Nincs válságban a Szent György napi vásár! -Olvasói vélemény!-

Tisztelt Újságíró!

A Szent György napi vásár – nem először, de utoljára? c. írására kívánunk reagálni a két szervező szervezet nevében. Szívesen a nevén szólítottuk volna meg Önt, de sajnos írásához nem adta azt. A nyugat.hu-n megjelent cikkével, annak tartalmával és főleg stílusával nem értünk egyet, ezért a következőkről szeretnénk tájékoztatni.

A Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága és a Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara 1997 óta rendezi meg a Szent György napi kézműipari vásárt, melyet mindig élénk érdeklődés kísért. Akik kilátogattak a Vasi Múzeumfalu területén megrendezett eseményre, megízlelték annak hangulatát, azok a következő év(ek)ben is ellátogattak oda.

Sajnos Ön az írásában pont nem a kézműveseket emelte ki, pedig ők voltak ott nagyobb számban: fazekasok, népi hangszerkészítő, ruhakészítő, bőrdíszműves és szíjgyártó, kovács, kosárfonó, takács, üvegfúvó, stb.
Sokan a népművészettel azonosítják a kézművességet, holott a kézműipar, a kézműves tevékenység a különféle ipart folytató mesterek által végzett tevékenységet jelenti, tehát aki a Szent György napi vásár keretében csak a népművészek által készített tárgyak megjelenését várja, az mást kap: olyan kézművesek is eljönnek (eljöhetnek) hozzánk, akik a mai kor igényeinek és ízlésének megfelelő, kézműves terméket állítanak elő. Sajnos minden igyekezetünk ellenére előfordul, hogy a Múzeumfalu hangulatához nem illő termékek is a pultokra kerülnek.
A kézművesek minden évben támogatják a Múzeumfalut, az általuk felajánlott tárgyakból folyik a kótyavetye (jótékonysági licitálás).

A vásárt minden évben színvonalas színpadi műsorok kísérik – minden évben működik a vásárbíróság, vásári perek zajlanak, neves néptáncegyüttesek, zenekarok lépnek fel -, melyek tényleg emelik a rendezvény hangulatát és teljesebbé teszik a szórakozást, a kikapcsolódást. A vásárnyitó ünnepségen két alkalommal dördült el az ágyú, emiatt nem engedték a rendezők az embereket az ágyú hatókörébe eső területre, a balesetveszély elkerülése miatt.

Az időjárás nem volt ebben az évben kegyes a vásárhoz, ez nagyban meghatározta a kézművesek hangulatát is, hiszen a szombati esős, a vasárnapi szeles idő nem vonzotta a szabadba az embereket, nem volt annyi látogató és vásárló, mint korábban. Hozzájárult ehhez még az is, hogy míg korábban ezen a hétvégén csak a Szent György napi kézműipari vásár volt nagyobb rendezvényként jelen, addig mára más szervezetek, rendezvényszervezők is ezt az úgymond „bejáratott” időpontot szemelték ki saját rendezvényük megszervezésére és ez természetesen megosztotta a látogatókat.

A Szent György napi kézműipari vásárhoz az utóbbi három évben más programok is kapcsolódtak, melyekről Ön nem tett említést, de a teljesség igénye miatt ezek is hozzátartoznak a rendezvényhez.
2004. április 23-án a Savaria Múzeumban nyitottuk meg A bőr- és bőrfeldolgozó ipar emlékei Vas vármegyében c. kiállítást, melynek megnyitójához színvonalas előadások és négy szakmában a mesterlevelek ünnepélyes átadása kapcsolódott. A kiállítás május 28-ig tekinthető meg és a zárónapon a tavalyi évhez hasonlóan a szakképző iskolák diákjai számára rendezünk kézműipar történeti vetélkedőt.

A cikk címében megfogalmazottakkal ellentétben nem utoljára szerveztük meg a vásárt. Reméljük, hogy ez a rendezvény illetve a hozzá kapcsolódó programok még sok éven át nyújtanak maradandó élményt a látogatóknak.

Vonatkozó cikkünk:
Szent György napi vásár -nem először, de utoljára?