Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Rögtön kiderül, mitől is volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely.
A Szombathelyi Friss Ujság egyike volt azoknak a lapoknak, amelyek az országos hírek mellett napról napra beszámoltak a megyeszékhely fontos és aprócseprő dolgairól. Időutazásra fel! A megsárgult lapok politikai botrányaiból, véres szenzációiból és mulatságos társadalmi híreiből ollózunk hónapról hónapra.
Csak a zene...
Száz éve már biztosan tudták Szombathely lakosai, hogy néhány éven belül birtokba vehetik az új kultúrpalotát. A jó hírt persze nem mindenki érezte makulátlannak: "A kultur-egyesület muzeumot akar emelni, a melyben néprajzi, könyvtári, régiségtári és képtári osztály lesz. Nem fojthatjuk el azt a megjegyzést, hogy ez a tervezet ebben a formájában csonka. A művészet igen nemes ága, a zene, mint mostoha gyermek, hajlékot sem kap benne." Ez a hiányosság főképp azért szúrt szemet a cikk írójának, mert az akkori nevelés több súlyt fektetett a zenére " mint a régiségek buvárlására és megértésére". Mindeközben "a muzeumokban garmadában fekszik a sok értékes, de holt anyag, beszédes hallgatásukat csak a tudós érti, a laikus legtöbbször csak kuriózumot lát bennük." A probléma megoldására egyszerű és nagyszerű javaslat is született a lap hasábjain: "Nos ha már ilyen terem elkerülhetetlen, szabjuk egyszerre akkorára, hogy hangversenyek, sőt jótékony czélu bálok megtartására is alkalmas legyen." Ellenvetésről szó sem lehetett, hiszen "ki az a nagyszerü ember, aki ki tudná mutatni, hogy a zene nem olyan fontos a művészi nevelés szempontjából, mint a régi római szobrok szemlélete, szépségeinek magyarázata."
"Érdekes tünemény"
1903 november 3-án nem mindennapi jelenséggel találták szemben magukat városunk egykori lakói: "4 óra 45 perckor szerkesztőségünkben és a vele összefüggésben álló nyomdában feltünő rendellenességet észleltünk a függő villamos lámpákban. Valamennyi világitó test egyszerre erősen pislogott, ezzel egyidejüleg valamennyi egy sorban függő lámpa ingásnak indult és mintegy 20 másodperczig nyugotról kelet felé mozgott." A távíróhivatalokban ugyanezt észlelték, sőt "a kisczelli vonalon minden ok nélkül megszakadt a távirdai összeköttetés", ami 15 perc múlva magától rendbejött. A rendőrkapitányság hivatalában a kétkarú légszeszkandelláberek is meginogtak. A villamos társaság központjában nem észleletek rendellenességet, ám sokan úgy hallották, hogy "a földdelejesség mult szombaton Francziaországban hasonló, de hosszantartó távirdai forgalmi zavart idézett elő". A megmagyarázhatatlan "tünemény" napokig nem hagyta nyugodni a városlakókat.
Lakásmizéria
Akik azt hiszik, hogy a lakások drágasága új jelenség Szombathelyen, azok nagyot tévednek. A ma emberének ismerős jelenség a száz évvel ezelőtti Szombathelyen is nagy zavart okozott. "Nap-nap után nagyobb arányokat ölt városunkban a lakásmizéria. Hogy méregdrágák a lakások, az még csak a kisebbik baj. A valóságos mizéria abban nyilatkozik, hogy egyáltalán nincs elegendő lakás a meglevő lakósság befogadására, ami természetszerüleg oly magasságba szökteti a házbért, hogy szinte elviselhetetlen. A legnagyobb hiány mutatkozik a 3 és 4 szobás lakásokban." A lakáshiány kitünik "abból a mohóságból" is, "mellyel a még csak papiron lévő házak lakásait elkapkodják". Pedig a lakosság száma épp ekkoriban indult növekedésnek a vármegye központjában, s egy-két éven belül a tüzérezred idehelyezésével újabb 60 tiszti család letelepedésével kellett számolni. Sőt a csendőrkerületi parancsnokság, az "utmesteri iskola és több efféle uj intézmény" betelepítéséről is tárgyalások folytak. S hogy mi okozta ezt az áldatlan állapotot? Az építési kedvnek a közigazgatási bizottság azon határozata szegte szárnyát, mely a pótadómentességet törvényellenesnek mondta ki: "ha a közigazgatási biróság által teremetett mai állapot sokáig tart megszöknek a városunk lakói,...a szegény nép a híd alatt, vagy sátorban lesz kénytelen tanyát ütni, mert a házbér méreg drága". A probléma megoldására Brenner Tóbiás polgármester a közgyűlésen indítványozta, hogy a hallgatag jogon élvezett eddigi pótadómentességet tartsák fenn, sőt terjesszék ki "a Piacztér, Kőszegi-, Szily- és Kossuth-utcza újonnan épülő emeletes házaira is 20 esztendőre". Szabó Ernő volt polgármester ezzel szemben meg akarta szüntetni a mentességet, de a "képviselőtestület jogos felháborodással utasitotta vissza a kerékkötő, maradi inditványt".
Harc az iszákosság ellen
A lakásmizériához hasonlóan az alkoholizmus jelensége sem ma született probléma. Ennek bizonyítéka az az indítvány, amit dr. Feldmann Bódog "az iszákosság elleni küzdelem egyik kiváló előharczosa támogatás czéljából a Nemzeti Szövetség elé terjesztett" A Nemzeti Szövetség ennek hatására döntött úgy, hogy "vármegyeszerte mozgalmat indit az iszákosság elleni küzdelem érdekében és felhivja az összes gyárak vezetőit, miszerint dr. Feldmann Bódog felhivását műhelyeikben függeszszék ki, hogy ez által állandóan a munkások szeme előtt lebegjen az iszákosságban rejlő veszedelem és őket a romlás utjáról elriassza". A mai állapotokat szemlélve az akció sikerességében nem lehetünk biztosak, de példaértéke sem tagadható.
A tél színház nélkül
Míg októberben színházi szenzációktól voltak hangosak a szombathelyi utcák, addig novemberben az állandó társulatot nélkülöző teátrum téli kapuzárásának híre döntötte letargiába a városlakókat. "A Berzsenyi-utczában társzekerek sürögnek-forognak. Szállitják a szinészek podgyászát. Mennek a szinészek. Huszadikán bezárulnak szinházunk kapui, a padokat belepi a pókháló s a szinpadon legfeljebb ha veréb csiripol. Innen-onnan hó boritja majd a vidéket, unalmas, idegölő téli esték sóhajt váltanak majd ki belőlünk. Miért nincs szinházunk, miért nincsnek szinészeink? És mellét verve, szánja bánja a most még közönyös ember, hogy nem pártolja eléggé a szinészetet és igy a maga részéről nem nyújt módot ahhoz, hogy városunknak télire is legyen valami szellemi élvezete."
Kinőtt kórház
A száz évvel ezelőtti város rohamos fejlődésének bizonyítéka, hogy az emberbaráti kórház egyre kisebbnek bizonyult: "Régóta huzódó közegészségügyi kérdés van vajudóban. Évek, sőt évtizedek óta sürgette a sajtó, hogy városunk közegészségügyi igényei egy nagyobbszabásu közkórház létesítését követelik." Dr. Bezerédj István alispán ekkoriban vetette fel az új közkórház létesítésének gondolatát, mivel egyetértett azzal, hogy "rohamosan fejlődő városunk óriási igényeivel... az emberbaráti egylet kórháza a leggondosabb vezetés mellett sem tarthat lépést". Különösen nagy szükség lett volna sebészeti osztályra, valamint tébolydára. Ez utóbbit indokolta az alábbi megállapítás: "az elmeháborodottak megdöbbentő nagy számban vannak vármegyénkben". (Nocsak, nocsak.)
Téves váltóállítás
November végén a vasúti baleset történt a szombathelyi vasútállomáson. Az ütközés "komolyabb következményeit csak a vasúti személyzet lélekjelenléte háritotta el." S hogy mi is történt tulajdonképpen? "A Kisczell felé induló 1370 számu tehervonat téves váltóállitás következtében az állomás kijárójánál összeütközött egy 8 kocsiból álló vonattesttel." A tehervonat vezetője fékezett, de teljesen már nem tudott megállni. Utasok nem sérültek meg, de 8-10 kocsi megrongálódott. A vonatok többórás késéssel közlekedtek.
"Sztrájkol a legnagyobb úr"
1903 novemberének utolsó hetében egy furcsa sztrájkra hívta fel a figyelmet a Szombathelyi Friss Ujság. A munkabeszüntetést a városházára kitűzött fehér lobogó jelezte. "Városunkban f. hó 22-ike óta a sirásók beszüntették a munkát. Nyugosznak a temetkezési vállalatok alkalmazottai. Az asztalosok nem készítenek koporsót. A divatárusok nem árusitanak szemfedőt, sem koszorut a virágárusok... pap és kántortanitó nem végeznek halotti beszentelést és polgármester s rendőrkapitány tétlenül nézi azt a munkabeszünteteést." Hat napon át nem szólalt meg Szombathelyen a lélekharang, "hétfőtől kezdve szombat estig a városi anyakönyvi hivatal halottas könyvébe egyetlen halálozást sem jegyeztek be."
Folytatás következik decemberben....
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
