Még a második világháborúban érte bombatalálat a Fő tér meletti VAOSZ udvarban álló épületeket, a fal előttieket elbontották, így maradt meg a rendház keleti részén a nagy fal, amely 2000-től Szombathely egyik nevezetességének tekinthető. Olyannyira, hogy táblák is figyelmeztetik a látogatót a városban, érdemes betérnie ide.
A nagy falon rengetegen nézik meg Szombathely képben megelevenedő históriáját. A freskó a városalapítástól napjainkig mutatja be a hajdani Savariát, a közép-és újkori várost. (A Nyugat annak idején részletesen bemutatta, Szombathely történelmének mely epizódjait idézi fel az óriásfreskó. Lásd kapcsolódó cikkeinket.)
Az alkotást még 2000-ben, a millennium évében ajándékozta – úgymond – a városnak Sákovics Csaba vállalkozó, akkori tanácsnok. Eszmei értéke a hozzáértők szerint tízmillió forint. A különlegesség azonban veszélyben van.
Nem újkeletű a gond
megkerestük Sákovics Csabát, mondja el a keletkezés körülményeit, és beszéljen arról is, mi lehet az alkotás lehetséges jövője. Mint mondja, a fal a premontrei rendé, a festményt a város csupán virtuális tulajdonának tekinti.
2000-ben a rend vállalta a tulajdonában lévő fal bevakolását – addig csupasz téglák árválkodtak ott -, és ekkor kötöttek megállapodást a város akkori vezetésével, hogy engedélyezik a Szombathely történeti múltját ábrázoló kép megfestését.
A szándéknyilatkozatot tett követte. Sákovics cége ipari alpinizmussal – is – foglalkozott. A technikai eszközök adottak voltak, már csak vállalkozó szellemű művészeket kellett keresni. Azonnal találtak is közel egy tucatot, annak ellenére, hogy ilyen munkát nem igazán végeztek eddig, de vállalták a kihívást. Ők festették meg a Navratil Ferenc grafikusművész által megálmodott számítógépes montázst.
Fejtetőn lógva
Történetek keringtek eddig arról, milyen akrobata mutatványokat kellett végezni olykor alkotás közben. A freskón fejjel lefelé ábrázolt alakok is vannak, a legenda pedig úgy szól, hogy Oroszy Csaba festőművész egy kötélen lógva, talpát az ég felé mutatva dolgozott ezeken.
Jót nevet, amikor szembesítjük az állítással, s azt mondja, ő sok mindenre képes, erre azonban nem. Szerinte még Leonardo sem dolgozott így, pedig ő aztán elég sok mindenről elhíresült.
Annyi történt csupán, hogy az elképzelések közt szerepelt: néhány alakot ne a természet rendje szerint ábrázoljanak, ezt azonban az amúgy lelkes csapatból senki sem vállalta. Ő igen, de nem kitekert módon lebegve ég és föld között, szolidan, állványról.
Így vagy úgy, de megszületett az azóta nevezetessé és hányatott sorsúvá vált mű.
Az idő vasfoga
Amíg Oroszy a kép kétezer év történetét meséli el, eredeti állapotában alig bírt többet pár tucat hónapnál. A freskó középső részén mállik a vakolat. Ezt már többször próbálták kijavítani a szakemberek, mindeddig sikertelenül.
A víz mindent tönkretett. Hozzáértők szerint technológiai oka lehet annak, hogy a vakolat alatt felhúzódik a víz, s ennek hatására hámlik a fal. A javításhoz először ki kellene szárítani, szigetelni – ez azonban meglehetősen drága -, pénz pedig nincs. Csak ezután következhetne a képek javítása. Van azonban némi reménysugár.
Helyrehozható
Bár a rendnek sincs pénze a javításra, szeretné, hogy a képek megmaradjanak. A város önkormányzata magáénak tekinti a szabadtéri alkotást, két éve már megpróbáltak soron kívül pénzt keríteni a helyreállításra, akkor sikertelenül.
Ma pedig, a válság közepette, a megszorítások idején ugyan honnan is kerülne? Megmondjuk. Illetve nem mi, hanem Szabó Gábor alpolgármester titkársága, ahonnan Magyar József tájékoztat arról, uniós forrás segítségével próbálnak meg pénzhez jutnia javításhoz. Pályázatukat már be is adták. Persze ez nem jelenti azt, hogy automatikusan meg is kapják a kért összeget, a döntés május elején várható az ügyben.
Ezekkel az információkkal felvértezve újólag az ötletgazda Sákovics Csabához fordulunk, aki ugyan már nem tanácsnok, ellenben ugyanolyan lelkes. Mint mondja, a szükséges eszközök most is rendelkezésre állnak, s adja is őket, ha kell. És így vannak vele a művészek is. Ha nem is fejjel lefelé lógva, de ugyanúgy dolgoznának most is.
Vigyázó szemeinket tehát az unióra vetjük, és reménykedünk a boldog végkimenetelben.