Hosszú záridő, hosszú záridő. A legtürelmesebb fotósok mantrája. Az ilyesmi nem a pillanat szikrapattintásszerű elkapásáról szól, hanem - ha már lángolós a hasonlatunk - a tűz folyamatos, lassú őrzéséről. Amit lehet, hogy meg kell majd ismételni újra. És újra. Mert nagyon könnyű elcseszni.
Janne Voutilainen szintén többször próbálkozott, amit nem csodálunk, hiszen 37 percen keresztül exponálta ezt a képet, vagyis ennyi időn át engedte beáramlani a fényt a fotógépének érzékelőjére. Ez bitangdurva teljesítmény: aki már lőtt akár csak egy másodperces záridejű fotót, az jól tudja, hogy egy apró elmozdulás is totál elmosott képet eredményez. A fél óra ebben a műfajban maratoni távnak számít. A végeredmény viszont letaglózó, és olyan filmeket juttat eszünkbe, mint a Melankólia vagy a Felettünk a Föld.
Az alkotónak egyébként itt nem is csak arra kellett figyelnie, hogy az állvány meg se moccanjon, de arra is, hogy a telihold fénye ráadásul a horizonttól folyamatosan erősödik. Fotósok kedvéért a pontos számok:
A gép egy Nikon D800-as volt, 300 milliméter volt a gyújtótáv, ISO 100-on f/8-cal készült a fotó, pluszban egy fényt visszafogó szűrővel.
Hát így. Még nagyobb formában itt lehet szemügyre venni a képet.
