Felkenni vagy lemosni a gyalázatot? Csakazértis Ivanov

Aki nem hiszi, hogy Szombathelynek van vesztenivalója, az menjen, nézze meg Lukáts Andor Csehov rendezését! Történt, ami történt, mi tüntetés után beültünk főpróbát nézni. Feszültség volt.
 
 

Felkenni vagy lemosni a gyalázatot? Csakazértis Ivanov

Aki nem hiszi, hogy Szombathelynek van vesztenivalója, az menjen, nézze meg Lukáts Andor Csehov rendezését! Történt, ami történt, mi tüntetés után beültünk főpróbát nézni. Feszültség volt.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Felkenni vagy lemosni a gyalázatot? Csakazértis Ivanov

Aki nem hiszi, hogy Szombathelynek van vesztenivalója, az menjen, nézze meg Lukáts Andor Csehov rendezését! Történt, ami történt, mi tüntetés után beültünk főpróbát nézni. Feszültség volt.

Csehov sem írhatta volna szomorúbbra ezt a tegnap esti Ivanov-főpróbát. Tüntetésről estünk be. Büszkén, mert Szombathelyen sok száz polgár méltósággal ment szembe a kritikát nehezen tűrő felsőbb akarattal, kiállt egy kulturális ügyért. Önmagában is hihetetlen. Az elmúlt évek során hány meg hány szakembert, többek között vidéki színházigazgatót írtak le, csak azért, mert volt helyette szervilisebb. Talán utoljára Alföldiért szólaltak fel ennyien, de az nemzeti, fővárosi ügy volt, nem egy vidéki város problémája.

Szombathelyen tegnap ezrek mutatták meg, van élet és tisztesség a politikai hovatartozáson túl. Mert nincs vita, amit Jordán Tamás a szombathelyi társulattal az elmúlt évtizedben csinált, az elismerésre méltó, azt becsülni kell, benne megbízni kellene, nem gyalázatos kifogásokkal elvágni a torkát.

Ez az Ivanov-főpróba is többet, mást érdemelt volna.

De már az előadás előtt, a színház aulában is mindenki a tüntetésről beszélt. Jordán Tamás kint az előtérben a közönségszervezőkkel és nézőkkel együtt laptopon nézte a közgyűlést. Elvittük volna a ruhatárba a kabátunkat, ahogy szoktuk, de súgták, épp a színház-ügy van terítéken, maradtunk. Koczka Tibor beszélt, amikor egy ismeretlen a fülem mellé tolta a mobilját, messze volt a laptop, hogy más is hallja, ne csak ő. Hangosan háborgott mindenki.

Aztán valahogy csak beültünk a nézőtérre, mellettünk, míg fel nem ment a függöny, szintén online nézték a közgyűlést. Ott szünet, itt ősz, levelek, kopott ablakkeretek, lehúzott redőny, orosz vidéki kúria. Benne Bányai Kelemen Barna, háttal, mozdulatlanul, ferdére görbedten egy széken.

Erről az Ivanov-előadásról kéne írni, minként számol le a romantikával Csehov, de valahogy nem megy. Mire bekapcsoltunk, vége is lett az első felvonásnak, közben az zakatolt a fejben, mi van a közgyűlésben.

Aztán szünet, a klubban a körasztalnál mobilon lestük az élő közvetítést, lenyomtunk egy pezsgőt, hátha, de korai lett az öröm, még csak most kezdődött szavazás. Hiába lett több az igen, a tartózkodás is felér egy nemmel, maradt a megsemmisítő döntetlen. Jordán Tamás nem kapott többséget. A városvezetés elérte, amit akart, új pályázat lesz. Pedig lassan vége az évadnak, a színházban szerződtetni kéne. Hogyan lehet ezek után folytatni a második felvonást? Nézőként is nehezen ment, fortyogtunk.

Vége. Mindent elmond a lövés utáni hosszú taps, ami közben senki sem mosolygott. De a taps nemcsak Lukáts Andornak és a darabnak szól, annak is, hogy ezt a lehetetlen estét a társulat szívből, tisztességgel megcsinálta.

Annyit azért érzékelünk, hogy jó előadás lesz ez, Bányai Kelemen Barna nagyon más, mint az eddigi szombathelyi szerepeiben. Kálmánchelyi Zoltán is magára talált ebben a fontoskodó mitugrász figurában. Endrődy Krisztián játékán is fennakadunk, nem láttuk még ennyire jól játszani, pedig legutóbb is megdicsértük. Rajta például le lehet mérni, mit ért ez a tíz év szombathelyi alkotói munka.

Évekkel ezelőtt valahol azt olvastam, hogy egy vidéki színház új igazgatójától a közönségszervezés csak ennyit kért, hogy igazgató úr, „csak Csehovot ne!”

Szombathely ezt is megcsinálta, úgy lett észrevétlen Csehov-nagyhatalom, hogy az évad legizgalmasabb, legszebb modern és előremutató előadásai rendre az orosz klasszikus neve alatt futnak.

Egy biztos, nyugalmasabb időben, újra megnézzük ezt az Ivanovot, hogy érdemben is tudjunk írni róla. Bocsánat, most csak ennyire futotta.

Üzenni pedig mi sem tudunk mást:

Anton Csehov: Ivanov

Fordította: Spiró György

Csehov Ivanovja, néhány éve teljes hittel, fáradhatatlanul tekintett a jövőbe, aztán egyik napról a másikra – harmincöt évesen - elhatalmasodik rajta a rosszkedv, az undor önmagától és környezetétől. Bűntudat gyötri. Képtelen megfejteni ennek a változásnak az okát. Részlet, melyben feleségével – Anna Petrovnával – beszél:

"Édes kicsinyem, drágaságom, szegénykém, könyörgök ne akadályozd, hogy esténként elmenjek hazulról. Ez kegyetlen, igazságtalan dolog a részemről, de engedd meg nekem ezt az igazságtalanságot! Itthon nekem rettentően nehéz! Ahogy lemegy a nap, a lelkemet bánat kezdi mardosni. Ne kérdezd mitől, mert nem tudom. Ha meg odaérek Lebegyevékhez, még rosszabb; ha visszaérek, itt megint csak a bánat, és egész éjjel így megy...Kétségbeejtő!"

Szereplők:
Ivanov/Bányai Kelemen Barna
Anna Petrovna/Bánfalvi Eszter
Szása/Hartai Petra
Sabelszkij/Szerémi Zoltán
Lvov/Kenderes Csaba
Babakina/Nagy Cili
Borkin/Kálmánchelyi Zoltán
Koszih/Kelemen Zoltán
Lebegyev/Endrődy Krisztián
Zinaida Szavisna/Németh Judit[
br] Avdotya Nazarovna/Fekete Linda Jegoruska/Jámbor Nándor
Gavrila/Szabó Róbert Endre
Pjotr/3. vendég/Vass Szilárd
1. vendég/Horváth Dániel
2. vendég/W.Farkas László
4. vendég/Ostyola Zsuzsa
5. vendég/Varga Máté
6. vendég/Pados Bernát

Díszlettervező: Khell Csörsz
Jelmeztervező: Pető Kata
Dramaturg: Sényi Fanni
Korrepetítor: Falusi Anikó
Zenei szerkesztő, zeneszerző: Horváth Dániel
Súgó: Kisely Máté
Ügyelő: Győrváry Eszter
Rendezőasszisztens: Kovács Nóra

Rendező: Lukáts Andor
Bemutató: 2017. március 3. 19 óra, Nagyszínpad

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés