Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Rögtön kiderül, mitől is volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely.
Leégett az Aréna
Augusztus első napján óriási tűzvészről számoltak be a helyi lapok. Előző nap az Aréna-kertben csaptak fel a lángok elpusztítva a nyári színkör épületét. A lángok kis híján a Kioszkot is elérték.
„Eddig ki nem derithető okból kigyulladt az Aréna-kertben levő nyári szinkör s a hatalmas, száraz faépület alig 25 perc leforgása alatt hamuvá égett. Nádasy József szinigazgató egész felszerelése, diszletei, ruhatára, könyvtára, sőt a nappali pénztára is, a tüz martaléka lett. A kivonult tüzőrség tehetetlenül állott a szörnyü lángtengerrel szemben fáradozásuk mindössze is csak oda szoritkozhatott, hogy a közeli épületeket megmentsék a pusztulástól, ami irtozatos, emberfeletti küzdelem után nagy nehezen sikerült is derék tüzoltóinknak. A kár több mint százezer korona, amelynek sajnos csak kis része térül meg biztositás révén. A szerencsétlenséget mérhetetlen sulyossá teszi az a körülmény, hogy az Aréna pusztulásával Nádasy szintársulata teljes hajlék nélkül maradt Szombathelyen.”
A tüzet a díszletek rendezésével foglalatoskodó munkások észlelték öt óra után pár perccel. A sűrű füst a nézőtér homályából gomolygott elő. A munkások kiszaladtak az épületből, amit hamarosan már öles lángnyelvek nyaldostak. A színház pénztárosa az Aréna homlokzatába épített igazgatói irodában dolgozott, amikor az egyik munkás figyelmeztette a veszélyre. Már annyi ideje sem maradt, hogy a pénzt és az iratokat magához vegye, csak a menekülésre volt szabad gondolni. Az égő épület látására pillanatok alatt valóságos tömeg verődött össze. A tűzoltók teljes felszereléssel érkeztek, s a városi lánglovagokhoz a huszárezred tűzőrsége is csatlakozott a mentésben.
„A lángok már-már átcsaptak a szomszédos épületekre, már-már ugy látszott, hogy az Arénával együtt a kioszk is a tüz martaléka lesz, azonban a tüzoltóknak emberfeletti, elszánt erőfeszités árán sikerült mégis megmenteni a pusztulástól. Míg a tüzoltók a közeli épületek mentésén fáradoztak, azalatt a lángok a szinkörrel hamar elvégeztek. A tüz keletkezésétől számitott 25-ik percben a hatalmas épület hirtelen szörnyü robajjal összeomlott. Pokoli látvány volt! A rombadőlt faépület izzó zsarátnokai millió sziporkát lövelltek, amelyet a szél sietett szárnyaira kapni s vitte a magasba fel… Azután ujabb lángtengerré olvadt egybe az egész zsarátnokhalmaz, oly elviselhetetlen hőséget árasztva, hogy a közeli épületek ablakai egymásután durrogtak be a forróságtól. A lángok végre elvégezték borzalmas munkájukat, alig néhány perc mulva már csak egy méter magas izzó hamuréteg jelezte az Aréna helyét.”
Rögtön megindult a találgatás azzal kapcsolatban, vajon mitől keletkezett a tűz. A lapok a rövidzárlatot emlegették, mint legvalószínűbb okot.
„Az Aréna udvarán, a siseregve égő lángtenger közelében egy alacsony termetü, őszülő fejü szinész állt levett kalappal. Nádasy József szinigazgató volt, a leégett Aréna tulajdonosa. A szemeiben könnyek csillogtak. Zsebkendőjét ajkához szoritotta, hogy el-el nyomja felcsukló zokogását. (...) Nádasy kára kiszámithatatlan. Diszletei, ruhatára, összes iratai, értékpapirjai, kézipénztára a nappali bevétellel, továbbá könyvtára teljesen odaégett. Egy szöget nem lehetett megmenteni az Arénából. Odaégett a biztositási kötvénye is. Az Arénát ugyanis 30 ezer koronára biztositotta Nádasy. A kár azonban jóval többre rug százezer koronánál.”
Még izzott az Aréna maradványa, amikor a szombathelyi közönség már gyűjtésbe fogott a játszóhely nélkül maradt színtársulat megsegítésére. Az adományozók névsorát a Vasmegyei Napló naponta hozta nyilvánosságra.
Bajok a Sas utcában
A Sas utca 100 évvel ezelőtti lakói megelégelték a városvezetés közönyét, s panaszaikkal a sajtó nyilvánosságához fordultak. A Vasmegyei Napló szerkesztőségébe egy hattagú küldöttség érkezett remélve, hogy beszámolójuk nyomán végre történik valami utcájuk rendezése kapcsán.
„Ezek a szegény emberek keserüen panaszolták el, hogy már két évvel ezelőtt kérvényezték a várostól utcájok rendezését, csatornázást és gázvilágitást s bár keserves adójukkal ép ugy hozzá járulnak a közterhek fenntartásához, mint azok a háztulajdonosok, akiknek utcájában már csatorna is, gázvilágitás is van, a városi tanács még arra sem érdemesiti őket, hogy kérvényüket akár kedvezően, akár kedvezőtlenül, de elintézze. - Utcánkban – ugymond a küldöttség vezetője egy több méter mély nyilt árok vonul végig, mely állandóan szennyvizet tartalmaz. Forró, kánikulai napokon micsoda förtelmes büzt áraszt ez a nyilt csatorna. Valóságos melegágya a kolerának meg a tifusz bacillusainak. Két éve kérjük a várost, de ugy látszik hiába kérjük.”
A rögtönzött lakossági fórum szószólója végül a lap egyik munkatársa lett, aki a városi tanácsost, Kiskos Istvánt is felkereste ez ügyben. A kérdésekre kapott választ aligha nevezhetjük kielégítőnek.
„ – Tény, hogy a Sas utcaiak kérvénye két éve itt bent fekszik a városnál, azonban nem áll az, hogy az utcarendezésének kérdése aludna. A tervek most vannak számitás alatt. A Sas-utcát a Szövőgyárutcával együttesen fogja a város rendezni, még pedig hihetőleg rövid időn belül. Természetesen, mig az emlitett utcák rendezése elé tornyosuló különböző akadályok el nem háritatnak, a munkálatok megkezdéséről szó sem lehet.”
Az első konflisok
A konflis nem más, mint az egylovas fogatú, könnyű bérkocsi, amelyen egyetlen kétszemélyes ülés található az utasok számára és amelyet gyakran harmonika-szerűen leereszthető tetővel szerelnek fel. Szombathely városi forgalmában épp száz éve jelentek meg első példányai.
„Itt vannak, megjöttek. Egy kicsikét ócskák, kihasználtak, mint a rumi vicinális kocsijai, de azért gummi van a kerekükön. Ma gördültek végig először a szombathelyi utcákon s már is meglehetős kereslet örvendenek, mivelhogy a tarifájuk jóval olcsóbb, mint a kétfogatuaké. A győri vállalkozó ugylátszik jó üzletet csinált.
A kőszegi-utcai standon álldogáló kétfogatosok egy kicsit fanyar arccal fogadták a legfrissebb konkurrenciát s egy rossz máju érdeklődő ama kérdésére, hogy mit szólanak ők, mint szakértők, az egyfogatos kollégákhoz, azt a dodonnai választ adták: - Hát iszen megélni megélhetnek ezek is itt mellettünk, ha lesz elég pasasérjuk. - Bizony meg fognak élni s lesz pasasér elég, főként akkor, ha a kopott, kihasznált kocsik helyett hamarosan ujakat állit be az élelmes vállalkozó s egy kis udvariasságra is oktatja a kocsisait. Különben ott állhat napestig a standján a gummi kerekü ujdonság, mikénthogy egy némelyik kétfogatos is ott áll anélkül, hogy durvaságaira a publikum a saját pénzéért kiváncsi lenne.”
Piroslámpás házak Szombathelyen
A korabeli sajtó meglehetősen nagy figyelmet fordított az erkölcsös élet rendjére. A hírlapírók éles szemmel figyeltek fel minden változásra, ami veszélyeztette a város nyugalmát.
„Most már ha akarnók, se tagadhatjuk: nagy város vagyunk. Ami bünt, mételyt és szennyet a nagyvásori élet fertője tenyészteni szokott, az a sok lápvirág lassankint mind kivirul itt Szombathelyen is. A Vasmegyei Napló tegnap bizalmas értesitést kapott, hogy Szombathelyen a Görög-utcában, a Középhegyen, a viztorony közelében, továbbá a Híd-utcában titkos szerelmi találkahelyek léteznek, ahol hónapok óta valósággal orgiákat ül a prostitúció.
A Híd-utcai büntanyán fiatal, romlatlan lelkü leányok találkoznak össze nagy titokban serdülő ifjakkal, akik ropogós bankókkal róják le hálájukat a kétségen kívűl ügyes keritőnőknek, - a Görög- utcában és a Középhegyen pedig az intelligens osztályhoz tartozó uriemberek találkoznak csupa olyan nőkkel, akiknek nincsen társadalmi állásuk, csak keresztnevük.
Mindenesetre dicséretes dolog, hogy a rendőrség a közrend és s közbiztonság tekintetében mintaszerü állapotokat igyekszik teremteni Szombathelyen, de ugyanakkor ne feledkezzék meg a közerkölcsök legelemibb megvédéséről sem, a mely mindig van olyan fontos közérdek, mint egy kicsike kis, lehet éhségtől bünbe sodort tyuktolvaj kézrekeritése.”
Fogház egy csókért
Ugyancsak az erkölcs ellen vétett az a helybéli leányzó, aki nem átallott közterületen csókot váltani kedvesével. A Deák parkba megbeszélt randevú a rendőrségen ért véget.
„Divatos bukj-el szoknyában ment el vasárnap este randevura Németh Mari leányzó a Deák-parkba. Az egyik padon már epedve várta szerelmese, egy vasalt nadrágos ifju, aki elébe szaladt, karonfogta a leányt s ugy vezette oda a padhoz, melyet diszkrét lombok takartak el a sétálók avatatlan szemei elől. - Szeretsz? – kérdezte az ifju. - Imádlak. … Cipp-cupp – hangzott a csók a lombok alól, amelyet ujabb vallomások s ujabb csókok követnek.
A cuppogásra figyelmes lett egy szemfüles rendőr s hirtelen betoppant a lombsátor alá. Az urfi nagy hősiesen megugrott a rendőr elől. A leány is futásnak eredt, azonban a bukj-el szoknyában csak aprókat tudott lépni, a rendőr egy-kettőre utolérte s előállitotta a kapitányságra. A rendőrkapitány Németh Marit 5 napi elzárásra itélte s megigértette vele, hogy ha máskor csókolózni akar – mert azt a törvény se tilthatja meg – nem fog a Deák-parkba menni.”
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
