A közelmúltban jelentették be, hogy új, nyolcosztályos gimnáziumot készül indítani a katolikus egyház (Brenner János Nevelési Központ) Szombathelyen. A hír annak tudatában lehet érdekes, hogy nem sokkal korábban a gimnáziumi osztállyal is rendelkező Szent-Györgyi Albert középiskolát gyakorlatilag beszántották, arra sem adva időt, hogy legalább kifutó rendszerben szűnjön meg ott az oktatás. Akkor a hivatalos (városi és kamarai) érvek legfőbbike így hangzott: a gimnáziumi képzés felesleges, szakmát kell tanítani a gyerekeknek, erre van igény.
Alapvetés 1: Mindenki alapíthat iskolát
Nyilvános tereken kevésbé, informális beszélgetésekben viszont gyakrabban elhangzik az érvelés, ha a városnak nem kellett az iskola, van-e értelme részben hasonló profilú egyházi intézményt alapítani. Nos, - van. Illetve biztosan van, ha a legnagyobb magyarországi egyház úgy gondolja.
És rögtön szögezzük le a tisztánlátás kedvéért, vastagon szedve: ma Magyarországon mindenkinek jogában áll iskolát alapítania, ha a törvény előírta feltételeknek megfelel.
Vagyis akár a bélyeggyűjtők, vagy a Trabant klub is indíthatna iskolát. És milyen jó, hogy ez így van. Ennek köszönhetünk megannyi alapítványi képzőhelyet, a kiváló eredményeket felmutató Alternatív Közgazdasági Gimnáziumot, a hagyományos iskolarendszerben kevéssé sikeres, de jó képességű diákokat befogadó Zöld Kakas Líceumot. Satöbbi. Az állam – ismétlem, elvárva a törvények betartását – odaadja a fejkvótát, a többi pedig a fenntartó dolga. A fent leírt esetben az egyházé.
Alapvetés 2: Az állami alapfokú oktatás - ideológiamentes
Nekem több bajom van azokkal az alapfokú oktatást biztosító intézményekkel, amelyeket az önkormányzat nem tudott fenntartani ( lásd Balmazújváros, Kecel esete), ezért átvette valamelyik egyház. Lehetett is olvasni érdekes históriákat kötelező misére járásról, óra előtti imákról. Hát menjen a fenébe az az állam, amelyik a lakóhelyemen csak felekezeti iskolát biztosít.
Kb a Bastille ostroma (1789!) óta nem szalonképes dolog a nép egyszerű gyermekeit ideológiai karámok közé terelni. És függetlenül attól, hogy néhány dühödt politikus ír-e olyan törvényszöveget (akár alkotmányt), ami ezt lehetővé teszi. Úriember nem próbálja ráerőltetni a meggyőződését polgártársaira.
Írjuk le ezt is vastagon: a korszerű államnak kötelessége ideológiailag semleges oktatást biztosítani. Ha ezt nem teszi meg, alapvető jogokat sért, alattvalóként, és nem polgárként tekint ránk.
És ha a törvényhozó hatalom nem tud viselkedni, a politikai kurzus által kiváltságokkal felruházott „történelmi” felekezetektől kellene elvárnunk az önmérsékletet. Ha már az állam kvázi kötelezővé teszi az iskolai hittant, és a kezükbe adott olyan gyerekeket (és szülőket), akik nem maguk választották az általuk fenntartott iskolákat, ne keresztes hadakként viselkedjenek. Mutassák meg, hogy nem csak politikai és gazdasági célokkal, de megalapozott hitelvekkel, korszerű szerepfelfogással is rendelkeznek.
Alapvetés 3: a hoffmanni úton
Visszatérve a szombathelyi iskolabezárásra: a Szent-györgyi egykori diákjai valószínűleg valahol továbbra is tanulnak. Önkormányzati, magán (alapítványi), vagy egyházi intézményekben. A politikai szándék, hogy az oktatásban (is) az állami és a felekezeti irányt erősítsék, nyilvánvaló. Ennek része az is, hogy az alapítványi iskolákat a közeli jövőben lekapcsolják a Közháló (Sulinet) rendszeréről.
A távolabbi jövőben a diákok zöme várhatóan állami vagy egyházi iskolákban tanul majd (alapítványoknak lőttek...). És a közoktatás hoffmanni átalakítása után elképzelhető olyan pesszimista forgatókönyv, hogy nyolc-tíz év múlva a végzősök már természetesnek veszik, hogy a tanításnak része az ideológiai alapozás. Ez elég borzasztó kilátás. A múltra.
