- Túl vagytok az első nagy megpróbáltatáson. Énekest váltottatok, hogyan sikerült?
- Az a helyzet, hogy sokkal boldogabbak vagyunk most, hogy énekest váltottunk. Egy olyan valakit találtunk, akinek az elképzelései megegyeznek a mieinkkel, hasonló zenéket hallgatunk és a hangja is illik azokhoz a számokhoz, amiket játszunk. Szóval most tökéletes az összhang köztünk, ezt vártuk úgy nagyjából három évig.
- Elég éles kritika volt ez Erik felé.
- Igazából neki mindig is más elképzelése volt a zenéről, mint nekünk. Ő a popos, Robbie Williams-es irányba akart volna mozogni, meg Lady Gaga feldolgozást akart csinálni, mi meg hát ezeket az ötleteit nem igazán szívleltük.
- Hogy lehet gitárra, dobra feldolgozni Lady Gagát?
- Erről inkább a Hoolliganst kéne megkérdezned, ők jól megoldották. Na de visszatérve a témára. Erik mindig abba az irányba akart tolódni, mi meg húztuk vissza. Mondjuk, mi is rengeteg dolgot meghallgatunk, Miles Davistől kezdve Peti elmebeteg black metáljáig. Szóval igazán széles skálán mozgunk zeneileg, még akár a jazz is belefér, de ez a nagyon sláger, nagyon pop nekünk annyira nem fekszik.
- Négy éves most a zenekar. Még mindig bennetek van a lendület? Mert emlékszem az indulásra, hát nagy volt a visszhang körülöttetek.
- Igen. Akkor úgy neveztek: "a PR zenekar és a tini emo". A legtöbbször talán azt hallottam, hogy mi vagyunk a magyar Tokyo Hotel. Pedig aztán nem akartunk mi egyik kategóriába sem kerülni. Egyszerűen annyi volt a - most már belegondolva - hibánk, hogy túlzásba vittük egy kicsit a stylingot. Én már lassan tíz éve zenélek, különböző felállásokban, különböző zenekarokkal. 16-17 évesek voltunk, amikor a No Thanx-et elkezdtük. Nem tartottuk vészesnek, ha mondjuk, feketével kihúzzuk a szemünket. Na és mi van akkor? A Green Day így lép színpadra. A baj talán az volt, hogy nagyon kemény stílust akartunk felvenni, így visszagondolva lehet hogy másképp csinálnánk egy-két dolgot.
- Kaptatok is érte hideget-meleget. Emlékszem egy ominózus videóra, amikor a Tankcsapda gitárosa, Cseresznye nagyon durván beszólt neked.
- Ami mostanra úgy változott meg, hogy ő segített nekem beszerezni a gitáromat Amerikából. Nyilván akkor ő sem személy szerint engem akart bántani, hanem egy jelenséget kritizált. A magyar médiát, és a tinizenekar státuszunkat kritizálta.
- Azok is akartatok lenni?
- Mi egy zenekar akartunk lenni, akik játszhatják a saját dalaikat. Fiatalok voltunk, a mi számaink akkor éppen azt a korosztályt érintették meg igazán. Aztán az évek múlásával szépen, lassan változott a zenénk. Nekünk is, akár csak mindenki másnak, változott a zenei ízlésünk. Na meg fel is nőttünk.
- Na de mégis volt valami plusz mögöttetek, hiszen rengeteg fiatal zenekar, garázsegyüttes működik az országban és kevesen robbannak be úgy mint ti.
- A kiadónk fiatal, tehetséges zenekart keresett. Mi is küldtünk egy demót, amin akkor még én énekeltem. Ezzel együtt választottak ki bennünket. Én nem éreztem elég jónak magam énekesként, így új énekes után néztünk. Erik az utolsó pillanatban csatlakozott hozzánk, hiszen akkor már egy éve dolgoztunk az első lemez anyagán.
- Még mindig együtt vagy az akkori barátnőddel. Nem szippantott be a sztárvilág ezek szerint.
- Sosem vonzott a "celeblét". Én tudtam kezelni ezeket, és így hálistennek már több mint öt és fél éve együtt vagyunk. Boldog vagyok így, és még mindig nagyon szeretem őt.
- Térjünk vissza a zenéhez. Most jött ki a harmadik nagylemezetek, immár az új énekessel, Rolanddal aki kecskeméti. Hogy lett egy szombathelyi zenekarnak kecskeméti az énekese?
- Roli berobbant közénk. Egy éve koncerteztünk Szegeden. Beállás után volt még szabad 3-4 óránk, úgyhogy elkezdtünk sétálni a városban. A Megasztár busza pedig éppen ott tartott meghallgatást, mi meg közelebb húzódtunk megnézni a helyi erőket. Ott volt Roli is, akit egyébként később a TOP 200-ba vissza is hívtak. Már akkor megjegyeztem magamnak, amikor először hallottam. Nagyon karakteres, enyhén rekedtes hangja volt. Amikor pedig már nyilván valóvá vált, hogy Erikkel elválnak útjaink, akkor kezdtem el utána érdeklődni a Rolinak.
A zenekar fele úgyis Pesten van, mert Csánk Peti és Dani is Pesten tanul, Erik is mindig fent volt Orsi miatt, én és Olivér így mindig felutaztunk a próbák miatt. Kecskemét sem nagy távolság Pesttől, így ez is megoldható volt. A Rolinak akkor volt egy Angeldust nevű zenekara, volt egy koncertjük, amire ellátogattunk. Még azon az estén összehaverkodtunk, átbeszéltük zenei elképzeléseinket, és Roli is rájött, hogy mi nem az a No Thanx vagyunk, mint akiket ő a médián keresztül megismert.
- A zenekar egy család, szokták mondani.
- Ez teljesen így is van. Több mint 300 élő koncerten vagyunk túl már. Próbán is nagyon jól mennek a dolgok, dinamikusan haladunk. Összecsiszolódtunk már.
- A régi öltözködést említetted, hogy másként csinálnátok ha újra indulnátok. De visszagondolva, vagy hallgatva régi számokat, mi az, ami kicsit ciki?
- Nem is arról van szó, hogy ciki. Sokat változtunk azóta, például nem festeném ki a szememet, és nem úgy öltözködnék, mint akkor. Ez természetesen a számokra is igaz, akkoriban más dolgokat éreztem, más dolgok foglalkoztattak. De mindegyik számunkat szeretem, ennek ellenére nem mindegyik áll közel a szívemhez.
- Még mindig sokan megtalálnak titeket, mint mondjuk az első időkben?
- Hát igen, első időben volt olyan, hogy tojással dobáltak meg minket.
- Ezt nem mondod komolyan. Nem vágtad földhöz a gitárt, hogy ezt nem csinálod tovább?
- Nem. Az első Blikk cikk után átestem a holtponton. Ott aztán amit lehetett, mindent elírtak. Hogy mi vagyunk a magyar Tokyo Hotel, mindenki kb. 3-4 évvel fiatalabbnak lett feltüntetve, mint ahány évesek akkor voltunk. Úgy lettünk elkönyvelve, ahogy mi álmunkban sem gondoltuk volna. A helyzet véleményem szerint annyira rossz volt, hogy azon bármivel is csak javíthatni lehetett. Azóta is, minden egyes velünk szemben kialakult előitéletet sikerült cáfolnunk. Első évben tényleg nagyon sokat szívattak minket. Szombathelyen nem tudtam elmenni egy szórakozó helyre úgy, hogy ne kötöttek volna belém.
Minden egyes bulinak indult este úgy ért véget, hogy valakinek elkellett mondanom a zenéről alkotott képemet és azt, hogy mit gondolok a zenekaromról. Most ott tartunk, hogy megjelent a hatodik klipünk és Roli énekhangja is annyit dobott rajtunk, hogy nagyon sokaknak megváltozott a véleménye. Most már akár nyugodtan el tudok menni szórakozni anélkül, hogy magyarázkodnom kellene, hogy miért is csináljuk a zenekart. Úgy érzem kezd beérni az a munka, amit csinálunk.
- Valaki segített kezelni ezeket a helyzeteket?
- Barátaim és családom nagyon sok erőt adtak, hogy el tudjam viselni az a sok mindent ami minket ért.
- Az ember azt gondolná, hogy ti azért egy komoly PR csapattal rendelkező banda voltatok, ezért is durrantatok akkorát. Akkor ez is csak illúzió volt?
- Van is egy a PR csapatunk és a kiadó is segít, ahol csak tud. Az elején azonban ez is nagyon gyerek cipőben járt. Szombathelyi menedzserekkel dolgoztunk, akiket egyébként azóta leváltottunk, mert sokszor volt nagy a fejetlenség. Most azért már egészen más a helyzet. Csak azt sajnálom, már így utólag, hogy az elején, amikor a legfontosabb lett volna, nem volt meg bennünk, mellettünk az a profizmus, ami aztán a legutolsó dolgokig mindenre odafigyelt volna.
- Milyen a zenekaron kívüli élet, mert Petit és Danit mondtad, hogy Pesten tanulnak, gondolom te sem hagytad ott a sulit.
- Én Bécsben tanulok, az öcsém pedig a Kanizsaiban, itt Szombathelyen.
- Pest, Szombathely, Bécs, Kecskemét. Hogy tudtok például próbálni?
- Nagyon komoly internetkapcsolatban vagyunk. E-mail, msn meg ami lehet. Így tudunk egyeztetni, hogy mikor próbáljunk, mikor megyünk koncertezni. Általában koncertek elé szoktuk iktatni a próbákat. Akkor én jövök Bécsből, felveszem öcsémet, Roli pedig jön Kecskemétről. Pesten van egy PróbaZóna nevű hely, ahova csak hangszert -leszámítva a dobot-, és kábeleket kell vinni, és nagyon komoly csöves erősítőkön, és ládákon lehet játszani.
- Van rátok kereslet?
- Az a helyzet, hogy Magyarországon nagyon telített a pop piac. Annak idején, a fiataloknak szóló palettán, mi voltunk és Lola. Mostanra jött még 8-10 olyan előadó, akik playback-ről is nagyon szívesen elvállalnak bulikat. Mi pedig csak élőben vagyunk hajlandóak játszani.
- Na jó, de gondolom a pénz nektek is jól jön. Megalkudni nem akartok?
- Nem. Amikor elkezdtük a No Thanx-et, már akkor is csak és kizárólag élőben játszottunk. Nem volt még messze profi cuccunk, de akkor is ragaszkodtunk a hangszeres felálláshoz.
- Megváltozott a fiatalság zenefogyasztása?
- Ezt nem tudom. Azt látom, hogy nem járnak koncertekre az emberek. Én fiatalon is rengeteg koncertre jártam, akkoriban sokkal nagyobb igény volt erre Szombathelyen. Múltkor a Fő téri koncerten szinte én és a barátim voltunk csak. Ezt pedig nem lehet arra fogni, hogy drága volt a belépő, mivel ingyenes volt a buli. Igazán az zavar, hogy úgy néz ki, az emberek elfordultak a zene mellől.
- Nem rémiszt, hogy azért korosodtok ti is, kinőtök a tini sztárságból és egy sokkal keményebb világ vár rátok?
- Sosem voltunk mi sztárok, akiket félteni kellett az élettől vagy bármitől. A rajongóink velünk együtt nőttek fel. Akik akkor 14 évesen ott csápoltak az első sorokban, azok most érettségiztek, vagy jövőre fognak. Egyáltalán nem zavar, ha a fiatalabb korosztály is megtalál minket. Sőt büszke vagyok arra, hogy egy kicsit tudunk zenére nevelni. El tudjuk terelni a közönségünket, egy olyan zenei irányzatba, ahol remélhetőleg megtalálják önmagukat. Előbb utóbb ez a tevékenység visszahat majd a zenére, és a fiatalok újra elkezdenek koncertekre járni, mint ahogy mi tettük.
- Deák Bill Gyula mondta egyik nyilatkozatában, hogy a régi közönsége megmaradt, és most már a gyerekekkel együtt mennek koncertre. No Thanx koncerten mondjuk 40 év múlva lesz-e hasonló jelenség?
- Deák Bill Gyula bácsi zenéjét nagyon szeretem. Annak idején Volt fesztiválon Korn helyett inkább az ő koncertjét választottam. De visszatérve a kérdésre. Persze, ha jó a zenekar és megél 40 évet, akkor mindenképp működhet. Édesapám lemezei között sok jó zenét találtam. Például Balázs Fecó koncertre is nagyon szívesen látogatnék el.
- És a kérdés azon fele, hogy meddig lesz még No Thanx?
- Erre konkrét választ nem tudok adni. Mindenképpen addig, amíg örömünket leljük benne, amíg tudunk újat mutatni és amíg lesz bármilyen kihívás is. Nem ismerek jobb embereket, akikkel szívesebben zenélnék együtt. Én csinálnám, ameddig csak lehet. Az sem zavarna ha húszan vannak egy koncerten, annak meg csak örülök, ha húszezren. Sokszor az is örömmel tölt el, ha zenélünk egy jót csak úgy próba gyanánt.
- Most tavasszal jelent meg legutóbb nagylemezetek. Mikor jön a következő, vagy hagytok ennek még egy kis kifutási időt?
- Egy kis időt hagyunk még. Elég alternatív módját választottunk most a megjelenésnek, valamivel több mint ezer forintért újságárusoknál lehet megvenni a lemezünket. Így reményeink szerint több emberhez eljuthat, és minél többen meg tudják hallgatni.
- Hol tartotok most az eladásokban, érik az aranylemez?
- Az a vicces az egészben, hogy nem tudjuk mennyi fogyott. Tízezer darabot nyomtunk ki és mivel nem lemezbolton keresztül terjesztjük, így a MAHASZ eladási listáján sem szerepelünk. Ősszel lesz majd egy rendes műagyag tokos lemezünk, amin lesz még plusz öt szám. Roli újra felénekli a klipes számainkat, ez a korong már ott lesz a lemezboltok polcain.
- Akkor nem lényeges, hogy legyen a faladon egy aranylemez?
- Első lemezünk aranylemez lett. De nem is ez számít, csak az, olyan zenét csináljunk amit mindannyian akarunk, hogy olyan zenekarban játszhassak amit mindenki egy fele húz, amiben a szívünk-lelkünk benne van.
