Nagyjából egy hónapja a norvég nagykövetségen volt dolgom, és ezért kénytelen voltam a Szombathely-Budapest-Szombathely távot egy nap alatt letudni; méghozzá vonattal. Mivel egy céges kiküldetésről beszélünk, ezért mindenről számlát kér az ember, mindent készpénzzel fizet, mert így egyszerűbb. A könyvelőnek legalábbis...
Indulás előtt fél órával már a szombathelyi vasútállomáson voltam. Irány a jegypénztár, ahol mérsékelt érdeklődés mellett is alig haladtak a dolgok. Mire az ablakhoz kerültem, már csak 5 percem maradt elérni a kötöttpályás utazást. Gyors köszönés után mondtam is, hogy retúrjegyet szeretnék Budapestre és vissza, grátiszba pedig áfás számlát, valamint, hogy készpénzzel fizetnék.
Úgy éreztem kellően hangsúlyoztam a retúr témát, de valamiért a jegypénztáros ezt mégis ignorálta. Mivel az idő a MÁV-val ellentétben nem késik, és nagyon kedvem se volt vitatkozni, ezért annyiban hagytam a dolgot. Úgy voltam vele, hogy belekalkuláltam az utazásba nagyjából egy óra késést, ezért majd Kelenföldön keresem a megváltást, meg a visszaútra a jegyem.
Már Szombathely állomáson sietnem kellett, felszálltam a megfelelő kocsiba, leültem a helyemre és már mozdult is szerelvény. Kis híja volt. De, a dolgok a legritkább esetben alakulnak úgy, ahogy lenniük kellene. Az első 20 perc késést még Győr előtt összeszedte az IC. Ekkor még nem aggódtam, de Budapestig rátettek még egy 20-ast, így már kezdett necces lenni a dolog. Ekkor még azt hittem, hogy 25-30 perc bőven elég lesz arra, hogy jegyet váltsak a visszaútra, fogjak egy taxit és eljussak Budára, az Ostrom utcába.
Gyere le velem, le gyere, a föld alá
Vonatról le, föld alá le, a következő tétel is hamar pipát kapott a képzeletbeli listán, mert hamar meglett a jegypénztár is. Itt sem volt nagy sor első blikkre. Az egyik ablaknál egy idős néni próbált meggyőződni arról, hogy nemzetközi vonata akkor is megvárja, ha a 15 perces megállás alatt ő leszáll sétálgatni. A másik ablaknál két MILF inzultált egy ránézésre is rendkívül fiatal szűz srácot. Durvábban ment a flörtölés, mint a pornófilmekben, egymást érték a szexuális utalások. Azért az is kiderült, hogy a két hölgy kéjutazásra indul vonattal, külföldre.
A sherlocki logika ekkor azt diktálta, hogy ahol állok, az bizony a nemzetközi jegypénztár lesz. Gyorsan tettem két lépést hátra, hogy rálássak a túloldali, hasonló képződményre, de ott se sorban állók, se nyitott ablak nem volt. Itt már tudtam, hogy vagy ezt a sort várom ki, vagy nem lesz jegyem. De, a néni csak nem tágított, a két MILF pedig egyre jobban elmerült az altesti utalások sűrűjében. „Mmm, de jól csinálod!” mondja az akkor már durva kézremegést produkáló fiúcskának, belőlem meg majdnem kibukott egy „Pedofilnak tetszik lenni a néninek?” kérdés.
Nem, nem szabad! Az esemény kezdetéig már csak 15 perc, és még jegyem sincs, ellenben már rég úton kellene lennem a követségre. Ezen a ponton azért átfutott a fejemen, hogy hány helyen tudnék pénzért megszállni Budapesten, és hogy még több olyan helyet ismerek, ahol meg ingyen. Az ellenérvem viszont az volt, hogy nappal se szeretek vonatozni, hát még hajnalban. Közben a jegypénztár két nyitott ablakánál megmerevedtek az álláspontok. A néni még mindig sétálni akart, a két MILF meg már elsütötte az összes pornós klisét, még a vastag kolbászos pizza is szóba került, a kisfiút meg már a nem létező vizek is leverték.
Ekkor gyorsan kezdett eszkalálódni a helyzet, mert kiderült, hogy ez a hármas már egy órája bitorolta a két jegypénztárt, és a mögöttem ülő emberek valójában sorba állnak és szintén belföldi jegyet szeretnének váltani. Az egyik fickónak elgurult a gyógyszere és kérdőre vonta a szerencsétlenkedőket, hogy miért nem lehet haladni, ha már nincs más pénztár nyitva, a többiek pedig támogatásukról biztosították a hangosan felszólaló társukat.
A nénivel ügyező hölgy addigra már kiégett annyira, hogy talán fel sem fogta, mit kiabálnak azok kintről. Ellenben az inzultált kisfiú rendesen felszívta magát, így nem túl emberi hangnemben közölte, hogy ez eddig tart, és különben is, nemzetközi és kussoljon mindenki, aki kint van. Tettem két lépést oldalra, és vártam, hogy a tömeg megindul a jegypénztárak ellen, de nem így lett.
Egy perccel később elkészültek a jegyek, az egyik MILF fizetni készült a majdnem 80 ezer forintos végösszeget, és mi mindannyian fellélegeztünk, hogy végre sorra kerülhetünk, mire a barátnője közbevágott, hogy neki is ugyanez lesz. Ekkor már csak 5 percem volt a rendezvény kezdetéig, szóval nem vártam meg a történet végét.
Kárpátok gyűrűjéből, szállj fel szabad madár!
Rohanás a felszínre, a taxidroszt is hamar a látóterembe került, az utolsó ott várakozó taxival együtt. Azt már említettem, hogy a dolgok a lehető legritkábban alakulnak úgy, ahogy kellene? Mert amikor már tényleg csak pár méterre voltam a taxitól, a taxis simán elhajtott. Ekkor már hivatalosan is nem az én napommá nyilvánítottam a létezés ezen periódusát. Átsétáltam a Bartók Béla útig, s közben hívtam a követséget, hogy késni fogok, illetve rendeltem egy taxit is.
A MÁV-nak hála, 20 perc késéssel sikerült befutnom, s bár az esemény eléggé eseménytelenül telt, jó lett volna időben megérkezni. A fogadás azért jó volt, és innen kicsit késve szabadultam, így újabb taxira volt szükségem. Az idő ugyan szorított, de a szombathelyi kötődésekkel rendelkező taxis nyert nekem néhány értékes percet. Igaz, ekkor már tudtam, hogy a jegypénztár már bezárt, így a kalauznál kell majd jegyet váltanom.
Szerencsétlenségemre kifogtam az egyetlen vonatot, ami időben érkezett, ezért épp annyi időm volt, hogy utolsó vagonra felkapaszkodjak Kelenföldön és már zötyögtünk is Szombathely felé.
Többé nem haverom a kalauz!
A vonaton síri csend és hullaszag honolt. Egy lány még megkérdezte tőlem, hogy országbérlettel kell-e helyjegyet venni erre a vonatra, de közöltem vele: sajnos nem vagyok járatos effajta mágiákban. Néhány üléssel előrébb foglalt helyet, és így vártuk a kallert, mint a messiást.
Mikor megérkezett, már látszott, hogy ez a nap végleg mehet a kukába. Először a lányt büntette meg és vetetett vele helyjegyet felárasan, aztán jöttem én. S bár mondtam, hogy rohanva értem el a vonatot, és áfás számlát is kérek, csak az utóbbi érdekelte. Így lett jegyem a Szombathelyig közlekedő IC első osztályára 9310 forintért. Ebből a helyjegy 990 forint, a kiegészítő díj 1000 forint, a teljesárú menetjegy 4720 forint és a pótdíj a menetjegy és felár hiánya miatt 2600 forint.
Fizettem, annyira nem is érdekelt a dolog akkor már. És harag sem maradt bennem a történtek miatt, vonatoztam is azóta már. Bár, az zavar, hogy ha valakinek áfás számla kell, amit készpénzért akar megváltani pénztárzárás után, akkor miért nem lehet mindenféle felár és büntetés nélkül megtenni mindezt a vonaton? Amúgy sem terveztem bliccelni, egyből mondtam, hogy jegyet szeretnék venni, mert az utolsó pillanatban sikerült elérnem a járatot. Ennek ellenére körülbelül úgy kezeltek, mint egy bűnözőt.
Vagy, ha már ennyire ellenséges a MÁV üzletpolitikája a saját utasaival szemben, akkor azt az 5 év és 8 hónap késést mikor térítik meg a közönségüknek, amit 2023-ban hoztak össze? Vagy azért mikor kárpótolják az embereket, amikor WC nélküli vonatot Ha igazi kalandra vágyik, menjen vécé nélküli vonattal Szombathelyről Pécsre - Frissített July 03. 07:08 küldenek Szombathelyről Pécsre? És a listát még sokáig lehetne folytatni.
