Olvasóinknak már beszámoltunk a 22 éves szombathelyi Nagy Dánielről, aki biciklivel indult Barcelonából haza. A túra 21 naposra lett tervezve, de Dani végül 12 és fél nap alatt kerekezett haza, Spanyolországból indulva, Franciaországon, Olaszországon, Szlovénián és Ausztrián keresztül Magyarországra.
Dani még februárban ment ki tanulni a spanyol Cordobába, Erasmus ösztöndíjjal tartózkodhatott kint június végéig, amíg levizsgázott. Amikor kiment még alap szinten tudott spanyolul, amikor hazajött úgyszintén, tekintve hogy angolul vette fel a tárgyait és lakótársaival is e világnyelven kommunikált. Ennek eredményeképp az elhanyagolt nyelvvizsga idén már meglesz, sok fejlődést hozott a diáknak e fél év.
Kilenc kilogrammal kevesebbet mutatott a mérleg érkezéskor, mint amikor elindult, idegenek bíztatták, járt Cannesban, végigtekert a Riviérán, megdobták grillcsirkével és egy olasz falu kocsmájában tapsolt az eb döntő első, spanyol góljánál, amit a helyiek nem néztek jó szemmel. Megvártuk míg kipiheni magát a sokat látott bringás, és megkérdeztük élményeiről.
2500 kilométer nem kis távolság, ekkora táv letekeréséhez felkészültnek kell lenni, stabil elhatározást kíván. Sokat készültél az útra?
A tavalyi Vasi Vasemberre sokat készültem, de a verseny előtt két héttel csonthártyagyulladásom lett és nem tudtam indulni. Akkor többen gúnyolódtak, hogy nagy volt a szám, s ez nem tetszett, hogy nem bizonyíthattam. Valamikor októberben, egy baráti beszélgetésben mondtam ki, hogy hazatekerek Erasmus után, ezt követően a mondat elhatározássá nőtte magát. Sokat bicikliztem (igaz jellemzően csak városon belül), ezért úgy gondoltam, hogy képes leszek rá, készülni/edzeni (úgy mint a profik) nem tudtam, de sokat futottam és bringáztam Spanyolországban, hogy ne legyen nulla fizikumom az úthoz.
Egy biciklin elfért minden cuccod? Hogy vág bele az ember ilyen utazásba, miket visz magával, mi az ami a legszükségesebb? Tekintve, hogy a rengeteg spanyol souvenirt nem biztos, hogy előnyös bringán hazahozni.
Cordobából átmentem először Barcelonába pár napra, egy barátomhoz, 1-2 nap városnézés, majd megérkeztek a barátaim is Szombathelyről, akik hazavitték a cuccaim nagy részét, így csak az útravaló volt nálam. Ruhák, sátor, hálózsák, szerszámok, belső gumi, kötszerek, antibiotikum, gyulladáscsökkentő krém, vazelin a kidörzsölődés ellen, telefonok, széntabletta, egy üveg nutella, miegymás.
Nutella és széntabletta?
A nutella azért kell, mert rengeteg cukor van benne, és reggel sok energiát ad egy péksütivel együtt, illetve napközben leeshet a vércukorszint, ilyenkor egy kanál nutella percek alatt rendbe hoz. Volt is erre példa, segített is a mogyorókrém. A széntabletta pedig a csapvíz miatt van. A különféle országok vizeiben számos olyan baktériumflóra lehet, amit nem szokott meg az ember gyomra. Franciaországban meg is jártam, majd egy nap után úgy döntöttem, hogy a gondtalanság miatt csak ásványvizet fogok inni a hazafelé vezető úton. Olaszországban szinte csak automata benzinkutak voltak (személyzet és shop nélküli), volt hogy 40 fokban úgy kellett 40 kilométert tekernem, hogy se bolt, se benzinkút, így maradt az a másfél liter víz, ami nálam volt, az pedig kevés. Naponta több, mint 10 litert ittam.
Nehéz lehet tekerés közben, hogy erre is figyelni kell, gondolom nem egy hétvégi bringázás nehézségeivel kellett szembenézned, mik nehezítették még az utad?
Az állandó meleg nagyon megterhelő volt, az útszéli hőmérők szerint 36 és 44 fok közt alakult a hőmérséklet. A 8-10 órás koncentrálás is fárasztó volt, legtöbbször mentálisan fáradtabb voltam, mint fizikálisan. Volt több defektem, tönkrement a váltóm, volt hogy nem volt elég vizem, egy éjjel ellopták a napszemüvegem és az egyik kulacsom, a hegyeken át vezetett utam, így rengeteget kellett felfelé tekernem, autósokkal is néha gondjaim akadtak, nem mondom, hogy könnyen ment, de ettől volt szép ez a kihívás. Erős honfoglalósdit játszottam a saját akarati és fizikai erőm határain kívül, 184km-es átlagot tekertem naponta, nem sík terepen.
Melyek voltak a legnehezebb szakaszok, a legnehezebb pillanatok, volt olyan érzésed, hogy inkább felülsz az első vonatra és feladod?
A legnehezebb az első három nap volt, utáltam a hegyeket, fáradt voltam, utáltam a meleget, nem voltam edzésben, majd átestem a holtponton és igazán élvezni kezdtem az egészet. Olaszországban volt egy 400 kilométeres szakasz (sík terepen), 42 fokban, egy keskeny úton, nagy kamionforgalom mellett, kukoricaföldek közt vezetett az út, trágyaszagban. Akkor úgy éreztem, hogy nem bírom, már a vonatozás is megfordult a fejemben, de nem akartam magammal szemben sem elbukni, szóval tekertem tovább, hogy minél hamarabb meglegyek ezzel a szakasszal is, megvolt a második holtpont.
Időközben találkoztam magyar kamionosokkal is, akik mondták, hogy dobjuk fel a bringát, Szombathely felé jönnek, kitesznek a közelben, aztán majd azt mondom hazatekertem. Persze ebbe nem mentem bele, szintén magammal szemben buktam volna el ha csalok. A harmadik nehézség, a holtpont, amikor eldurrant a váltóm, így nem tudtam könnyebb sebességbe váltani, ezért Szlovéniában, egy 12%-os emelkedőn, 12 kilométert kellett állva tekernem, 44 fokban. Mindent elmondtam mindennek mire felértem, csúnyákat kiabáltam a semmibe, de letudtam a "dombot".
Értek útközben atrocitások? Mondtad, hogy voltak gondjaid autósokkal is. Mik voltak ezek?
Ahány autó, annyi ember. A Riviérán nem zavarta a Lamborghinit, hogy 20-30-al jön mögöttem, nem tud a szűk úton megelőzni, de 5-6 alkalommal többen ledudáltak, közel húztak el mellettem nagy sebességgel, vagy épp akkor dudáltak rám, amikor már közvetlenül mellém értek, ezzel ijesztgetve engem.
De komolyabb gond nem volt ebből ugye?
Szerencsére nem, egy autós Maribor közelében sokat dudált, aztán a következő lámpánál meg is várt, üvöltözött szlovénül, jeleztem angolul, hogy nem értem. Majd váltott és folytatta, hogy miért tekerek ezen az úton, ez az autóké, menjek át a városon. Mindezt úgy, hogy tekerhettem az úton, a város pedig 10 kilométeres kerülő lett volna. De nem is ez volt a legérdekesebb, hanem az, amikor megdobtak grillcsirkével.
Hogy-hogy megdobtak grillcsirkével? Rád volt írva, hogy éhes vagy? Mi történt?
Franciaországban egy szerpentines úton gurultam lefelé 40-50 km/h-s tempóval, éreztem, hogy jön egy kamion, tolta maga előtt a levegőt, így kicsit lassítottam és lejjebb is húzódtam. Aztán kiabálás kíséretében elhúzott a fejem mellett egy jó kilós grillcsirke, súrolta is a sisakomat. Nem tudom miért tette, az viszont biztos, hogy nagyot esek, ha eltalál.
Említetted, hogy fogytál 9 kilogrammot, ez nem kevés. Gondolom nem tervezted, hogy ennyit leadj, vagy egy ekkora biciklis túránál ez normális?
Sok mindent nem terveztem ezalatt az út alatt, de adta a helyzet. Némi fogyás persze várható volt, izzasztó tekerni kánikulában napi 200 kilométert, zsírégető. Szerettem volna a hazaúton normálisan étkezni, meg is fogadtam, hogy majd eszem főtt ételeket, aztán ebből az lett, hogy végig pékárun éltem.
Estél ezalatt a 2500 kilométer alatt, vagy sikerült megúsznod?
Kétszer estem csak, egyszer az egész napi tekerés után hulla fáradtan nem fordítottam ki a pedálról a cipőm (spd rendszer, a cipő csatlakozik a pedálhoz) így eldőltem, másodszor egy biciklis úton megvezette valami a kerekemet, én pedig mindkét cipőt kioldva (ezt magam sem tudom, hogy sikerült), egyszer csak elfutottam a földön csúszó biciklim mellett.
Az ilyenek miatt lenne érdemes egy kamerával felvenni az egész utat.
Meg is tapsolta a bicikliút melletti dugóban ücsörgő autós a mutatványom. Sokat fotóztam útközben, persze csak telefonnal, viszont vittem magammal egy analóg, tükörreflexes fényképezőgépet, így ellőttem egy tekercs filmet is, de azt csak akkor vettem elő, amikor valami nagyon-nagyon olyat láttam. A képeket majd publikálom a blogomon.
Miket láttál? Volt kedvenc szakaszod/részed az út során?
Nehéz lenne felsorolni, hogy mi mindent láttam, az biztos, hogy a három szakaszt nagyon szerettem az út során. Az egyik a Riviéra. Meredek sziklás tengerparton tekerhettem sokáig, mellettem átlátszó azúrkék tenger, gyönyörű látvány volt. A másik kedvencem Franciaország "belső" része, a falvakon átvezető út alatt levetettem minden addigi előítéletem, nagyon megszerettem ezt az országot, mindenki kedves, rendes. Pedig előzőleg annyira nem kedveltem a franciákat.
Még az is előfordult, hogy más bringások edzettek, pár szóban megbeszéltük, hogy ki vagyok és merre tartok, majd kérés nélkül beálltak elém és bojozni kezdtünk. Aki nem tudná, annak az a lényege, hogy az első bringás fogja le a menetszelet, a mögötte jövő pedig nagyon közel megy hozzá s így relatíve szélárnyékban, sokkal kevesebb energiafelhasználással teker. A harmadik kedvenc részem pedig Szlovéniában, a hegyekben volt. Annyi szép zöld völgy és sok-sok hegy látványa tárul az ember elé, az a levegő, egyszerűen imádtam.
Tekintve, hogy blogot is vezettél, illetve még utólag vezetsz is az útról már csak pár kérdés: Mi volt a legmeglepőbb élmény az út során?
Egy olasz faluban voltam este, ahol egy kisvendéglőben néztem a foci EB döntőjét. Én a spanyoloknak drukkolok, amíg nem lesz Magyarország az EB-n. Amikor berúgták a spanyolok az első gólt az olaszoknak, akkor összecsapva tenyerem ugrottam helyemen fel, de a hangom hamar el is csuklott, mert átfutott az agyamon, hogy hol vagyok. Gyilkos olasz szempárok meredtek rám. Aztán a pultos kérdezte honnan jöttem, mert hát látta a jelenetet, s később kiderült, hogy vannak magyar ismerősei, és ismer pár szót, így egy eldugott kis olasz faluban úgy szolgáltak ki, hogy
Tessék!
illetveKöszönöm!
Mi volt a legizgalmasabb élményed?
Amikor két rotweiler elől kellett tekernem 2,5 kilométeren át. 40 km/h-val haladtunk, nem adták fel, sokáig kergettek az ebek.
Mi volt a legviccesebb élményed?
Amikor egy nem igazán sportos 70 év körüli biciklis bácsika megelőzött francia tengerparton, sajnos csak egy szál tangában volt.
Mi az amit egy túrázónak javasolsz, mielőtt nekivág egy ekkora útnak?
Vágj neki egy hátizsákkal és egy bankkártyával az útnak! Persze ez e legkönnyebb, legszebb, találkoztam is egy bécsi, 65 éves férfival, aki így járja európát, épp Horvátországból tartott hazafelé, két hét múlva pedig indul a Bajkál tóhoz. Egy bicikli, egy táska a csomagtartón és egy bankkártya. Na de komolyra fordítva a szót: sose vigyetek magatokkal hátizsákot, nekem elszorított egy ideget a kezemben, ezért végig zsibbadt a könyökömtől a tenyeremig a bal kezem. Vigyetek magatokkal normális napelemes töltőt a telefonhoz, és a telefonok Chuck Norrisát, egy régi Nokiát, ami mindent kibír és egy hétig is bírja az akksija. És ha van GPS-etek, akkor sose vállasszátok hegyvidéken a "legrövidebb út" opciót, mert annak ellenére, hogy ez megegyezik az "ismerd meg egy ország kultúráját" üzemmóddal, igencsak merész szakaszokon képes átvezetni.
Hogy-hogy a három hétből 12 és fél nap lett?
Nem gondoltam, hogy ilyen gyors leszek, jól bírtam a napi távokat, nem akartam lassítani, Izápy Gergelynek sokat köszönhetek - ezúton is - ő tanított meg helyesen, technikásan tekerni. De így legalább több időm lesz itthon, sok mindent kell elintéznem, utolsó éves vagyok, nyári gyakorlatom is lesz, nem baj hogy hamarabb hazaértem, de én is meglepődtem, hogy ennyivel. Sokat köszönhetek az etapokat naponta összeállító és üzenetekben elküldő apámnak, a szüleim hozzáállása is segített a túrámban.
Vannak biciklis terveid a jövőre nézve? Merre mész legközelebb ilyen nagyobb távra?
Mivel a térdeim jól bírták a megpróbáltatás, ezért biztos, hogy indulok még a jövőben nagyobb távra. Most majd tekerek tovább a városban és Budapesten, ahogy eddig, illetve majd erre-arra, amit hoz az élet. Majd szeretnék eltekerni Berlinbe, ezt a tervem megvalósítom majd, ahogy lehetőségem lesz rá.
