Az elmúlt évek egyik legnépszerűbb videós technológiájává nőtte ki magát a timelapse, vagyis az, amikor iszonyatosan sok - gyakran többtízezer - képkockát lő el egy fotós, a végeredményt pedig a fizikai idő folyásánál gyorsabbra fűzi össze, így úgy néz ki a végeredmény, mint egy borzasztóan felgyorsított film. Mivel ezzel mindennél könnyebb kihansúlyozni egy-egy nagyváros felfokozott ritmusát, mindennapi lélegzését, sok fotós nyúlt ehhez az eszközhöz, hogy végül meseszerűen káprázatos formába csomagolja a mindennapi sürgés-forgást, amiről egyébként szinte tudomást sem veszünk. Összeszedtünk pár csodás példát, úgyhogy tessék behúzni a függönyöket és leporolni a kanapét, mert eljött a moziidő!
Elsöpör a metró: New York
Samuel Orr hat hetet töltött el a világvárosban, hogy az ezalatt rögzített több százezer képkockából összevarrja ezt a négy percet. Ez egyébként tervei szerint csak az előszobája egy nagyobb lélegzetű filmnek, ami négy évszakon át, hasonló formában mutatná be New Yorkot. A kisfilm érdekessége az, hogy az alkotó még az egyes helyek hangjait is rögzítette:
A szelek városa: Chicago
Bizony, így is hívják Illinois állam központját, az Egyesült Államok harmadik legnagyobb városát, amit az alábbi timelapse videó egészen költőien ragad meg, nem is igazán az emberi nyüzsgést, hanem az építészetet, formákat, infrastruktúrát mutatva meg.
Kaktuszpucolás, cipőtisztítás: Mexikóváros
Kicsit délebbre haladva Esteban Arrangoiz fotós olyan orcáját fordítja felénk a 21 milliós (így van, kétszer annyian élnek csak ebben a városban, mint egész Magyarországon!) latin metropolisznak, ami alapján eszünkbe sem jut, hogy mostanában nem éppen életbiztosítás Mexikóba utazni a drogkartellek civiliket sem kímélő vérengzései miatt.
Felhőkarcolóhegyekben álló gazdagság: Dubaj
A 2013 januárjában összerakosgatott képfolyam olyannak mutatja meg az Egyesült Arab Emírségek legnépesebb városát, amilyennek egy dúsgazdag arab hercegekről szóló modern népmese alapján gondolnánk: tombolnak a színek, irreálisan türkizkék a tenger, és még a nap is arannyal vonja be a már-már lehetetlen épületkomplexumokat.
Egy nap a ringató vízen: Velence
Kora hajnaltól naplementéig ábrázolja nekünk szintén a timelapse eszközével Joerg Niggli a süllyedő tengermenti olasz települést. Ez persze nem pótolja azt, hogy személyesen is felkeressük a költőinek mondott, de inkább már a turistapénztárcák nyitogatására szakosodott Velencét - viszont sokat elmond, hogy ez egy nap történéseit sűríti egybe, mert ennél többet tényleg nem érdemes áldozni az Adria királynőjére, Rialtó-híd ide, kecses vonalvezetésű gondolák oda.
Fények és formák körforgásban: Párizs
Luke Shepard, a párizsi Amerikai Egyetemen tanuló diák rögzítette az alábbiakat, tehát nem valaki, aki ezzel professzionális szinten foglalkozik, ezért ez a videó némileg eltér az előzőektől. Ettől persze még simán tud működni a The XX aláfestőzenéjével - meg különben is, miért kéne mindennek tökéletesnek lennie?
Dél-Afrika lelke: Fokváros
Erről a helyről a híradásokban leggyakrabban olyan vonatkozásokban olvashatunk, hogy milyen egetverő méreteket ölt a bűnözés, és hogy még egy kereszteződésben sem éri meg letekert ablakkal megállni, úgyhogy a drámaian fenyegetőző zeneválasztás talán nem véletlen - a lényeg azonban mégiscsak a képsorokban van, ami alapján Fokváros egy fényekkel cikázó, valahol, mélyen egy rendkívül misztikus város.
