Sokat tanakodtunk a koncert előtt, hogy jót tesz-e a tankok szokásos évvégi szombathelyi bulijának a helyszínváltozás. Már hagyomány volt, hogy november végén, december elején a Tankcsapda egy estére beköltözik az oladi ÁMK sportcsarnokába, aztán nyomják ezerrel, néha felejthető előzenekarok kíséretében.
A piros pont
Két éve Nagyon nagy Tankcsapda Oladon 2010. December 05. 12:47 azon mosolyogtunk, hogy Lukács Laciék úgy viselkednek, mint a majdnemjócsaj a gimiben, aki nála kevésbé dekoratív barátnőkkel veszi magát körbe, akik közül első ránézésre látszik, hogy ki is az igazi dögös csaj. De ennek vége, ugyanazon a magas hőfokon égett minden fellépő, és ugyanazon a magas hőfokon pörgött a közönség. Mert most voltak szépen, már az Alvin és Mókusok koncertje alatt is a fél küzdőtér villázott.
De először adjunk néhány piros pontot a szervezőknek, úgysem gyakran tesszük ezt 
Intim Elefánt esete a 30Y-nal - Valami más kellene az Agora feszten 2012. November 10. 15:36 . Tudjuk persze, hogy a biztonsági emberektől kezdve a hang- és fénytechnikán át a program gördülékenységéig egy koncertszervező iroda volt a felelős, jól is tették a dolgukat, de azért a helyi erőket is megilleti egy kis dicséret.
Az MSH nagyon szuper helyszínnek bizonyult. A gyors beléptetéstől kezdve addig, hogy most kinyitották a galériaajtókat, és az ülősebb közönségrész páholyból figyelhette a bulit, úgy, hogy nem kellett a nézőtér szűk és meredek lépcsőin felküzdenie magát. Ráadásul három büfé is működött, egy az előtérben, egy az emeleten, egy pedig a küzdőtér sarkában. Szombathelyen nem nagyon volt arra példa, hogy egy Tankcsapda koncerten két percen belül sörhöz juthat az ember, a szándék megnyilvánulásától az első kortyig számolva.
Dupla vendéglátás
Plusz megoldották a dohányosok gondjait is. Az épület kórház felőli oldalkijáratánál kinyitották az ajtót, szalagkordonnal elkerítettek egy kis területet, ahol nyugodtan lehetett bagózni, sőt, egy kis grillsütő is kipakolt ide, akik az öt fok körüli hűvös időben tolták a meleg kaját. Szóval, minden megvolt ahhoz, hogy a rockrajongó jól érezze magát.
És jól is érezte. Bevallom, most már bánom, hogy egyéb elfoglaltságaim miatt az első két zenekart ki kellett hagynom. Nem örömmel tettem, és most már hiányérzetem is van. Mert a fotóskolléga elmondása, és pixelekben mérhető bizonyítékai alapján az Alvin és a Mókusok hatalmas bulit csapott.
Ritkán járnak ők errefelé, Nyíregyháza a székhelyük, és talán szerencsés véletlen, hogy épp ezen a napon fogadta a Falco kosárlabdacsapata is a nyíregyházi kosarasokat. Azért abban biztosak vagyunk, hogy Alvikénat nagyobb szeretettel fogadta a nagyérdemű.
Jól van ez így
A mindig rizikós átszereléssel sem volt gond, gyorsan és precízen megoldották, pedig a színpadot a nullára csupaszították le a zenekarok között. Olyan látvány volt, mint egy másodperc pontossággal működő autógyár, ahol robotok mozognak. Pedig hatalmas cuccokat mozgattak meg, a Tankcsapda akkora alapokkal dolgozott, ami nagyobb teljesítményű, mint egy-egy kisebb fesztivál összhangosítása.
És akkor a buli. Azoknak, akik temetik a rockzenét, üzenem, a rock örök és halhatatlan. Valóban a feketepólósok voltak többen, de ahogyan egy ismerős felhívta rá a figyelmemet, itt több generáció torlódott egymásra. A tizenötéves, szárnypróbálgató kiscsajoktól kezdve a nagypapakorú hatvanasig. És ebben a buliban le lehetett számolni a sztereotípiákkal is.
Alig néhány emberként láttunk hóttmata állapotban lézengeni, balhé sem volt, még azt a kényes szituációt is megoldották a szereplők egy bocsánatkéréssel és egy kézfogással, amikor egy fiatalabb rocker véletlenül sörrel fröcskölte le az idősebbet, igaz, ez kint, a dohányzó placcon történt. Vigyáztak és odafigyeltek egymásra az emberkék, jól is van ez így.
Örök és elpusztíthatatlan
Szóval, a buli. A Depressziót nem nagyon ismertem eddig, de ezentúl oda fogok figyelni rájuk. Mert nagyon kemény, nagyon feszes és pontos rockot nyomnak, amiből lejön az a fíling, ami az X-faktorból soha nem fog. Komoly- és népzenei utalásokkal operálnak, olyan profin, hogy a villázók észre sem veszik, hogy ők itten egy fejtágítás alanyai. Noha a Tankcsapdára voltam ráhangolódva, azt vettem észre, hogy sajnáltam, amikor a Depresszió elbúcsúzott.
És akkor Lukács Laciék. Sidivel, az új gitárossal most láttam őket először, persze mindenféle hanghordozókon találkoztam már az új felállással. És azt kell mondanom, hogy szerencsés választás és sikeres csere volt Távozik a Tankcsapda gitárosa 2012. January 16. 15:01 , miközben persze sajnálom Cseresznyét, akit személyesen is sikerült ismernem, egy interjút Tankcsapda, a szerencsés "vidéki hülyegyerek" zenekar 2006. January 22. 08:50 is összehoztunk néhány éve.
De Sidi új alapokra helyezte a régi Tankcsapda számokat is, többet és izgatottabban játszik. Miközben régen a stúdiófelvételek és az élő között nagy különbség volt, hiába használta Lukács a basszustorzítót, most ezt nem érzékeltem. Lendületes, finoman agresszív volt a dolog, hatalmas energiák áramlottak lefelé. Úgy tűnik, a Tankcsapda a legszebb férfikorba lépett, amikor már nem az almabor a lényeg, hanem a tokaji aszú.
Szóval, a rock örök és elpusztíthatatlan.
