Idén van tíz éve, hogy elköltöztem Szombathelyről, és ebben a döntésemben nagyrészt az a felismerés játszott szerepet, hogy a városból kezdett vadul fogyatkozni az értelmes befogadói élmény, vagy ha úgy tetszik, a szűkebb értelemben vett kultúra.
Ugyan ez idő alatt kikupálódott egy ragyogó színház, teltházakat csinál a Bartók-terem, évente egyszer még megkapja a jazz a reflektorfényt, és feltünedeznek haladóan pislákoló dolgok, de mindeközben az önkormányzat lehúzta a klotyón a legfontosabb galériát, az Irokézt (a képtáras pótlás már nem tudja hétvégenként úgy összeterelni a helyi kultúrafogyasztókat, mint ahogy történt régen, hosszas elmélkedős borozgatásokat okozva a Thököly utca közepén), nincs már Örökmozgó Művészmozi, a többszáz főt megmozgató elektronikus-urbánus-rétegzenei estékre már alig emlékszik valaki, amikor a hajnali napfényben vigyorogva vánszorogtunk haza,
van viszont megújulni képtelen karnevál, kiüresedett Bloomsday, egyre unalmasabb szentmártonozás, és mainstream zenekarok koncertjei a sportházban.
Amikor először olvastam arról, hogy Szombathely nevezne az Európa Kulturális Fővárosa címre, valami ordas trollpoént sejtettem mögötte, de aztán lehullt a mosolyom. Nyilvánvaló önáltatás, sőt, önhazugság az egész ügy akkor, amikor az ember egy átlagos estén úgy érzi magát a depressziósan kongó Fő téren, mint egy zombitámadást követően, amikor se egy kortárs kiállítást nem tud megnézni sehol a városban, se egy izgalmas ízlésű DJ-t vagy egy nyugati mércével is mérhető zenekart ( mert amúgy van egypár) meghallgatni. Nyomorúságos, ne szépítsük.
Ezt a képet tovább árnyalja Józing Antal friss és tanulságos blogposztja, ami arra mutat rá, hogy még egy olyan, sokkal erősebb nagyváros is megszívhatja ezzel a címmel, mint Pécs.
"Korántsem marginális kérdés, különösen nem szombathelyi szemmel, hogy a sorok között a fideszes káderek is bevallják, hogy a város bajainak egy részét a kulturális főváros cím okozta. Illetve nem a cím, hanem a hirtelen felindulásból felhúzott intézmények, amiket most fenn kellene tartani.
Ez már bizony nem akkora biznisz, mint a betonozás, térkövezés vagy a közbeszerzéses bútorvásárlás, csak a nyűg van vele, fűtésszámla, fizetések, nem is beszélve, hogy olykor programokat is kellene beléjük szervezni."
"Csak egy játék a motiváció felvázolására: nevezzétek meg magatokban a szerintetek a 10 legbefolyásosabb magyar politikust, és próbáljátok elképzelni a kultúrafogyasztásukat.
Na ugye."
És akkor arról még szó se esett, hogy a városi büdzsé megroggyanása utáni egyik első áldozat a helyi focicsapat lett. Na de ehhez már tényleg mindenki olvassa el az eredeti blogbejegyzést egy Pécs-Szombathely tengelyű írótól, akitől a kultúra sem áll éppenséggel messze.
