Neme egészen egy hónapja elkezdtük gyűjteni a magyar zenei gondolkodás viccesnek bizonyuló eltévelyedéseit - kár, hogy alkotóik többnyire komolyan gondolták őket. Akkor az Ossián lovagregényétől az Arató diszkó technólábú öregemberéig jutottuk, mostanra azonban újabb sorscsapásokat gyűjthettünk egy csokorba. Temesse arcát kezébe velünk együtt, jön a második kör!
"Emlékszem én arraaaa napra"
Rögtön kötnénk előző cikkünkhöz, amit a Budapest TV sztárpárosával fejeztünk be: ők a Tomiii álnév mögé bújva mutatták meg szerényen kvalitásaikat. Nem gondoltuk akkor, hogy a behigítozott háztartási robotként mozgó frontembert még viszontlátjuk egy másik sikervárományos projektben is, de úgy tűnik, kishitűek voltunk. Drágalátos robotunk itt Fender gitárt ragad, és pengető (sőt, kábel!) nélkül a hangszerbűvölet olyan virtuóz tetőfokára hág, hogy Jimi Hendrix fülét-farkát behúzva sunnyogna el, ebben biztosak vagyunk - nézzék csak azokat a verhetetlen kézmozdulatokat, tanítani kéne az ilyet. Robotfiúnak ezúttal más pártnerrel dolgozik, aki viszont koreográfia dolgában elődjére ráver egy orrhosszal.
"Az évek tovaszállnak, mint egy múló pillanat"
Ki gondolta volna, hogy az Auróra eleve ingatag lábakon álló eredetijénél, miszerint "a börtön ablakába soha nem süt be a nap", még lehet lejjebb haladni? A Dancelovers formáció megalkotta a tökéletes ringlispíl-céllövölde zenét: disznóölő tuskólábdob, megbolondítva a már kilencvenesek évek elején is vállalhatatlan, nyüszítő bohóchangszínekkel, a klipben olcsó poticsavargatással és lengyelpiacos lemezjátszókkal - ezért az elképesztő multikulti maszlagért jobb helyeken fejlövés dukál. Természetesen mi, mint egy mérsékelt jobbközép online lap munkatársai ilyet nem kívánunk, azt viszont igen, hogy tekintsék meg a Kovbojok átértelmezését is.
"Geng-beng kicsi gangszta, kicsi gangszta"
Mindig nagyokat lehet mosolyogni, ha unatkozó lakótelepi fiatalemberekkel találkozunk, akik babos kendőt kötnek, elforgatják a bézbólsapit délkeleti irányba, és azzal a bizonyos "N" betűs szóval dobálóznak, amiért Bronxban a fütykösnél fogva akasztanák fel őket. Ha mindennek tetejében még pörgethető övcsatjuk is van, az egyenesen a kánaán, amin mannaként terem a real hip hop. Ennek jellemző iskolapéldáját látjuk: a lakótelepi fiatalemberek itt lopott alapra imitálják a rap elnevezésű művészeti ágat, miközben a háttéremberek zavartan mosolyognak.
Az anyagot nem szúrom, csak pénzért továbbadom
- szól a bokorrímektől duzzadó dalszöveg, alighanem a helyi rendőrkapitányság tetszését is elnyeri."Kelj már fel, ez egy új nap egy új remény"
Az Anti Fitness Club neve első hallásra lehetne egy tökös punkbandáé is, valójában az első másodpercekben kérdésessé válik, hogy beszélhetünk-e itt még tökökről egyáltalán. Az embernek hamar az az érzése támadhat, hogy hozzájuk képest még a No Thanx is maszkulin thrash metál, a zeneértő pedig mélységesen elszomorodik, amikor azt látja, hogy a hangszeres tudás ilyen amorf testet bír ölteni. Magyarország első (vagy akkor most második?) emozenakara hallatán kezdenek kétségeink lenni afelől, hogy ha egy magyar fesztiválon arcba omló hajú, depressziós lánnyal hoz össze a sors, akkor vajon nem pofátlanság-e rákérdezni, hogy
deugye női ivarszervekkel rendelkezel-e
."Filimilódilódili, szép a vasutas élet!"
Utolsó előtti videónk némiképp kakukktojás, hiszen nem egyérelműen bűnrossz, és olyan kis kedves is, viszont mégis kísértetiesen hasonló kémiai anyagokat választ ki az elmében, mint az előzőek - talán azért, mert tudjuk, kihez köthető: ez a MÁV kvázi-kampányfilmje, ami az idei tisztavatóra készült. Figyeljük meg, ahogy az úttörőindulók fennköltsége találkozik a gregorián egyházi hagyományokra hajazó kórusokkal a boncasztalon! A klip külön nagyszerűség: miként világosodik meg egy stoppoló egyetemista, hogy neki sürgősen masinisztának kell állnia? Nézzék azt a révedő arcot a vasutasműhelyben! Netán rátalál emberünkre a szelerem is, egy huncutan kukucskáló forgalmista kisasszony képében? Bizony, a sokat szidott állami mamutvállalat a péniszen keresztül is képes megragadni a dolgokat.
"Te soha semmit nem fizettél, mer egy turkálóban dógozol"
Záró képsorainknak egy olyan produkciót választottunk, ami hozzánk hasonlóan kajánul körberöhögi a magyar popélet fentebb bemutatott (és be nem mutatott) mitugrászait, csak éppen a maga módján: paródiával. Az Open Stage Székelyland több slágervárományos dallal is előrukkolt már, de mind közül az alábbi járta be vadul az internet humorra specializált színes-mázos folyosóit. Tekintse meg, hogy a popzene legrosszabb kliséi miként válnak gyilkos fegyverré az arra érdemes kezekben! Ez itt az Aranka Szeretlek című opusz, és ezzel búcsúzunk.