Én tökre meghallgattam előre ezt a Wavyt, és arra jutottam hogy ő egy jó rapper, aki sok vendégszereplővel jön majd és jó lesz megnézni.
A cucc tényleg fullos volt, stílusra klasszikus magyar rap, kicsit Akkezdet Phiai beütés. Csomó előadó a színpadon, így olyan érzésem volt, hogy valakinek a házibulijában vagyunk: egy nagy baráti társaság, akik jól szórakoznak együtt. És igazából akkor is pont így, itt a Hajógyári-sziget egyik sarkában a fák alatt dobálnák rímeket, pont ugyanebben a ruházatban, ha ez az egész Sziget, meg közönség nem lenne itt. Mindenki folyamatos és teljes beleéléssel tolta a szövegeket, csak valamelyikük épp a mikrofonba.
A szerdai Kylie-koncert három teljes ruhacseréjének erre a koncertre vetülő megfelelője az volt, hogy az Indigo nevű énekesnő/rapper a koncert felénél kikászálódott nagyon bő szürke pólójából, hogy inkább egy spagettipántosban tolja tovább. Kicsit közben leesett a piros sapkája a földre, azt felvette és visszarakta. A koncert után 10 perccel az előadók már ‘civilben’ (értsd ugyanabban, amiben eddig voltak) sétáltak bele a fesztiválozó tömegbe a poros úton. Szóval ennél tényleg nem lehetne sallangmentesebben színpadra lépni.
A koncert alatt sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon ki lehet közülük Wavy, de nem nagyon tudtam eldönteni. Senkit nem láttam előtte élőben, szóval voltak tippjeim, de hajnali egykor a Co Lee koncerten - amiről tudtam, hogy elég nagy fellépőátfedéssel fog operálni, még mindig senkit nem konferáltak fel úgy, hogy ő itt a Wavy - kezdtem úgy érezni, hogy én itt valamit nagyon benéztem. A HÉV-en hazafelé zötyögve árulta el nekem a gugli végül a csavart: Wavy egyáltalán nem egy előadó, hanem egy kollektíva, ami tényleg ennyi emberből áll, és tényleg csak így, mint egy laza csapat tolják a rappet.
Szóval szerintem állati jó, hogy itt voltak, mert nagyon nem hiszem, hogy őket a TikTokról rángatták be a Sziget-promóterek - ezzel azt akartam nagyon hosszan elmondani, hogy abszolút van még autentikus, nem elárucikkesedett zene ezen a fesztiválon, tessék csak nyugodtan kijönni és megtapasztalni.
A nap további ellenkultúra-pontjait a Revolut-sátorban éltük meg: Nova Twins, két iráni-nigériai, és jamaikai-ausztrál származású angol csajszi, madáralkat, állatmintás miniszoknya, nagyon keményen tolták a rap-rockot, közönségbe rohanva, végig ugrálva és ugráltatva mindenkit.
Később ugyanitt a grandson az ‘Egészen amerikából jöttem ide, légyszi ne bélyegezz meg az ottani politikai helyzet miatt és én se bélyegezlek meg a rasszista és korrupt kormányotok miatt’ stílust vitte, mindent keverve az alternatív rock, rap, hip-hop, és trap vonalon. Őt is a szekusok próbálták - sikertelenül - visszahúzni a fanok közül, mert stílusosan beleugrott a koncert végeztével.
Ma is ott tali, hosszú napunk lesz, úgyhogy búcsúzunk is, puszik.
