Klasszikus kettősség
Nyitott terepjáró halad dombok és erdők között, valahová a nagy semmibe. A távolban összedőlni készülő ház, szinte mesébe illő, hajlott hátú öregember csoszog elő lassan. Így kezdődik a Remeteidő, Kozma Gábor, Boros Ferenc és Horváth Zoltán dokumentumfilmje.
Ami aztán, kicsit el is szakad a klasszikus dokumentumfilmek szabályaitól. Hiszen a rövid interjúrészleteket filmetüdbe illő képek, zenék szakítják meg. Láthatjuk a korhadt gerendákat, kidőlt kerítést, hiányos cseréptetőt, csonttá aszott lókoponyát, kapirgáló tyúkokat, ijedős kecskéket. És mellette az életerőtől harsogó erdőt, a lankás dombokat, a mezők és erdők virágait. Klasszikus kettősség, amely aláfesti a történetben megbújó ellentmondást is.
Kinetikus hőelmélet
Az ősz hajú, foghiányos, viseltes ruhás, köszvénykínozta Oszi bácsi lassan, öregesen mesél. Pusztaszentpéteren valamikor többtucatnyi ház állt, élt a falu. Aztán a 60-as években téeszesítettek, mire mindenki elmenekült a faluból. Oszi bácsi egyedül maradt, amire szüksége volt, azzal ellátták az állatok, és persze eljárt a piacra is.
Eddig akár szokványos is lehetne a történet, igaz, nem éppen jellemző, hogy magányosan élő parasztemberek a fizika törvényeit akarják kideríteni, Oszi bácsi szerint ugyanis nem igaz a tétel, miszerint hőenergia és mozgási energia átalakulhat egymásba. Hallunk ráérősen elmondott gondolatmenetet az elektronok viselkedéséről, a különböző hullámhosszokról, a kinetikus hőelméletről.
Itt az ideje, hogy valaki visszatérjen a túlvilágról
Oszi bácsi filozofál is egy kicsit, mondván, ideje lenne, hogy valaki visszatérjen a túlvilágról, hiszen olyan sok ember élt már a földön, hogy lassan el kell fogynia a lelkeknek, és elő kell venni a használt lelkeket.
Aztán a kérdező Kozma Gábor kiszedi Oszi bácsiból a tragikus történetet. Jó huszonévvel ezelőtt egy család költözött a közelbe, Oszi bácsi túlságosan is összebarátkozott a menyecskével, aztán mindenkinek eldicsekedett hódításával, később az asszonyt holtan találták egy pálinkásüveg és rengeteg üres gyógyszeres doboz mellett.
A néző számára ekkor válik világossá az átkötő képek alatt látott fiatal szőke lány szerepe, aki sétál a mezőn, aztán lovagol, arcát nem látjuk. A záró képsorokon Oszi bácsi elgondolkodva, szinte üres tekintettel néz a kamerába. Majd a felirat: az utolsó forgatás után két nappal Oszi bácsi elhunyt.
Igazi mestermunka
A film jogosan nevezhető mestermunkának, nem véletlen, hogy elnyerte a zsűri különdíját. Dokumentumfilmnél az egyik legfontosabb szempont az alany, alanyok kiválasztása, ami itt telitalálat volt. A képek egyszerű turistakamerával készültek, ennek ellenére látványosak a megoldások. A vágás profi, a montázsok előrevetítik, majd igazolják az alapkoncepciót, a film a tragikus végkicsengés ellenére sem lehangoló.
Az egri siker után egyébként a film önálló életet kezdett élni, a napokban mutatták be Pusztaszeren, Körmenden, szeptember elején pedig a siklósi várban vetítik a szombathelyi alkotók által készített Remeteidő-t.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
