A Csíki Sör mizériája mutatja meg, hogy mennyire szomjazzuk a nacionalizmust

Egy üzleti modellben is jól jöhet, ha van egy nagy, csúnya ellenségkép.
 
 

A Csíki Sör mizériája mutatja meg, hogy mennyire szomjazzuk a nacionalizmust

Egy üzleti modellben is jól jöhet, ha van egy nagy, csúnya ellenségkép.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

A Csíki Sör mizériája mutatja meg, hogy mennyire szomjazzuk a nacionalizmust

Egy üzleti modellben is jól jöhet, ha van egy nagy, csúnya ellenségkép.

Valami megmagyarázhatatlan okból, ha valaki azt mondja, hogy Erdély, akkor a magyar embert elfogja a vadromantika és eszébe jut a medve, a hegyek meg a pálinka. Mert Erdély az valahogy a romlatlan mi vagyunk. Az egy cseppet sem zavar senkit, hogy a történelem során Erdély egy Magyarországtól független fejedelemség volt, az 1848-as tizenkét pontban például a márciusi ifjak uniót követeltek Erdéllyel. Persze sokkal könnyebb abban a tévhitben élni, hogy akik magyarul beszélnek, azok mind mi vagyunk (annak ellenére, hogy a székely az székelynek vallja magát, nem magyarnak), és

elkaphatatlan lepke módjára továbbra is kergetni a Nagy-Magyarország visszaállításának igencsak idealizált képét.

Az meg már megint egy köztudatban nem nagyon, vagy csak ködösen élő tény, hogy a területek bekebelezésével naggyá lett monarchia volt az első világháború lőporos hordója, de talán ezt most hagyjuk is.

Az a fajta elkeseredett nacionalizmus azonban, amit Magyarország feldarabolása idézett elő, és amit a magyar emberbe még nagyapái neveltek belé a Hiszekeggyel, aminek utolsó sora a „hiszek Magyarország feltámadásában”, remekül jött az üzleti fogásokat az USÁban elsajátító vállalkozónak, aki az Igazi Csíki Sör névvel eszméletlen gyorsan, nagy karriert futott be.

A dolog ugyanis úgy néz ki, hogy ügyes marketinggel sikerült egy - szerintem - közepes minőségű sört, a nagy hazaszeretettel, meg Dávid és Góliát harcát idéző reklámkampánnyal felvirágoztatni. Akár csak a mostani országos politikában, kellett egy ellenségkép, hogy lehessen híveket toborozni, és a mostani agymenés azt mutatja, igencsak jól csinálta ezt a feltörekvő márka, amit most a közvélekedés szerint

a nagy, csúnya, romlott, és jóléttől zsírosra hízott ujjával csak a pénzt számoló multi ellehetetlenített.

Csak röviden, ha valaki esetleg lemaradt volna a sztoriról: a Heineken már évtizedek óta gyárt Csíkszeredán sört, Ciuc névvel, amit az ottani köznyelv csak csíkinek hív. 2014-ben Lénárd András magánvállalkozó Igazi Csíki sör névvel kezdett sört gyártani, 18 kilométerrel odébb, Csíkszentsimonyiban. A Heineken erre pöccent be, és perelte be a vállalkozót, ugyanis a névhasználat könnyen megtévesztheti a vásárlókat. Tehát olyan ez, mintha Igazi Savaria Történelmi Karnevál néven több napos dzsemborit szerveznénk Szombathelyre, majd felháborodva adnánk ország-világ tudtára, hogy a már évek óta létező Karnevál irodája beperelt minket a névhasonlóság miatt. Sőt, a perben még veszítettünk is. Mert bizony az Igazi Csíki is veszített. Az ügy már most ott tart, hogy csoporttömörülések, politikus demonstrációk, sőt a Heineken bojkottjára felszólító tüntetések szerveződnek. Magyarországon.

Azt pedig egyelőre igen csak nehéz eldönteni, hogy akkor most ki ellen, vagy ki mellett. Leginkább úgy tűnik, a magyar nép frusztráltsága - ami saját sikertelenségünk kivetítése másokra, a folyamatos bűnbakkeresés a zsidókban, melegekben, menekültekben és most a Heinekenben - komoly gyökeret vert.

Olyan megkérdőjelezhető ötleteket generálva, hogy vegyünk fel a hungarikumok listájára egy terméket, amit Budapesttől jó 800 kilométerre, egy másik ország területén, egy másik országban bejegyzett cég állít elő, és alig három éves.

Ezzel ugyanis egyszerre tudnánk betartani a hollandoknak, de még a románoknak is. A mostani határozatot ugyanis a román bíróság mondta ki. Így egyből jöhet magyarázat. A románok így akarnak betenni, a - Csíki elmondása szerint - 140 székely munkavállalót foglalkoztató gyárnak.

De van egy másik probléma is az Igazi Csíki sörrel. Az, hogy abszolút nem az, mint aminek mondja magát, és itt most csak és kizárólag magára a termékre kell, hogy fókuszáljunk. A sör ugyanis lépten-nyomon hangoztatja, hogy kézműves sörről van szó. Bár arra kényesen ügyel, hogy a kézműves szó se a címkéken, se pedig a hivatalos netes felületeken ne jelenjen meg. És erre van oka. Egy általunk megkérdezett szakember ugyanis elmondta, hogy

kézművesnek nevezni egy sört 20 ezer hektoliternyi évenkénti előállítással lehet.

Csak Magyarországon pedig, több mint négyezer helyen árulták palackosan a Csíkit, és akkor hol vannak még a román piac adatai, na meg azok a helyek, ahol csapolták. Ezt nagyon könnyen beláthatja mindenki, hogy köze sincs már a dolognak a kisüzemi előállításhoz. Az általunk megkérdezett kézműves sörfőző a Pécsi sörgyár méretéhez hasonló termeléshez viszonyította a Csíki kapacitását.

Azon most hosszasan lehet vitatkozni, hogy kinek melyik sör ízlik. Az azonban tény marad, hogy a szinte már betegesen keresett, ám eddig még meg nem talált identitástudatunkat ismételten jól kihasználták. Közben pedig azt sem vettük észre, hogy mindez csupán eszköz volt valakinek a pénzcsináláshoz.

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés