Hogy megágyazzunk egy építő jellegű diskurzusnak, indítsuk egy kicsit messzebbről írásunkat: Magyarország gimnáziumainál. Ezek között a mai napig jó sok akad, ahol szabályosan terror alatt tartják a piercinget viselő, vagy csípőnadrágban, miniszoknyában érkező tanulót - hogy mást ne mondjunk, e sorok írója is majdnem pontosan tíz évvel ezelőtt, pusztán próbaképpen kék hajzattal sokkolta egy ízben a Közgazdasági Szakközépiskola tanári karát, az eredmény hazaküldés lett (mások nem ússzák meg ennyivel, olykor igazgatói, más esetekben iskolaváltás a sztori vége).
Az interneten való bóklászásból kitűnik, hogy a helyzet azóta sem változott számottevően, ami nem csak azért problémás, mert eddig tudományos érvényességgel még senki nem mutatott ki összefüggést iskolai viselet és a tanulmányi teljesítmény között, hanem azért is, mert nagyon úgy tűnik, hogy ezek a tiltások jogilag sem állják meg a helyüket. Diszkrimináció, ugye ismerős a szó?
Nos, Rick Genest esete talán azért is jelentős, mert ebből a szempontból nem pusztán egy egyéni karriertörténetről van szó, hanem valami olyasmiről, ami egy komplett toleranciaügyi korszakváltást is eredményezhet. Igen, itthon is.
A Montreal külső kerületében felnőtt Genest ugyanis olyan ívet írt le az elmúlt pár év alatt, hogy annak több szempontból is érdemes pár hasábot szentelnünk. Az egész egy 16 évesen bevállalt válltetoválással kezdődött, majd azzal, hogy a középiskola után elmerült a helyi underground punk szcénában, szélvédőmosó fiúként ( "squeegee kid"-ként) keresve meg a mindennapit, foglalt házakban éldegélve. Itt persze még szó nincs példaértékű életről, de hogy is lehetne, egy srác éppen az útját keresi, haladjunk, nincs itt semmi látnivaló.
Horror iránti rajongása adta meg a kezdő lökést
21 évesen azonban ez a fiú eldöntötte, hogy azt a bizonyos első tetoválását folytatni kívánja, sőt, egész testét a tintának szentelné - meg a bizarr művészetnek, ami kortárs fesztiválokon előadott cirkuszias freakshowban testesített meg, főleg a sajátjában, ami a Lucifer Istenkáromlóan Kísérteties Kínkarneválja nevet kapta. Ezt ő rendezte, angolul és franciául is előadott szerepében pedig már ekkor mi mást játszott volna, mint - zombit.
A tematikus tetoválás ugyanis, amit egész testére elképzelt, majd hat év alatt - összesen 17 ezer dollár értékben - a montreali Frank Lewis tetoválóművésszel formába is öntött, az egy nemrég még élő, de már holt, oszlásnak indult emberi test vonásait tükrözi: kiálló bordákkal, csontokra tapadó húsfoszlányokkal, fedetlen agytekervényekkel, és olyan nüanszokkal, mint például a húsevő bogarak vagy a négy ujjra varrt "DEAD" felirat. És Zombie Boy megszületett.
Életében először repülőn
És Zombie Boy megcsinálta a szerencséjét: különleges "testvásznán" megakadt Nicola Formichetti, Lady Gaga személyi stylistjának (aki nem mellesleg a párizsi Thierry Mugler fashion house kreatívigazgatója) szeme, miközben a netet böngészte, és azonnal felvette vele a kapcsolatot. Szót szó, kérdést választ követett, és Zombie Boy 2011 januárjában már ott találta magát egy fotóstúdióban, hogy a Mugler őszi kollekciójának reklámjában részt vegyen.
Ez volt az első alkalom, hogy Rick elhagyta szeretett Kanadáját - akkor talán már sejtette, hogy hamarosan szegény koldusból gazdag királyfivá lesz, úgy, hogy mindeközben nem kell feladnia önmagát. Nem is kellett, hiszen önmaga miatt volt rá szükség, Lady Gaga Born This Way című dalának hivatalos videójában is.
Ma már olyan magazinokat tud meglobogtatni saját fotóival, mint a Vogue, a GQ vagy a Vanity Fair, és persze egyenes út vezetett a hiperprovokatív fotóforradalmár Terry Richardson házába is.
Zombie Boy ma 33 ezernél is több Twitter-követővel, hatvanvalahány nemhivatalos Facebook-csoporttal és rajongói oldallal rendelkezik. Van azonban még egy ennél is nagyobb főnyeremény, ami a markát ütötte: a tudat, hogy a széles társadalom által eddig jobbára el- és megítélt, saját test feletti önrendelkezést egy lépéssel közelebb hozta az egyetemes elfogadáshoz. Hiszen önmegvalósítani nem bűn, hanem erény, amíg azzal másoknak nem ártunk.
