Ha nem tudnánk, hogy a Huffington Post egy sokak által hivatkozott és olvasott és elismert lap, akkor azt is hihetnénk, hogy ennek a cikknek a Magyarországra vonatkozó részét maga Kumin Ferenc, az Orbán-kormány korábbi nemzetközi kommunikációért felelős helyettes államtitkára diktálta.
Az írás ugyanis azt ecseteli, hogy az EU melyik országa miben a legjobb. És míg Ausztria eszerint például a legalacsonyabb munkanélküliségi rátára lehet büszke, Bulgária a legolcsóbb elektromos áramra, a csehek a legszenvedélyesebb sörfogyasztásra, Írország a legkevesebb válásra, Franciaország meg a legkevesebb túlsúlyos emberre, addig hazánk, most tessék figyelni: arra, hogy
mi költjük el a pénzünket a legkevésbé fű alatt.
Vagyis illegálisan. De hogy idézzük is a cikket:
Mindenki fizet olykor dolgokért, amik elkerülik az adót, például amikor honoráljuk a bébiszittert, frissítőt vásárolunk egy utcai limonádéárustól, vagy amikor úgy döntünk, a különféle munkákra felfogadott mesterembereknek pénzzel teli zacskókkal fizetünk. Egyes országok sok olyan költésben vesznek részt, amiknek sehol nincs nyoma (köhh-köhh, Olaszország), mások pedig, mint Magyarország, csak kevés ilyenből veszik ki a részüket.
A cikk egyébként erre a hivatalos, 2013-as kutatásra hivatkozik, amiben meg is kerestük, mi lehet az az adat, amit most itt kidomboríthattak.
És meg is találtuk. Eszerint Európában olyan javakra, amik mögött bejelentetlen munka vagy adóelkerülés áll, átlagosan - az összes tagállamot tekintve - 200 eurót költött egy ember évente, vagyis ennyivel járult hozzá a feketepiac bármelyik szegmenséhez. Luxemburgban ez 500 euró, a hollandoknál 400, Ausztriában, Belgiumban és Olaszország 350 körüli, Görögországban már csak 300, Bulgáriában 118 euró, Romániában 115 euró, Lettországban és a lengyeleknél 100 euró ment el fejenként sötét üzelmekre egy évben.
És bumm, Magyarországon a jelentés szerint egy ember 68 eurót (21 ezer forintot) költött el egy év alatt a feketegazdaságban.
A felmérés 2013-ban készült, és többek között közvéleménykutatással jöttek ki a számok. Azt a felmérést készítői is nagyon jól megjegyzik a módszertan leírásában, hogy interjúszituációkban nagyon sok mindentől függ a megkérdezettek nyitottsága, például hogy az adott jelenség mennyire elfogadott a társadalomban, vagy mennyire félnek az emberek attól, hogy tényleg titokban tartják-e a kérdezők az általuk elmondottakat. Az utóbbi kulcsmomentum lehet abban, hogy itt, a tízmillió házmester országában miért mi mondtuk be a legalacsonyabb számokat - bár ezt nem tudjuk bizonyítani, hiszen erre már nem született kutatás.
